2017. október 11., szerda

13. sugár

Meli írt, hogy megkapta az utalást, és feladta a csomagot. Holnap várhatom; hát várom is nagy izgalommal!
Megnéztem az Elif 27. részét, netezés, játék, pótolgatások, csetelések.
Miki szólt, hogy "merényletet" készül elkövetni, azaz adjuk ki a négyszavas faragványaimat, mert azok azért rövidségük, időnkénti bohóságuk ellenére normálisan megírt, időnként szép versikék. Persze a tematikához illő címet kell adni, megcsinálni szerkesztésileg, kitalálni egy felépítést, előszót írni. Mondtam, hogy oké, hát én örülök, hogy méltónak találta ezeket a faragványokat erre; én bevállalom a meló rámeső részét. Csak hát azóta már nem 1000 ilyen versike van, hanem pontban 1400. Az meg túl sok egy könyvre. Nem baj, vegyük ketté. Azaz akkor két könyv lesz, ugyanazon jelleggel. Jó'van, végül is miért ne, ha jól megcsináljuk, akkor simán belefér egy kreatív jellegű, kiadható műfajba. Szültem én már szakácsfüzeteket, vicckönyveket is garmadával, időnként teljesen magamtól vagy nagyon régi könyvek alapján újraszerkesztéssel, új felépítéssel, átírással, gyűjtéssel, válogatással...
Jött a futárszolgálattól mél, és késő este is.
Ugyanúgy kezdtem készülődni és mentem buszhoz, de most a pár perccel később jövő 45-össel mentem, ezzel és villamossal negyedóra-20 perccel később érek oda, de még mindig bőven az időpontom előtt. Ha nem fontos, nem kötelező ott órákig várakozni. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehet kiszámítani a dolgokat!
Sokan voltak, mind a két széksor nagy része foglalt volt. A középső részen lévő öltözők előtt sorakozott leginkább a jónép, mint kiderült, az eddig megszokott gép megint rossz volt.
Ennek ellenére csak próbálkoztak vele, mert ott is behívogattak nagy ritkán embereket.
Az utánam következő, hazavitelt felkínáló házaspár, bár utánam jöttek bő félórával és az időpontja amúgy is később van; a hölgyet mégis hamarabb hívták be, mint engem. Oké, végül is ilyenkor nekem már mindegy, majd csak elfogyunk egyszer. De valahogy nagyon hosszú ideig voltak bent az emberek a vizsgálókban. Hát ez azért volt, mert attól, hogy két gépen próbálkoztak, attól még a személyzet száma nem gyarapodott! Míg az embert a gép alatt beigazítják stb., az kétemberes meló. Ha egy asszisztensnő van, annak kell jobb oldalról balra, oda-vissza rohangálni az ember körül. Amennyit nyer a réven, elveszti azt a vámon. Semmivel nem ment hamarabb a dolog. Ráadásul egy félóráig bent lévő nő azt mondta, hogy a másik gép is sz@rakodik...
Még az előttem behívott hölgy nem jött ki, amikor a másik gép öltözőjébe behívtak engem. Egy asszisztensnő ugrándozott körülöttem, majd végre-valahára végeztem. Megvolt a 13. sugár.
A hölgy közben kijött és megvárt. Ő most tart a rá kirótt sugárdózis felénél. Együtt kezdtük, ő 26-ot kap.
Innentől egyértelmű volt, hogy hazavisznek.
Így is lett, úgyhogy a kései sugár ellenére sikerült már fél 9-re hazaérnem!
Evés, net, BK, Szulejmán, netről Survivor. Jó későn kerültem vízszintesre.

2017. október 10., kedd

12. sugár

Sima nap volt, minden plusz nélkül.
Netezés, Elif tegnapi része, olvasás.
5 előtt készülődés, háromnegyed 6 után indulás buszhoz. Nagyon gyengén szitált az eső, végig.
22Y, Augusztánál leszállás, gyaloglás a Klinika hátsó kapuig, és már 18.20-ra be is soroltam. Jó sokan voltunk megint. Egy óra múlva hívtak be, megvolt a 12. sugár.
Kisétálás a Klinika elé, szerencsére még elértem azt a 24-est, ami fél 8 után jön, mert késett, így nem kellett a permetező esőfélében ott ácsorogni.
Otthon szokásos: valamit megpróbálok enni több-kevesebb sikerrel, netezés, BK, majd netről a Survivor. Már a döntők felé tartunk, sajnos, ezen a héten véget ér...

2017. október 9., hétfő

11. sugár

Inspiráló gondolat hasított belém rögtön, mikor kora reggel valami zajongásra tudatra ébredtem: rovarirtás lesz. Ez még stabil koromban is elég nagy falat volt, mindenesetre nem egyenlő azzal, hogy olvas, almozik, mosogat vagy netezik az ember, korántsem; pláne így lerobbanva, amikor még a főzések zöménél is, még mindig néha ájulásféle környékez.
Így miután lerendeztem a reggeli teendőket, elkezdtem felszedegetni a padlóról a fürdőszobában, vécében, konyhában a padlós cuccokat, és próbáltam minél kisebb, minél kevesebb vizet zavaró helyen, minél értelemszerűbben tárolni ideiglenesen mindaddig a cuccokat, amíg vége nem lesz a rovarirtásnak.
A fürdőszobában a kádba pakolok, lavrokba és vödrökbe (általában tisztítószerek) és ugyanoda a vécéből is (itt egy háromrészes drótpolc áll a padlón, ottani szükségletekkel, valamint az almoszsák, a használt almos, egyéb vécébe való dolgok). A konyhában pedig két fonott kosárba a mosogatószekrényből, amit kimosok, újrabélelem, a legvégén a szemetes kivitele, tiszta zsák bele, és csak az be, hogy köréférjen a "fúvókával". Meg hát ezen kívül üveges, flakonos, dobozos dolgok, melyek nem igényelnek hűtőtárolást, de már a belépített szekrénybe nem férnek be - ezeket is össze kell valahova pakolni, mindenesetre a fal mellől odébb rakni. Általában az asztal alá zsúfolom őket, miután felmostam.
Ki volt ez már múlt héten írva, de vannak dolgok, amiket nem lehet előre megejteni, ez a szétpakolás olyan, hogy oké, azt a pár órát az akcióig kibírjuk, de napokig nem lehet így élni, mert használni is akarja az ember azokat a helyeket, ahova ideiglenesen pakol, meg azokat, amiket elpakol az útból.
Miután minden el van a lehetőségek szerint pakolva, utána jön a felmosás mindenhol. E három helyiségen kívül még a közlekedő is. Hát mit ne mondjak, felfért a linóleumra. Oké, hogy sepregetés vagy "helyi felmosás", de az nudli. Érlelődik már bennem egy ideje, mert hát szégyen-gyalázat... ilyet én sosem engedtem meg magamnak, hogy ne legyen sokkal sűrűbben felmosva, de hát a nyáron tutira képtelen voltam. Amúgy is annyira, de annyira zsúfoltság van, hogy az embernek az életkedve is elmegy még akkor is, ha jól van.
Külön vizekkel mostam fel a folyosót a vécével, fürdőszobával, és másikkal a konyhát. Huh!
Aztán egy harmadik vödörrel újra az egészet. Padlómosó, Domestos, adjad neki.
Mikor Szilvi hazajött az iskolából és a vásárlásból, már túl voltam a nagyján. Akart volna segíteni, de nem tudhattam, mennyi ideig lesz oda, és ha már egyszer meg kell csinálni, nem bírok várni. De azért örülök, hogy bár reszketett a lábam meg beszakadt a hátam, de ájulós rosszullét nélkül kibírtam.
Bónuszként Szilvi kiporszívózott a szobámban, amire szintén prímán ráfért már, hiába seprem naponta az almot és szedegetem a macskabolyhokat; és kivitte a szemetest.

Pihenésképp ránéztem a gépre már, mikről maradtam le: a kreatív textiljáték-készítő Meli rámírt, hogy készen vannak a cukiságok, melyeket rendeltem tőle. István bevállalta, hogy én rendezem, ő majd utalja nekem az árukat. Így aztán én utaltam most Melinek, ha megkapja, már futárral küldi is a cukiságokat.:)
Anyukám felhívott, jót traccsoltunk.

Délután legkésőbb 5 körül már készülődnöm kell. Indulásig nem jött a rovarirtó, pedig akár le is tudhattam volna addig. 5-7-ig van rovarirtás, általában max. 3/4 6-ig szokott ideérni. Most nem. Szilvi mondta utólag, hogy fél 7-kor jött.
A 22Y-oshoz mentem ki, és az Auguszta felől a Klinika hátsó bejáratán jöttem be a Radiológiára.
Borzalmas sokan voltak. Már ez a harmadik hétfő, megszoktam, hogy a hétfők egyformán szörnyűek... Viszont mivel az asszisztensnő fél 7-re hívott, valahogy beszorított az egyik "melles" hölgy után -- ugyanis már régebben megtudtam, hogy nekik könnyebbség, ha két ugyanolyan pozíciójú beteg követi egymást, nem kell variálni sokat a szerkentyűn, a "fekvőhelyen". Úgyhogy nagy mázlim volt most, sikerült hamar elszabadulni. A 7 óra utáni 24-est el is értem, tehát már fél 8 utánra otthon lehettem.
Elpakoltam a fürdőszobai és vécés cuccokat, erre Szilvinek nem volt ideje, csak a konyhát pakolta össze a rovarirtó után, s még megfürdette a gyereket a Survivorig.
De hát ez a kis pakolás már semmi. Fő, hogy túlvagyunk rajta.

2017. október 8., vasárnap

Új találat :)

Mire jó, hogy néha magunkra is rákeresünk a neten. Sűrűn nem tenném, de úgy évente igen. Mert nagyon-nagyon sok a találat, és az mind az enyém. Ezzel a névvel a neten csak én vagyok, tömegnév esetén a keresés irreleváns lenne. Úgyhogy szerencsém van.
Most is találtam egy dolgot, bár apróság, de nekem mégis említésre méltó.
A Rákosfalvai Egyházközségi Levél 2016. 2., húsvéti számában felhasználták a Feltámadott c. versem nagy részét. Névvel, cím szerint.
Nekem ez büszkeség.:)
A kiadvány 12 oldalas, ugyanaz a típus, mint a mi Tócói Harangszó című havilapunk.
Az első két oldalt azért rakom be, hogy látsszon a címoldal, valamint a cikk eleje is, amelyikben a versem van a 3. oldalon.



2017. október 7., szombat

Kisvásárnap

Reggel a szokásos sok hajnali macskás zaklatás után 8 körül magamtól keltem, ez jólesett. Még jó félórát macskáztam az ágyban, aztán úgy döntöttem, átmegyek a Kazinczyba a nagykervásárba.
Mostanában szinte minden szombaton van, csak én nem voltam menőképes. Mostantól viszont érzem, hogy lassan visszatérek emberi formámba, és képes leszek kicsit többet emberek közé menni, úgy értem, kórházon kívül is.
Nagyon magába tud az ember zárkózni, főleg, ha amúgy sem bírja magát egészségileg. De -- ha mondhatom így -- a sugárra járásnak "hála" (ez azért morbid!), beindítottam azokat a cuccokat, melyek az izmaim, csontjaim helyén leledzenek, hátha életképesebb leszek lassan.
Azokon túl szükség van mentális hozzáállásra is. Képes az ember teljesen lefokozni magát az emberiségben, úgy érzi, nincs már rá szükség és hogy mások biztosan feleslegesnek érzik, csak akadályt képez, kinevetik, kigúnyolják, lealázzák... merthogy ezt érdemli... -- egyszóval a szokásos gátlás, önbizalomhiány, komplexus felerősödik. Akinél eleve van, annál el lehet képzelni, mennyire hatványozódik ez! Nos, én szeretnék ebből kilábalni.
Azt mondják, minden rákosnak szüksége lenne pszichológusra. Súlyosabb eseteknél pszichiáterre. Nálam ez fel sem merült, igyekeztem magam végig tartani, de nem mondom azért, hogy ez teljesen simán ment és természetes volt. Inkább azt, hogy én magam voltam a magam pszichológusa.

Kaptam meghívót én is a 20-án megrendezendő nyomdásztalira. Elgondolkoztam rajta, mert nem azért nem megyek, amit fentebb boncolgattam. Afelől elmennék.
Legnyomósabb és legegyértelműbb ok, hogy aznap este is, péntek lévén sugárkezelésem lesz. Ez ellen nincs mit tenni!
Másrészt emlékszem rá, hosszú volt az nekem, 4-től úgy minimum 9-ig, még egészségesen is. Ennyit még egészen biztosan nem bírnék.
Harmadrészt... bár nálam igazándiból a kaja nem okvetlen számít, mert nem tudnak olyan keveset adni, hogy abból is ne hagynék; de azért túlzásnak tartok 3600 Ft-ot egy töltött káposztáért egy rétessel meg egy deci pezsgővel. Nem is értem, a férfinép (meg akár női is) majd erre fognak inni? Meg hát desszertként az a fűrészporos rétes... nem lehetne valami finomabb cucc, mint amilyenek az előző helyeken is voltak? Emlékszem, annyi kaja volt az én első két alkalmam taliján, hogy bőven felét össze kellett csomagoltatnom, két éve meg ezen a helyen még a sült krumpli kivételével én is majdnem meg bírtam enni, szóval elég miniadaggá csökkentek a kaják, de valamiért ragaszkodnak ehhez a helyhez. (Pedig akinek nincs autója, két járművel jut haza.) Tavaly nem voltam, nem tudom, mi volt a kaja, de a két évvel ezelőtti legalább normális kaja volt, most meg egy mezei töltött káposzta? Általában adnak két töltöttet, benne egy nagy rakás lében aprókáposztával. Hááááát...
Negyedrészt... nem szeretném, ha bárkit is nyomasztana a jelenlétem. nekem ugyanis nem adatott meg, hogy ne menjen el a hajam. Ha egy rohadt szót sem szólok a dologról, akkor is nyilvánvaló mindenkinek, mi van -- nehogy már kínos legyen bárkinek. És mivel a sugár alatt tutira még csak el sem kezdődik a hajam kinövése, lesz vagy egy év, mire felvállalható lehet a hajam, szerintem. Ha egyáltalán kinő. Vagyis turbánt, slityakot kell hordanom. Ha ez bárkinek kényelmetlen vagy valakit zavar, nem venném a szívemre! Senkiben ne "hűljön meg a vér" miattam!:)

Szóval elkészültem és elmentem a Kazinczyba. Egyelőre annak örülök, hogy ezt már meg tudom oldani; ugyanis valaki kérdezte, hogy nem mentem-e a nagyvásárba. Ezen a hétvégén van ugyanis... Hát nem. Az még túl sok nekem.
Vettem magamnak két hosszúujjú pólót, egy sportmelltartót és két bugyit.
Ezenkívül Dani közelgő szülinapjára vettem egy terepmintás szabadidőalsót meg egy fekete hosszúujjú pólót; anyukámnak levesszűrőt, egy csomag nagy befőttes gumit és három kenőcsöt: mentolos-kámforos lóbalzsam, valamint vörösszőlőkrém, körömvirágkrém.
Szépen sütött a nap a kissé csípős időben, úgyhogy természetesen itt is kihasználtam az alkalmat és fotóztam némi őszi fát. Ezt még nem töltöttem le, de majd bepótolom ide.

Otthon megnéztem az Elif 25. részét, majd megsütöttem a tegnap vett hurkákat, és elég jól termeltem belőlük. Beszedtem Dani ruháit, behajtogattam, megvarrtam 1-2 zoknit.
Később Dani felhívott, hogy jön az Aldiból egy alommal. Nagyon örvendtem, mivel már végét rúgta a meglévő. Jött is, és még kaptam mellé egy mákos sütit is. A ruhát most nem vitte el, mert biciklivel volt, és azért a zsáknyi ruha kissé ellentmond a járműnek.:)))

Este megnéztem az X-faktor 7. részét (a múlt vasárnap, a Sztárban sztárral egyidőben adott 6. részt a hét elején néztem meg netről, már nem tudom, írtam-e), ez most már a mentorházas, mentoronként 6-ból 3 kiesős.
Este, míg tévéztem, Istvánnal telefonon előtte megbeszélve távránézéssel átnézte, letisztogatta és frissítette a gépemet, valamint a gportalomra is felrakta az új, 6. e-könyvem borítóját, mert oda én nem tudom, csak a publikációk menübe.

2017. október 6., péntek

Kétszer is a Klinikán

Na, ez az a nap, amitől kicsit aggódtam, hogy hogy fogom bírni azt, hogy egy nap kétszer is klinikázok. Eredetileg hetente kellett volna jönnöm a doktornőhöz és nem tudom, mennyi időközönként gyógytornára. Nem jöttem múlt héten, mert nem voltam túl stabil napi két kiutazáshoz; ha ezt kell tennem, rámegy gyakorlatilag az egész napom. Ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy mivel alapból sem vagyok még százas, plusz a sugár is rendesen fáradékonyságot okoz -- fogom-e bírni ezt. Reméltem, meg tudom magyarázni a doktornőnek; hiszen a másik indokom pedig az, hogy különösebben nem is éreztem semmi olyan problémát, ami miatt ész nélkül rohannom kellett volna kontrollra. Ha baj lenne, úgyis mennék!
Szóval kelés után azonnal készültem, rendbe raktam mindent; házat, macskákat, magamat.
Indultam is olyan fél 10 előtt. Ez nem időpontos volt, tehát nyilván egy 22-eshez jöttem ki, melyről nem kell átszállni.
Hideg volt és meglehetősen borús, de később nyomokban ki-kisütött a nap -- ebben reménykedtem is a fotózás miatt. Ugyanis úgy döntöttem, hogy ha már kétszer kell ide egy napon kijönnöm, akkor már a nappalit felhasználom ahhoz, hogy fotózzak egy kis őszt!
Napsütés nélkül is sikerült szépeket fotózzak.
Régóta szemezek ezzel a kerítésen lévő vadszőlővel, csak eddig mindig sötétben láttam, ahogy a villamosról leszállok. Most végre sikerült lencsevégre kapnom! A lentebbi vadszőlő csodásan befutotta valamelyik belklinika falát. Itt is rengeteget fotóztam, ezek csak ízelítők...











A Radiológián nem jelentkeztem be, hanem egyből leültem a 2. rendelő elé, az előzőekből okulva. Csupán ki kell várnom, hogy valaki kijöjjön és beadhassam a papíromat. Erre, mondjuk, vártam egy fél órát, nagyon sokára jöttek ki azok, akik már bent voltak.
Viszont elég hamar behívtak. A doktornő nagyon kedves volt, és nagyon rendes is, mert elfogadta érvként, hogy igen fárasztó lenne nekem napi kétszer idejárni. Abban állapodtunk meg, hogy menjek csupán akkor, ha valami problémám van. A gyógytornára nem járásnak annyira nem örült, de mikor mondtam, hogy a műtét után kaptam célirányos tornaleírás-másolatot, és azokat azért szoktam csinálni, nem kerül semmibe, bármi mással összevonható (tv-nézés, vagy akár gép előtt). Így ez is elnézhető volt, ő is látta, hogy elég nehéz ezt így összehozni, hogy okvetlen este kell járnom sugárra.
Meg is nézte, vizsgálta a műtét helyét és környékét.
Mondta, hogy 15 sugár után szoktak esetleg jelentkezni mellékhatások, pl. nyálkahártya-kiszáradás. Fel akart írni előre valami gargarizáló oldatot, de valamiért most nem lehetett. Nem tudom, ez mi, már az onkológián is tapasztaltam, hogy nem mindig írhatók ki bizonyos gyógyszerek. Valami kiírási szabályzat, visszatartás van időnként. És ha most kellett volna, máris? Nem tudom, ilyenkor mi van.
Nos, lényeg, hogy jól sikerült, megvolt, kipipálható, és a lelkiismeretem sem fog háborgatni a mulasztásért, megtettem, amit lehetett. Remélem, estére is leszek olyan erőben, hogy még egyszer ki tudok ide mászni. De már azért is megérte, mert fotózhattam végre egy csomót!
Kiérve néha már sikerült előbújva is látnom a napot! Ez szebbé tette a fotózást is.
Elnéztem a Klinika parkjának végében lévő szökőkutat, és nagyon megragadtak a sötétzöld fák előtt álló világoszöld faifjoncok -- annyira jól mutattak, hogy nem győztem azokat eleget fotózni. A Klinika végén találtam ezt a kutat itt alant, ami ugyan nem működött, de szép.:)
A szobor dr. Kettesy Aladár szemészprofesszoré, mely itt áll, nem messze a hátsó szökőkúttól.









Utána itt volt az ideje, hogy beváltsam a tegnapi ígéretemet. Vagyis, hogy visszatérek az Augusztával szembeni vadszőlőhöz! Innen, a Klinika végétől csak ki kell mennem a hátsó bejáraton és menni vagy 200 métert az itteni buszmegállóhoz.
Meg is történt. Elképzelhető, hogy itt, a buszmegálló környékén sokaknak megakadt rajtam a szeme, hogy ez a tökfedős banyus milyen nagy életkedvvel, lélegzet-visszafojtva tüsténkedik, fotózik itt; de annyi. Senki nem tiltja, hogy bárki tízszer ennyit fotózzon -- ám szerintem a legtöbb ember csak akkor vette észre, hogy ott a vadszőlő, mikor meglepve odafordult, hogy mi az, amit látni kell. Várják a buszt, és semmi. Én meg csak ezért másztam ki párszáz métert a klinikáról, nem a busz miá'.:))
Érdemes volt! Őrülök meg az őszi vadszőlőkért, a japán akácért, a japán birsért, a vadkörte, vadalma őszi lombozatáért...












Innen visszasétáltam a Klinika hátsó bejáratához, és végigporoszkáltam az elsőig. Közben természetesen megragadtam az alkalmakat. Pl. még a Móricz Zs. körút fáinak fotózását...

 
Bementem a klinikai kisboltba, vettem pár Balaton szeletet; majd kimentem a buszmegállóba, ahol szerencsém volt, mert hamar jött a 24-es.
Hazaérve a Tócósba eszembe jutott a Dani-féle ház háta mögötti két japán akác, melyek ritkák és egyedülállóak -- vajon "őszülnek-e" már? Épp elkezdődött a sok-sok pasztellszín árnyalatú "őszülésük", imádnivaló! És most nem maradtam le róla! Mesebeli tündérvilág nekem ez a két fa!












Ezután a Coopnál pénzt vettem fel az ATM-ből, majd bementem a boltba, vettem pár hiányzó dolgot; utána a piacon vettem egy szál házikóbászt és egy-egy szál májas, véres hurkát.
Otthon mindent elpakoltam, felavattam a házikóbászt, és csak félig öltöztem át...
Rövid hát-kipihenés után pótolgattam netbeli hiányosságaimat, megnéztem az Elif 24. részét, feltöltöttem a mai fotókat és végigmentem rajtuk Photoscape-pel. Rögvest csináltam is egy FB-os albumot.

Ma negyed 7-re kérték, hogy menjek, úgyhogy negyed 6-kor indultam a fél körüli 22-eshez. Így már 6 után a Klinikára értem, csigalassan másztam a Radiológiára, hogy teljen az idő, de negyed előtt így is ott voltam. Úgy láttam, felesleges volt ez az előrehozott időpont, mert voltak vagy öten előttem. Mint kiderült, megint elromlott a gép, úgyhogy most a folyosó közepén lévő váróhelyhez szólítottak át bennünket, s mivel csúszás volt, így olyan 18.50 körül került rám sor. Megvolt a 10. sugár! Hozsanna, az egyharmadán túlvagyok!
A hölggyel megbeszéltük, hogy hááát, nem lehet itt kiszámítani semmit... de azért a jövő héten jöjjek fél 7-re.
Jó csípős lett az idő estére, mikor kimentem, nem győztem a nyakamon húzgálni a sálat... Iparkodtam kifelé, de egyszer csak megláttam Katámat az épület bejáratától nem messze, akit a sötétben a bicikli miatt tudtam beazonosítani. Ő is elég "gyanakodva" nézett felém:)), aztán megörültünk egymásnak.
Tök szerencse, hogy nem kerültük el egymást, ő nem tudhatta, hogy korábbra lettem híva és ha nem is annyira korán, de korábban végeztem, mint ahogy az eredeti időpontom szerint sor került volna rám.
Nagyon jó volt, mert nem kellett egyedül kimenni a buszhoz, valamennyit tudtunk beszélgetni is, és kaptam tőle hat körtét, melyeket itthon kettesével beosztogatva megeszegettem, és a Mai Ige című kiadványt ajándékba. A buszra csak úgy 5 percet kellett várnunk, elbúcsúztunk, jó volt találkozni.
Most már kevesebbet fog tudni jönni, mert szerencsére kapott a szakmájában állást, már fel is vették! Nagyon örülök annak, hogy sikerült; bár neki biztos szokatlan lesz még, hiszen évekig az anyukáját gondozta, és annak idején előttem egy évvel bocsátották el, azaz bizony már 8 éve. Remélem, minden összejön és jó helye lesz!

Otthon némi táplálékbevétel, net, BK, netről Survivor.