2017. augusztus 8., kedd

Hiánypótlások -- megjött a víz

8 után pár perccel jött egy sms a futárszolgálattól, hogy ma hozzák a csomagomat.
Oké, fel is keltem már előtte, rendbetettem a környezetem, macskák és tartozékait, magamat.

Ma rengeteget pótoltam. Már egy ideje ezt a blogot elsősorban. Másrészt a gportalban volt 26 verses elmaradásom, na, azokat is amíg felpakolgattam, a rutin ellenére eltelt egy pár óra közben...
Közben láttam, hogy nem minden versem van meg az alap jegyzettömbben, azokat megkerestem a másik blogból, beraktam oda is... mert így kimaradnának pár helyről, többek között a leendő könyvből is. Még jó, hogy a Kövekkel naprakész szoktam lenni!
A wordös könyvanyagba bevittem az eddig még nem ott lévőket, ellenőriztem szerkesztésileg stb.
Aztán pedig a Google fényképek, mely átvette a Picasa feletti "uralmat", azokat kellett elég régről, sajátgépről feltölteni eseményenként, dátumonként, mappánként.
Itt még nem mindig vagyok a helyzet magaslatán, anno jobban boldogultam a Picasával. De lehet, hogy csak szokatlan és nincs meg a rutin. Talán ezért is maradok el vele mindig, mert ódzkodom a sok bénázástól. De tény, hogy végül is behoztam magam, aminek tényleg nagy megkönnyebbüléssel adóztam.

Kora délután telefon a futártól. Nem szoktak pedig telefonálni, csak a mél és az sms dominál, de most azért más volt a tét: két zsugor, összesen 18 liter vizet kellett felhozzon, ezt azért a kaputelefonig sem mindegy, hogy feleslegesen cűgöli-e fel vagy sem! Egy dobozkával simán kaputelefonál, s ha nem vagyok otthon, nem történt semmi különös; de ugyanezt ekkora súllyal... már logikus, hogy megér egy telefont. Aztán már csak be kellett engedni, ami szintén mindig egy drukk, mert nem mindig nyitja, vagy néha nem hallik a kaputelefon stb. Most összejött, úgyhogy hamarosan meg is kaptam a 12 palack Kaqunt.

Anyámmal telefonáltunk, kérdezte, hogy mikor főzzön nekem húslevest, úgy tűnik, holnapra megtörténik a hús- és zöldségbeszerzés öcsém által. Mikor tudnék jól lenni:))) és enni.
Mondtam, hogy szerintem húslevest meg tudnék enni, az elmenésben meg remélhetőleg bízhatunk, bár nem kevés az a gyaloglás így, hogy le van az ember gyengülve. Mondtam, hogy azért várjunk, mert most megint 3 nap kánikula következik szerdán-csütörtökön-pénteken. Ne legyen még egy rizikófaktor. Úgyhogy megállapodtunk szombatban. Remélem, sikerül elmenni. Ha belegondolok, már tényleg majd megveszek valami jó kis húslevesért, előtte benne főtt krumplival és répával! De egyébként úgy ki van az emésztőrendszerem szipolyozva már lassan 5 hónapja, hogy elméletileg tényleg alig várnám, hogy egyszer jóllakhassak, ami nem egy-két falatot vagy kortyot jelent vagy annyikat sem! Hogy végre egyszer már jólessen valami, hogy legalább azt a keveset tudnám csak néha! megenni, amit normál állapotban! Veszettül ki vagyok éhezve, na. De ha nem megy, mert nem érzek ízeket, ha mást érzek, ha minden keserű -- akkor nem megy!

2017. augusztus 7., hétfő

6 éves tagság

A Molytól egy újabb plecsni a 6 éves tagságért.
Ez a 316. plecsnim.

Kezdődik a hét

Hajnaltájt jött a várva várt vihar. Nem volt különösebben nagy vihar szerencsére, szóval nem nyomta be az erkélyajtót, pedig óvatosságból odaraktam a dögnehéz gépszéket az ajtóhoz. Persze tudom, hogy a múltkori hihetetlen erejű szél úgy is benyomta, de egyebet nem tudok csinálni.
Még sötét volt, de amikor az eső csendesedett, kinyitottam mindkétfelől az ablakokat úgy, ahogy nálunk lehet (kikötözve, épp macskafejnyire), hogy hűljön a 32 fokos lakás. Tény, hogy hajnal felé már valamivel jobban lehetett aludni, kint a konyhában egész hűvös lett. Az én déli szobám azért nagyon ragaszkodott a meleghez, s bár nyitva volt kereszthuzat okán mindkét ablak egész nap, továbbra is vagy 5 fok különbség volt a lakás két oldala közt.
Mindenesetre nagy megkönnyebbülés ez a lehűlés most, gondolom, mindenkinek, de nekem különösen, aki alapjáratban is utálja és fizikailag, szívileg sem bírta soha a meleget. Kemóval együtt hatványozottan nem.

Mél az Internetpatikától, hogy rendelésem státusza megváltozott. Számlával, valamint, hogy átadták a futárszolgálatnak. Estefelé a futárszolgálattól mél, hogy előreláthatólag holnap kézbesítik a cuccot.

Délután Dani hozott a kedvenc kézművestől 4 gombóc fagyit és két kis sárgadinnyét.
Én odaadtam a rávalót, és adtam neki egy kemencés lángost, amivel Szilvi akart nekem jót tenni, de egy falat után rájöhettem, hogy csak nem tudok enni. Csak forgatom a számban, és a végén valahogy likvidálni kell...:(
Istenem, még egy kemó van, és egyre hosszabb a lefolyása... remélem, még ebben az évben kimegy belőlem, mert ez nem egy élhető élet egyáltalán.

Mikivel leveleztünk, aki a betegséggel kapcsolatban nagyon hasznos linkeket, tanácsokat szokott adni. Nagyon felkészült ebben a témában. Ezenkívül a készülő újabb e-könyvemről is beszélgettünk. Már nemsokára küldöm neki az anyagot.

2017. augusztus 6., vasárnap

Bagoly 4.

Elkészült! Sok-sok dicséretet kaptam.:)))



És az összes, hogy egyben legyenek láthatóak:

Hőség tetőzik

Ma is vegetálás volt. Helyesebben én már ezt agonizálásnak mondanám. Tetőpontjára ugrott a hő. Kint árnyékban 38 fok, bent, főzés nélkül, leeresztett redőnnyel 32. Igaz, a szobában nincs mit leereszteni, és az erkélyajtón már 11-től tűz be a nap, nem tudok mit tenni, mert a régi reluxák rég elfáradtak, leszakadtak; s ezekbe a megvetemedett, repedezett ablakkeretekbe nem akarok újat szereltetni. Ablakcserékre meg sosem lesz pénzem, ez most már biztos.
Az az egy remény éltetett, hogy állítólag holnap lesz egy hűvös nap. Egész nap szeretettel vártuk volna a lehűlést, akár vihar formájában is, de erre várnunk kellett még rendesen.

Szilvi rászánta magát és elment a Lidlbe. Nem kifejezetten a marketbeli dolgok miatt, hanem mert ma van az utolsó napja az 50%-os vásárnak, mely nem tudom, mióta tart, de már voltak Bencével ott a héten. Csakhogy ez egy nagy sátor, ahol Szilvi szerint olyan irgalmatlanul tomboló hőség van, hogy azt ember legyen a talpán, aki valameddig kibírja, úgyhogy mikor Bencussal ott voltak, nem tudtak válogatni szinte semmit. Legalább 50-60 fok között volt, és azt mondja Szilvi, hogy mikor kijöttek a sátorból, hűvösnek tűnt a kinti 40 fok! A Lidl arra volt hasznos, hogy menekülésképpen bemenjen hűlni -- persze így lehet jól megfázni... Mindenképpen ki akarta használni, hogy a gyereknek féláron megvehessen pár hosszú ujjú pólót.
Most egyedül elment még jól felszerelkezve; jégakku, hideg víz, valami fejventilátor vagy mi, spriccelőben víz... de közben mesélte, hogy a sátorban mindenkiről patakokban ömlött a víz és mindenkinek átázott a ruhája.
Közben még egy ezresért talált nekem is, magának is egy-egy nyári nadrágot.
Találkozott Imre "bácsival" is (neki bácsi), aki a templomunkban sekrestyés.
Mikor utoljára anyámnál voltam és hazafelé jöttem, akkor találkoztam Imrével, aki, mivel elég régóta nem járok templomba, megdöbbenve konstatálta a látványomat. Akkor köszöntünk, de nem álltunk meg beszélgetni.
Most Szilvitől kérdezte, hogy mi van... és hogy ne haragudjak, hogy nem állított meg beszélgetni, de tényleg meglepődött. Tudni kell hozzá, hogy az ő felesége 10 éve halt meg, akkor 50 éves volt. Nagyon-nagyon jó ember volt, több százan voltak a temetésén...
Ő is kezelve volt, sőt még Pestre is felvitte a férje valamilyen kúrakezelésre... de nem használt semmi... a vége ugyanaz lett. Mindenesetre jól meglepődött, mikor Szilvitől értesült a részletekről... Mondta, hogy majd imádkoznak értem.:) Már olyan sokan imádkoznak, tényleg, hogy illő lenne, hogy meggyógyuljak!

Telefonált anyám, majd Istvánt is felhívtam, mert ő közben telefonált volna. Anyám mondta, hogy nála már fúj a szél -- mondtam, hogy szerintem itt is, csak ugye, ő jobban látja és érzi. Mondta, hogy délelőtt még ki sem tudta tenni a lábát, de most kiült a ház elé, olyan jó hűvös lett.
Egyébként már ekkor tényleg megint alig volt hangom, annyira ki voltam purcanva. Levegőt alig lehetett kapni.

Agyáthangolásképpen ma is színeztem a baglyomat, és készen is lett!
Lefotóztam, közben lestem az eget is, hogy mi újság. Hát produkáltak a felhők érdekes dolgokat, az biztos. De viharnak semmi jele. Úgy két óra hosszat vészjósló felhők borították az eget, nem hittem volna, hogy nem lesz belőlük semmi -- pedig nem lett... Kicsit csalódtam is, mert annyira vártam már egy kis lehűlést. Bár tudom, mire a panel lehűl, az nem most lenne, még ha a vihar meg is jött volna.

2017. augusztus 5., szombat

Vegetálás

"A nemzetközi helyzet egyre fokozódik." Azaz a hőség.
Párszor kinéztem ma az ablakon: sehol egy lélek a parkban, játszótéren. Délután már a boltok felőli oldalon sem. Mindenki fedezékbe húzódott.
Szilvi Bencével délelőtt elment az iskolai vásárra. Én sajnos, nem vagyok menőképes. A kiszámíthatatlan hasmenés és az instabilitás miatt egyelőre rá se tudok gondolni, hogy el merjem hagyni a lakás közelségét. Kértem, hogy hozzon nekem egy egyes szemüveget (másfeles kéne, de itt csak egész számosak szoktak lenni, és van ugyan egy, de mindig keresem... ha kettő lesz, talán jobb lesz a helyzet) és egy nagyítót. Ez utóbbi a színezéshez kell, mert azon felül, hogy sok-sok türelmet igénylő "játék", azért elég szempróbáló munka az. Elég sűrűn repked is a szemem, meg káprázik; no, ilyenkor nem árt a nagyító, hogy meddig tart egy kis mütyürke kifesteni való részlet határa.
Sikerült is.

Koma elküldte a hamarosan megjelenő antológia pdf-jét, amelyet át kellett néznem. Tökéletes, nincs benne hiba. Még ma utaltam a rám eső szerzői részt.

1-kor elvitték Bencust a legnagyobb hőségben.

Délután baglyot színeztem, egész jól haladok vele a dögmeleg ellenére, persze ventilátor nélkül szerintem rég dögrováson lennék, hiába csak a 32 fokos levegőt keveri, mégsem mindegy!
Megnéztem közben az annak idején sokszor látott Mrs. Doubtfire-t, mely egyértelmű családi tetszésnek örvendett mindig.

2017. augusztus 4., péntek

Elvagyok - Molyplecsni 50 könyvért

Szívgyógyszerek sikerültek. A hőség rettenetes.
Fejmosás, itthoni fejfedőmosás. Almosok rendbetétele rosszullét nélkül. Egész délelőtt hasmarsok... már eléggé kínlódok bizonyos dolgokkal, úgyhogy Dani mikor rákérdezett, mit hozzon, mondtam, hogy Reparon kenőcs jó lenne. Egyúttal hozott fagyit, 2 kis sárgadinnyét, odaadtam az árát.
Hűtőbeli maradékok szanálása, 5 edény felszabadult, mosogatás -- csupa kellemes és hasznos tevékenység, ami már szinte örömet okoz, hogy tudok dolgozgatni és nem jön a fülzúgás sötétedéssel egybekötve, azaz az ájulás előszele.
Elfogyott a Kaqun víz, úgyhogy rendeltem újra az Internetpatikából. Mivel 5000 felett ingyenes a szállítás, és hogy hosszabb ideig tartson, most két zsugorral (12 palack) rendeltem, és utaltam is a 8400 Ft-ot... Drága, de mit csináljak. Más cucc még drágább, amiket nem tudok megvenni. Így legalább olyan érzésem van, hogy én is teszek valamit saját magamért. Meg egyébként finom is a víz, még ha én ezt is, mint minden mást, keserűnek érzem. El tudom képzelni, milyen finom lenne normális szerkezetű emberként inni.
Megnéztem a Szultánát, István átküldte.

Molytól jött egy plecsni, mert az éves olvasmányaim elérték az 50-et.
Ez a 315. plecsnim.