2009. december 24., csütörtök

Karácsony




Advent

Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.

Éveink fogynak, ám szívünk fiatal
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!


Már abban is különbözik a többi naptól, hogy számomra most nyugi van.

Ketten vagyunk a fiammal. Különösebb karácsonyi hangulat nem dúlja fel a megszokott "rendet", mivel nincs karácsonyfa - ez már a 3. karácsony fa nélkül. Magunknak készítettem csak kaját, igaz, így is volt mit bevásárolni rendesen. Az ajándékokat szétszállítottuk, meglátogattuk a családtagokat, jókat beszélgettünk - és mi is sok mindent kaptunk. A karácsony estéjét mindenki otthon tölti, a saját családjával.
Majd másfél évtizedig itt karácsonyoztak az egyedülálló szeretteink - anyám, nagynéném -, de most már nehezen mozdulnak, meg is mondták, hogy nekik inkább az a jobb, ha otthon lehetnek a magukéban.
Mikor Honesty is idekerült, épp karácsony utáni napon, akkor épp volt fa és a következő karácsonykor is megpróbáltuk, okosan, kitámasztva, törhetetlen díszekkel és égősor nélkül természetesen. Nem igazán jött be a dolog így sem, mert a cicák egyértelműen azt hiszik, csakis őmiattuk van a felhajtás, és módszeresen igyekszenek kopaszítani és különböző mutatványokat játszani az apró fácskával - de az igazság az is még, hogy annyira be vagyunk zsúfolódva ebbe a 2 szobás panelbe, hogy igazából nincs is hely. Csak azért volt eddig is fa, mert "úgy szokás", meg ugye, a hangulat, az illat... meg hát míg a gyerekek kicsik voltak, őmiattuk kellett ez, természetesen.
Én mindig gyerekkorom karácsonyaira gondolok, de szerintem így van ezzel mindenki. Azokra a sejtelmes, igazi karácsonyestékre, amikor anyám apámmal együtt bevonult a szobába, pokrócot erősítettek az ajtó ablakára, hogy ne leselkedjünk, és állítólag "várták a Jézuskát". Kicsit nagyobb korunkban már tudtuk, hogy ők díszítik... Mi öcsémmel ezalatt nagyanyámmal együtt a konyhában szórakoztunk és izgultunk. Nagyanyám kalácsot sütött és beiglit - most is orromban van a karácsonyesték ezekkel megspékelt illata...

Emlékszem, hihetetlenül meseszépségesek voltak ezek a fák mindig. Mikor megszólalt a csengő, torkunkból kiugró szívvel óvakodtunk be, és hozzá se mertünk nyúlni semmihez, míg a leoltott villanynál a csillagszórók el nem égtek, és apám fel nem gyújtotta a villanyt.
Így érzem az orromban a sülő beigli és kalács illatát a csillagszórók, gyertyák illatával... a gyermekkor, a béke, a gondtalanság illata ez.
Apám egyébként egész karácsonykor énekelt és ilyenkor pihente ki magát. Érződött mellette a béke, a nyugalom és az öröm, s ez olyan biztonsággal töltött el bennünket, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy bennünket aztán valaha is bármi baj érhet.
Gimis koromtól kezdve már az én szobámban állítottuk a fát és én díszítettem - mindig nagyon élveztem -, s ez megmaradt egészen az utolsókig, míg fa volt. Helyesebben, mikor a saját lakásunkban a lányom lett tinikorú, akkor vele ketten díszítettük a fánkat.
Nekik nyilván az övéik voltak az igazi gyerekkori karácsonyok...
Áldott, békés, meghitt karácsonyt mindenkinek!



Éjféli mise

Karácsony csillaga, titok-szép éjszaka,
Hívón világít a templom ablaka.
Szívekben remeg a várakozás,
Béke és öröm a találkozás.

Sejtelmes vakítón csillaglik az ég,
Kristálytisztán hideg köröttem a lég
Hófehér gyöngy pereg az arcomra,
Óvatos-puhán születik a csoda.


Karácsonyéj

Mikor készülődöm, még csak a tudat hív,
ám ahogy kiérek, a téli éj csábít.
Várakozó csend és üde, friss levegő,
titokzatos éj és némán szendergő
házak és fák, ám a templomablakok
aranyos fényükkel vonzanak magukhoz.

Éjfél lesz nemsoká. Éjfélt üt az óra,
óvatosan lépek a megolvadt hóra.
Kihalt a városrész, s aki most utcán van
szótlan szaporázza, mind-mind célirányban.
Nem hallik más, csak a hó roppanása,
meghatott örömnek szívdobbanása.

Hívogató meleg a betlehemi jászol,
benn sok-sok gyertyának lángfénye világol.
Felzeng a harang és zúg a messzeségbe,
mennyből az angyal hoz derűt a szívekbe.
Öröm van és béke, szeretet születhet,
melyre várunk oly rég… áldott ünnepeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése