Héttorony antológia 2010

Megjelent a Héttorony 2010-es antológiája. Onnantól kezdve, hogy megjelent a Torony híreiben a főszerkesztői írás, azt mondhatnám, szinte hetek alatt kézbe is vehettük.

"Kedves Toronylakók!
Felmérve az igényeket, úgy döntöttünk, ám legyen; meghívásos antológiánk lesz. Így aztán már ma nekiveselkedünk, és átnézve az elmúlt egy év igencsak szép termését, a legszebb darabokat kiválogatjuk, ezek szerzőit pedig értesítjük: gyöngyszemét gyöngyszemünknek tartjuk. (...) Ha minden jól megy, a jövő hét elejére együtt is lesz az anyag. Szép könyvünk lesz."

Tényleg az lett!:)

Három versem lett beválasztva, ezek a következők:

Cseresznyevirág

Már annyit vártam rád,
homlokomra az idő
bárányfelhőnek tűnő
redőket rág...
Már annyit vártam rád,
hogy elszáradt hajamon
az örök szépségű
cseresznyevirág.


Négy év emlékére - neked

Négy év telt el, s mi még
mindig borzongva emlékezünk
a kezdetekre,
amikor még ésszel fel nem fogtuk,
akár tagadhattuk volna, hisz nem értettük,
mi ez és mi végre...

Csak valami megfejthetetlen,
gyöngéden erős ösztönnel kerestük
a másikat magunkban,
mert nem akartuk, hogy életünk
elmúljon csak úgy, a másik nélkül, máshol vagy
az égi csillagokban...

És volt kishitűség, bátortalanság,
bár éreztük sokszor, annyira sokféle
dolog, mi összevág,
meg azt is, hogy a másik számunkra
mégsem magunk ismétlődése,
hanem egy új világ,

mely remegő lélekkel keresi társlelkét
vagy lelki társát... rejtett titkait felfedezni,
perceiben élni,
mennyire kellett a szív mélyen elásott
varázsládikójából a bizalom kincseit
elővarázsolni...

S végre hittünk, hinni mertünk,
rég elsírt könnyeinkből közösen építettünk
mesés üvegpalotát...
Lásd, kedves, azóta is ép az üvegvár,
ott őrizzük a négy év minden tündöklő mosolyát,
csillag-pillanatát.

Mozaik

Mozaikképek,
csillag-emlékek sora
szemem tükrében...

Simogató szél
vigye hozzád az érzést,
hiányzol nekem...