2011. január 21., péntek

Dewey


Egyik karácsonyi ajándékom Dewey, a könyvtár macskája c. könyv.
Szándékosan nem rohantam az olvasásával, inkább lassan, ízlelgetve, pár fejezetenként olvastam el.
Más jellegű, mint a Homér; amiben a két könyv mégis megegyezik, az az, hogy mindegyik egy különleges, maga nemében egyedi macskáról szól, s a másik a mondanivaló: a szeretet, az eltéphetetlen kötelék macska és ember(ek) között.
A könyv nem kizárólag Dewey története, akit félig megfagyva, párhetes korában a könyvtár vezetője, Vicki Myron talált az év leghidegebb januári napján a könyvtári könyvledobóban, egy dobozban... s akit a könyvtári dolgozók befogadtak; hanem éppúgy az iowai Spencer kisvárosának is korabeli története. De ugyanúgy szól a könyvtárvezető Vicki magánéletéről, élete nehézségeiről, családjáról egyaránt, s végigkíséri Dewey 19 évét. Azt, ahogyan fokozatosan meghódítja közvetlen környezetét, a könyvtárba járó olvasókat, ahogy Spencer lakosait elbűvöli szépségével, kedvességével, érzékenységével, mellyel Dewey mindig pontosan megérzi, kinek van leginkább szüksége az ő szeretetére.
Képet kapunk róla, hogy hogyan lesz egyre népszerűbb, hogyan terjed a híre nemcsak a városon, országon túlra... hogyan képes embereket megváltoztatni, megszelídíteni, összetartani a 70-80-as években kemény gazdasági válságot túlélő iowai lakosokat.
Dewey azáltal, hogy életben maradt és a könyvtár cicája lett, ahogyan élte mindennapjait, csodálatos természetével számtalan embert, családot tett boldoggá. Neves macska lett, a világ minden tájára eljutott híre, filmet, reklámokat készítettek róla, újságok, könyvek írtak róla, s rengeteget fotózták nap mint nap. Sokan kizárólag az ő kedvéért jártak a könyvtárba... az ott tartott rendezvények vagy tárgyalások egyik főszereplője is ő volt.
A könyvben számtalan kisebb-nagyobb sztori és egyedileg Deweyre jellemző macskamánia olvasható, melyeken lelkesedhetünk, elérzékenyülhetünk, csodálkozhatunk, hitetlenkedhetünk, amelyek mind személyiséggé teszik Deweyt. Izgulunk érte, amikor életében egyetlenegyszer elvész s míg megtalálják... izgulunk, ha beteg... izgulunk, hogy a Japánból érkezett forgatóstáb előtt hajlandó lesz-e produkálni magát... hogy a többszáz mérföldről, csak az ő kedvéért érkező családok megkapják-e az élményt, amiért ideutaznak... de Dewey nem okoz csalódást. Érzi mindig, kinek mire van szüksége.
Dewey a nagylelkű és örök szeretet méltó példaképe.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lehet! És milyen gyönyörű cica volt, gyömöszölnivaló kis vörös!:))

    VálaszTörlés
  2. Igen, gyönyörű cica volt, és imádott pózolni a fényképészeknek.
    Köszi nektek az olvasást!:)

    VálaszTörlés