Bencus kétéves

Tegnap volt egyetlen unokám kétéves.
Nem volt szegénykémnek jó napja. Nem sikerült aludnia egy percet sem egész nap, így roppant nyűgös volt, mikor beérkezett a hatalmas számú,
4 tagú vendégsereg.
Szilvi már délelőtt 10-től előkészült, szépen feldíszítette pici lakásukat, takarított, almáslepényt sütött, szendvicseket készített, férje vásárolt, Bencussal foglalkozott...
Lehet, hogy a felhajtás volt szokatlan, mindenesetre Bencus nem és nem és nem aludt napközben... Így nem sok olyat tudtunk csinálni, ami elnyerte volna a tetszését.

Félórára elaludt ugyan, mikor már ott voltunk, de az szinte annyi volt, mintha nem... Egész idő alatt feküdt, cumizott, és az alvós nyusziját dörzsölgette az arcához - mindig így szokott, ha álmos.
Védekező szindróma: ha a nyuszit az arcába temeti, akkor ő nem lát, ergo mi sem vagyunk ott.:)
Nagy ötletességre és kitartásra volt szükség ahhoz, hogy időnként egy mosolyt elcsípjünk... Én azért bezsebeltem párat, meg is küszködtem érte.:))
Az ajándékok elállnak, mi meg azért, hogy ne vesszen kárba semmi, azért kapkodtunk ezt-azt, megünnepeltük Bencust.
Piros verda volt a tortája, és a legnagyobb tűzijáték látványoskodott rajta... Bencus ezalatt ugyan nyilván nem volt hajlandó felkelni, de ámulattal, hatalmas szemekkel nézte...

* * *

Bence kétéves

Két gyertya lángját
tükrözi szép szemed,
két éve élsz már
e világban, s csak neked
örül, ragyog ma minden.
Boldog babakorod
éled, s mi lehetséges,
ma mindent szabad neked,
mindent, mi jó történhet,
árasszon el téged.

De máskor is, mindennap
érted kel fel a Nap,
s a Hold ezüst csillámport
szór, csakis miattad.
Alakul egy élet,
boldogan ránk nevet,
apró kicsi fiú, sokáig
éltessen Isten téged,
drága kis bogár,
boldog szülinapot neked!
















Azért egy kép úgy is, amikor Bencus is látszik: