2018. január 18., csütörtök

Téli kihívás

Hímzés, Elif tegnapi része.
István telefonált.

Még mindig a laptopon nyomom, már több mint egy hete. Elég küszködős, mert hiába tudok ezen is vakon és gyorsan írni, beugrálnak a betűk sorokkal is feljebb, vagy ki a "tükörből", ekkor be kell kattintani egérrel oda, ahol következik az írás... de az összevissza ugrálás a leggyakoribb, ilyenkor mindig felgyaloglok az ominózus helyre, kitörlöm a felesleget, majd visszanyilazunk a szedés végére és megpróbáljuk folytatni pár másodpercig. Van, hogy elnyel 1-2 leszedett sort, ellenben az előző bekezdést megduplázza... Szóval igazán szeretni kell írni, hogy ilyen áron is mindenképp írjon az ember.
Mindegy, ez van; én ennek ellenére nagyon örülök, sőt, hálát adok érte, hogy adódott Dani által ez a lehetőség, hiszen most már egy hete nem lenne gépem, ezáltal se net, se semmi. És inkább kínlódgatok egy kicsit az írással, de azt sem engedhetem meg magamnak, hogy mikor tudnék írni, akkor nem írok, mert nehéz a laptopon. Nem jó hetekkel lemaradni.

Közben volt egy teljesített kihívásom a Molyon:

Évszakok -- Tél (2)
címmel indított kihívást Emília5, 340 résztvevővel eddig.


Ismét elszállt egy évszak. Mindjárt itt a tél, az egyik kedvenc évszakom, mert imádom a karácsonyt, szilvesztert, télen van a születésnapom is. :-) Most tehát elindítom újra az ÉVSZAKOK--TÉL kihívását.
Ez a második. 
2017. december 1-jétől kezdve 2018. február 28-ig kell teljesíteni, azaz ezalatt kell elolvasni egy könyvet, amit a kihívásra hoztok. Ne kezdjétek el december előtt! 
Mit kell tenni ahhoz, hogy megszerezd a TÉL kitüntetését: 
Olvass el egy könyvet, amiben szerepel a tél. Éppen akkor játszódik, említik az egyik hónapot, esetleg téli ünnepet, vagy esik a hó… lényeg, hogy hozz a könyvből, amit olvastál ennek kapcsán, egy idézetet, amiben megemlítik valamilyen módon a telet. Lehet újraolvasás is. Kérek egy „Én és a könyv” linket hozzászólásban, és az idézetet. Értékeld is a könyvet, mindenképp csillagosan, és örülök neki, ha legalább pár szóban szövegesen is. Az olvasásokat csak a kihívás kezdete után fogadhatom el (azaz december 1.) Persze ne felejts el feljelentkezni a kihívásra. Remélem, jöttök sokan újra, akik itt voltatok, és sok mindenki más érdeklődését is felkelti. Várok mindenkit! Igyekszem egy-két napon belül zöldíteni. Ha bármi gond van, írjatok.

Velencei Rita: Levendulaméz c könyvét vittem.
Az idézet: 
„Dideregve húzta összébb magán szebb napokat is látott kabátját. A decemberi hidegben közömbösen siettek el mellette az emberek, talpuk alatt csikorgott a szikrázóan friss hó.”

Megkaptam a 320. plecsnit! :)

2018. január 17., szerda

Szerdai miegymás

Szilvi ma ment jelentkezni a MÜK-ba, ahol szó sem esett a tanfolyamokról, ami miatt decemberben oly sürgősen, mindenféle előkészület nélküli, szedett-vedett állapotos helyzetbe külön behívták...

Megnéztem az Elif 89. részét.
Haramia nagy örömére megfőztem egy félkilós csirkemájcsomagot pörköltnek, igazán minimális söréttarhonyát főztem hozzá. Nem mondható, hogy túlzásba vittem az evést, nem éreztem a várt ízt...
Haramiának viszont az égvilágon semmi baja nem volt vele. Napokig megvolt neki a szeretett házikoszt...

Dani jött dél körül, hozott almot. Kivitte a 10 kilónyi használt almot (a már elhasznált almok zsákját nem szoktam kidobni, hanem szemeteszsákba téve abba lapátolom a használt almot, jó sokáig kitart, csak a végén rohadt nehéz -- így a kölkök szokták fellépcsőzni a szemétledobóhoz).
Ment anyámhoz is, vitt 3 zacskó száraz kenyeret, dobozokat, üvegeket, valamint két nagy, 850 g-os macskakonzervet küldtem neki.

Folytattam a hímzést.
Este BK és Szulejmán után még megnéztem egy Danielle Steel-könyvből készített filmet, a Biztos kikötőt.

2018. január 16., kedd

Fóka és Hony fonalnyelése

Szilvire bízva újabb két csekk befizetése és vásárlások.
Megnéztem a tegnapi Elifet. Később beszedtem a megszáradt ruhát, rendben elpakolásztam, megvarrtam, amit kell.
Hímeztem pár órát, majd nagy löncshúskonzervből és egy zacskó pennéből húsos tésztát csináltam. Mivel bazsalikom, oregano, kapor is került a mártásba, így Szilviék ketchuppal és sajttal úgy ették, mintha bolognai lenne. Hatalmas adag volt a legnagyobb lábasban, még szerencse, hogy ennyire szeretik, mert én csak egyszer tudtam egy miniadagot enni... és ettől a mennyiség semmit nem változott.

A mostani coopos pontgyűjtéses akció lezárult, még hó végéig be lehet váltani a pontokat. Szilviéknek összejött egy híján az összes állat, igaz, nagy szerencséje is volt, mert eredményesen kunyerált is és kapott is pontokat. De amúgy nem is mindet Szilvi vette, mert Bencus az apai mamától is kapott 2 állatot.
Nekem az állatseregletből a fókáért fájt a szívem, persze relatív, nem haltam volna bele a hiányába. De Szilvinek adódott fölös 15 pontja, és mivel a készletükből hiányzó tigris itt már nem volt kapható, így kitaláltuk, hogy akkor legyen nekem fóka -- mivel a beválthatóan most még kapható 3 állat között fóka is szerepelt. Azért nagyon sokat kell ezekért küszködni. Ha összegyűjt az ember 15 pontot (kétezer Ft vásárlásért jár egy pont, plusz még különböző akciós áruk vásárlásakor is járhat pluszpont), akkor 1800 Ft-ért övé lehet a plüss... Ha 30-at összegyűjt -- régen ingyen kapta a plüssöt, no, most nem! --, akkor egy ezres!
Mivel viszont nem volt több pontgyűjtő füzete, ezért reménykedtünk, hogy azt hátha adnak még, a meglévő pontokhoz... Lement hát a Coopba, és szerencsére kapott pontgyűjtőt. Kiválasztott nekem egy fókát, s a pénztáros elhűlt, hogy nahát, csak 15 pont van, ne már...!, és letekerte a rollnit, szólt Szilvinek, hogy tessen ragasztani -- és ketten szélsebesen beragasztották a hiányzó 15 pontot! Szóval tök ritkaság, hogy ez történt, mert eddig ekkora jóindulatot sehol nem tapasztaltunk, de megkaptuk a többi pontot ingyen, ez 800 Ft-ot jelentett a fóka árából, tehát csak egy ezres lett így.
Bár egész akció alatt nem hittem volna, de végül is így lett nekem is egy fókuszom.:)) Csuda pofa! :))


 
A coopos plüssökre a nagy bucifej és a nagy kerek, gömbölyű szem a jellemző.
A fóka egyébként acélkékes-szürkés, kicsit sötétebb is, mint a fotókon. Tényleg nagyon szép.:)

Ma még történt valami, amitől frász jött rám. Hímeztem még az este folyamán, mikor Honesty odatelepedett mellém a vasalódeszkára. Mivel rendszeresen ott van, előfordulhatott volna, hogy nem nézek pont rá, de ránéztem. És hát látom, hogy valami lóg a szájából: hát egy méteres duplafonal. Előbb reméltem, hogy csak egy rövid darab, de nem. Egész fonalhossz! És csak vagy 10 cm lógott ki! Nagy nyugalommal ült le az oldalamnál és nézett engem. Mikor felfogtam, hogy mi van, odanyúltam, hogy mifene ez; megfogtam a végét és marha nagy szerencse, hogy hosszas huzavona után sikerült végére jutni a fonalnak! Úristen, mint tudjuk, nagy bajt okozhatott volna... bélelzáródás, ilyenek. Mi van, ha benyeli, és nem is tudok róla? Mi van, ha nem jön oda és nem látom meg?
Hát, Honestynek nem jelent gondot egy méteres cucc lenyelése... lásd, egy sok évtizedes rettegett vizsgálat, mint a gyomortükrözés, gyomorszonda... az ezekhez való csőnyelés, amit több emberrel megbeszéltünk többször is, hogy na, azt aztán nem! -- Honynak mit sem számított holmi méteres kétszálas fonalnyelés.
Szerencsére sikeresen megúsztuk...

2018. január 15., hétfő

Hétkezdet

Magam összepakolása után ágyneműáthúzással kezdtem, majd kimostam egy fehér adagot, Daninak a fehér cuccait is hozzárakva.
Miután múlt héten Szilvi szelektált és szortírozott a konyhai beépített szekrényekben, akadt pár felesleges helyfoglaló közeg a konyhában. Sok mindent kivitt szemeteszsákokban, de a kisebb-nagyobb üres dobozokat a könnyűségük miatt nem találtuk ledobhatónak, így kerestem beléjük nehezékszemetet, mint pl. a pezsgős-, kölyökpezsgős elfekvő üvegek, melyeket szintén nem lehet önállóan ledobni, mivel irgalmatlanul csörömpölne. Így viszont jól járnak egymással...
Sorba pakoltam a kiviendő szemeteseket, Szilvi nagyon ügyesen és szinte zaj nélkül szokta azokat ledobni.
Összezacskóztam a megszáradt kenyérhéjakat, -darabokat is, ezek majd anyámhoz "mennek", illetve anyámtól átviszik két házzal arrébb, ahol a kutyáknak lesz belőlük meleg vegyes kajaadalék.
Dani átjött délben, adtam neki egy nagy doboz húslevest hússal, zöldségekkel együtt, valamint elvitte a tisztaruhás zsákját.

Hímeztem, anyám telefonált, este BK.

2018. január 14., vasárnap

Bódog napos vasárnap

Bódog napi vasárnap.:) Mindig Szabócsunk jut eszembe, mennyit hülyültünk a Bódog-napon, s hogy közben milyen bódogságos hangulat volt...:D
Nyugodalmas nap volt.
István átküldte a tegnapi Szultánát, melyet megnéztem.
Később csigatésztával befőztem a húslevest, ez volt kora délután a kajám, meg este is.
Hímeztem pár órát a keresztszemesemet.
Megnéztem a Kínzó látomás c. amerikai thrillert, este pedig a Sztárban sztár + 1 kicsi c. műsor 7. részét.
7 előtt hozták Bencust.
Késő este még megfejeltem kissé a thrillernézést a Zaklatás meglepetésekkel c. amerikai-kanadai filmmel.

2018. január 13., szombat

Tyúkhúsleves

Jócskán esett ma havaseső, elég cudar idő volt. Szembesültem vele, mivel reggel azzal kezdtem azok után, hogy összeszedtem magam; hogy lementem a piacra. Mivelhogy itt volt nálam egy jóféle tyúkjószág, ha én ebből príma jó húslevest szeretnék főzni, ahhoz meglehetős adag zöldség is kell.
Közel 1000 forintot áldoztam eme célra, igaz, valamennyi keveset el is tudtam tartalékolni, pl. a zellerből, petrezselyemlevélből.
Bementem még a DM-be, ahol vettem Haramiának 10 tálkás kaját.
Mindezenközben az utcai tartózkodás alatt alig bírtam a szemem kinyitni, annyira pofán vágott a vízszintesen hasító havaseső.
Miután felmentem, még pár órát hímeztem, hadd haladjon már az is.
Bencust 1 óra körül elvitték.
Úgyhogy pár órás tyúkhúslevesfőzés indult be nemsokára. Legnagyobb élményem a "levesből krumpli" volt, mint mindig, ha "igazi" húslevest főzök. Ez így van kiskorom óta. Nem vagyok krumplis, de a húsleves krumplija, mellé sárgarépa, fehérrépa, karalábé feldarabolva, leves tetejéről tyúkzsírral lelocsolva, megsózva szerintem a Föld legjobb kajája. Hab a tortán, ha addigra van, ami a húsból megfő, pl. máj, szárny. Egy tányér ilyennel én egész napra prímán elvoltam régen is, most meg különösen.
Gyerekkorban szoktatott rá a jó édesanyám. Vasárnap későn keltem, s nem kínlódtunk külön reggelivel, hanem anyám hozott bé egy tányér ilyet. Ebédre nem sok gond volt velem.
Maradékokat rendeztem a hűtőből, mindennel együtt rengeteget mosogattam.
Megnéztem a tegnapi Elifet, majd beszedtem a száraz ruhát.
Istvánnal telefonoztunk. Este leszűrtem a levest, majd holnap fogom befőzni.
Fürdéskor hajat mostam... de tényleg.:)
Éjjel megnéztem a Rettegésben c. amerikai thrillert.

2018. január 12., péntek

Onkológián és anyámnál

Mára kaptam időpontot a Kenézybe, onkológiára. 11 és 12 közötti időre hívtak, kb. 11.20-ra értem oda. Lejelentkeztem a kartonozóban, mondtam, hogy leletekkel kell jelentkeznem.
Itt mindig borzasztó sokan vannak, de a mostani tömeg akkor is rettenetes volt, még ha hozzászoktam is már. Szerencsére sikerült egy behívott ember helyére leülnöm, mert állni nem sokáig bírtam volna.
Hát szóval, mi tagadás, kíszen vótam, mikor negyed 3-kor végre-valahára sor került rám! Én egyébként viszonylag jól tudok várakozni, de ez 3 órahossza volt! Úgy félidőtől már kezdtem besokallni: zsibbadt a lábam, fájt a fenekem, hasgatott a hátam. Időnként felálltam és tettem pár lépést, de nagyon nem mertem elmenni, nehogy elfoglalják a helyemet. Ráadásul ez a T alakú váróhelyiség teljesen zárt, csak a belőlük nyíló rendelőknek vannak ablakai az udvarra; nagyon meleg volt, következésképpen tiszta álmos és oxigénhiányos lett az ember.
Természetesen itt is tisztázzák kiíráson a helyzetet, miszerint a hívás nem érkezési sorrendben és nem is előjegyzés szerint történik (ezt már megszoktuk), tehát már az ember kicsit sem ideges, amikor sokkal később érkezetteket hamarabb behívnak, mint aki előbb érkezett. Valószínűleg oka van.
Ez a negyed 3-as időpont azért durva volt, és még igen sokan ott ücsörögtek. Azért biztosan sorra kerültek 4-ig, 3 rendelőben...
Ott volt a saját orvosom is, mégis a főorvos szólított be -- szerintem szétosztották a betegeket arányosan, hátha gyorsabban megy a dolog.
Nem is bántam, frappáns, gyors és határozott volt a felülvizsgálat.
Kértem a múltkori laboreredményemet, hiszen decemberben mikor sorra kerültem, még nem volt eredmény bő 2 órával a labor után. A lelet teljesen normális volt!
A főorvos megdicsért a mellkasi, hasi CT és a mammográfiás röntgen- és UH-eredményemért. Kaptam újabb 3 hónapra Letrozolt, amire rákérdeztem, hogy meddig kell ezt nekem szednem... Mire a főorvos határozottan felelte, hogy: 5 évig! Tudtam, hogy évekig, na de... 5 évig; Máriáááám!
A tápszerre is rákérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy hogy lesz folyamatosan szedve, hiszen még ha napi egyet iszom meg, akkor is 24 nap. Nem beszélve arról, hogy eredetileg napi 2 van rendelve! Most akkor ezt fogom csinálni két hetente, ezt az itteni félnapos ücsörgést? Ezeket persze nem mondtam, csak kérdeztem, hogy hogy lesz az ilyen sűrűn kiíratva; mire szerencsére adott egy orvosi rendelkezést a háziorvos részére 1 évre! Tehát ez is meg lett oldva.
Közben kinyomtattak számomra mindent, készen lettünk. Legközelebb 04. 13-án kell jönni, kaptam egy hasi UH-ra is aznap előjegyzést, és labor is lesz, majd pedig újra az onkológia.
Csak pár óra múlva jutott eszembe, hogy naná, hogy az esetleges fogászati beavatkozásról újfent elfelejtettem érdeklődni! Nem igaz...!

Amikor kimentem az épületből, felötlött bennem, hogy ha nem jobbra indulok és megyek egy megállót a Pesti utcáig, hanem balra, akkor a Bartókon elég hamar eljutok anyámhoz. Szerintem feleannyi út, mint mikor otthonról megyek. Gyors ötlet volt, és már mentem is. Nem siettem, tényleg nyugis séta volt. Meglepődtem, mennyire ismeretlen már számomra a Bartók, szinte semmi nem volt ismerős abból, ami életem első 28 évéből az volt ezen az utcán!
Gyakorlatilag 10-12 perc alatt anyámhoz értem.
Éppen fát vágott szegény, vigyáztam, nehogy megijedjen, ha ráköszönök.
Nem lehet úgy találni váratlanul sem, hogy nem dolgozik valamit!

Kb. két órát töltöttem ott, beszélgettünk, elmeséltem neki e mozgalmas hét nagyját.
Mivel épp a favágás előtt töltötte meg a káposztát, feltette főni, és "megétetett". Kicsiket szokott csinálni, kettőt meg is ettem natúr, minden nélkül.
Kimentem a kertbe, megnéztem, nem bújtak-e még elő a hóvirágok... mert sok helyen már igen. Itt még szunnyadnak.

Az első fél órában nem láttam a kiscicát, pedig mondta anyám, hogy bent van. Csak hát meglehetősen félős, vad cica mindenkivel szemben, aki nem anyám. Igen nehezen merészkedett elő a gyönyörűség, és akkor is csak ő közelíthette meg. Ment az ölébe, dorombolt, simizhette. Mikor nála volt, akkor én is meg tudtam simogatni. Ki is használtam, jóóó sokat simiztem a puha, selymes kis habosmákos testét. Nem győztem vele betelni.:)












Anyám pakolt némi töltött káposztát, és adott egy fagyasztott tyúkot is. Tesóm többet is vett neki (ő minden olyan helyet ismer, ahol bármit is jó áron lehet kapni), és egyet úgyis nekem szánt, hogy majd Danival elküldi.
Fél 5 után hazafelé indultam, gyalog. Már sajnos, sötét volt, úgyhogy természeti szépségekben nem sokat lehetett gyönyörködni, de mára kisétáltam magam.:)

Otthonról telefonálnom kellett anyámnak, hogy hazaértem. Mivelhogy aggódott értem, na.:)
Ezután megnéztem a tegnapi Elifet, és este a BK-t.