2010. december 20., hétfő

Verselő 2010 - antológia


Hogyan is lehet másképpen?
Az előző bejegyzésnek valamilyen szinten ellenpéldája szerkesztésileg, szervezőileg és "gazdailag": Koma - Komáromi János - szerkesztésében készült antológia, a Verselő 2010 - alcíme: irodalmi "virággyűjtemény".
Komát már akkor is mélységesen tiszteltem és szerettem művészetét, mikor még csak épp hogy a Gyöngyszemek indexes irodalmi topikomat megnyitottam. Sőt, már előtte is tetemes mennyiséget felraktam verseiből más verses topikra - mert tetszettek a versei. A Verselőbe számomra nagy megtiszteltetés bekerülni... így ez a 2. közülük, amire büszke lehetek. A/6-os, kemény fedelű, vaskos (400 oldal!) , igényes könyvecske előszóval, szerzőnként fényképes bemutatkozásokkal, s verseken kívül elbeszéléseket és rajzokat is tartalmaz.
Idéznék az előszóból:
"(...)
Anthologia - görög szó. Az anthosz - virág és a legó - a gyűjt, olvas szóból származik. Anthologeó - virágot szed. Az anthologia tulajdonképpen virággyűjteményt jelent. Természetesen ma már főként gyűjtemény, válogatás értelemben használjuk. Mégis, azt hiszem, rendkívül találó ez az eredeti kifejezés. Virággyűjtemény.
Pontosan. Irodalmi virággyűjtemény az, amit most Ön a kezében tart. Különböző írások, különböző virágok, más-más hangulatok, más-más színek. Van sokszirmú, tündöklő, varázslatos formáival magával ragadó. Van szerény kinézetű, de illatával elbódító. Van, amelyik élénk színekben pompázik, van, amelyik egyszerű szépségével ejt rabul. Van nemesített, kifinomult, és van, amelyik csak egyszerűen előbújt a földből és talán kicsit nyers, kicsit naiv.
Kinek ez, kinek az a virág a kedvére való. Így lesz ez ezekkel az írásokkal is. Lesz, amelyiket megcsodáljuk, lesz, amelyik gyönyörködtet, megsirat vagy megnevettet, és lesz olyan, amelyik nem nyeri el a tetszésünket. Ez így van rendjén.
Azt gondolom azonban, hogy a kötetet lapozgatva mindenki össze tud állítani önmagának egy csokorra valót a számára kedves írásokból.
(...)
Jó válogatást, olvasgatást, "csokorkötögetést"!
Boldog napokat kívánok Mindenkinek!
Szeretettel: Komáromi János (koma)

Koma részletesen tudósít bennünket mindig az éppen aktuális szerkesztési és nyomdai folyamatokról. Ha elkészül a könyv, lehetőséget nyújt mindenkinek személyes átvételre, találkozó keretében. Aki nem tud részt venni, annak - számlával! - haladéktalanul, gondos csomagolásban elküldi a tiszteletpéldányait. Szerényen és szeretettel végzi a dolgát, amely nem csekélység: rengeteg munkája, ideje és lelkiismeretes, bizalommal teli szervezése, lótás-futása van benne.
Köszönjük, Koma!

* * *

A Verselő 2010-ben szereplő verseim:

Ezüstkönny

Akkor, mikor elfog majd a bánat,
ha majd, ahogy élsz, belefárad
tested-lelked a szürke világba,
este nézz fel a Holdra, drága.

Akkor, ha majd jön az új tavasz,
s ha szíved halk szavára hallgatsz,
ha a tavasz üdvözli a nyarat,
este nézz fel a Holdra, drága.

Akkor, ha majd a nyár is elköszön,
ha majd a földet színes levélözön
s lelkedet az esték hidege borítja,
este nézz fel a Holdra, drága.

Ezüstsugarak hozzák el a múltat,
ezüstfénybe burkol minden gondolat...
s tudom, ezüst lesz majd az a tündérkönny is,
mit a képzelet az arcodba hullat.


A szív gyöngyei

Hirtelen átsuhan... egy gondolat csupán,
a szem könnybe lábad az érzés nyomán.
Ha néha simogat jó szó, mint gyógyír,
a szív issza azt, s hála-gyöngyöket sír.


Régmúlt gyöngyszemek

A jelenben mindig ott vannak az árnyak,
a gondok, küszködések, és sötét félelmek,
mert nem tudhatjuk, mit rejt a holnap,
s a gyöngyszemet eltakarják titkos rejtelmek.

Nem tudod, hogy megoldható-e a csomó,
hogy szabad akarattal feloldható-e a görcs,
hogy pótolható-e a hiány, mit nem tölthet be semmi,
a jelent illetően úgy tűnik, nem lehetsz bölcs.

Ha visszagondolsz a múltra, előhíva az emlékeket,
akkor eszmélsz rá igazán, mikor voltál boldog,
ha már nem játszanak szerepet mellettük
az akkor kísérő, nyomasztó, fájdalmas dolgok.

S a múlt maradandó gyöngyszemei
a jelenben már fényesen ragyognak,
s mindig utólag döbbensz rá, hogy gyöngyszem volt
egy homoknak, kavicsnak hitt mozzanat.

A múlt akkor fénytelennek tűnő dolgaiból
egy akkori perc, óra, hónap vagy év
most vált jelentőssé… s egy pillanat, egy arc,
egy mozdulat, egy kéz – melyeket el még
nem felejtettél – talán most lett szép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése