2011. december 25., vasárnap

Meglepi

Szerdán, 21-én csomag jött a kedvestől, kivel bizony irtó rég nem találkoztunk. Ez alatt a fél év alatt volt néhány közös ünnepünk, de hát... fizikálisan ki- és elmaradtak. Névnap, 5 éves évforduló, két születésnapunk, Mikulás - és most itt a karácsony az ő névnapjával...
A karácsonyt ugyan eddig is külön töltöttük, ki-ki a családjával, 230 km-t nem rohangálhatunk át egymáshoz, akárhány napos is az ünnep - mi szilveszterkor tartottuk meg. A szilvesztert eddig viszont még szinte mindig sikerült együtt töltenünk, a "szinte" a 2007-es szilveszterre vonatkozik, mikor is december 22-én szanaszét tört a jobb vállam és gúzsban voltam 1 hónapig. Most - nem tudom, hogy lesz. Én mehetnék, ő jöhetne, elvileg. De gyakorlatilag itt van nagynéném.
Sajnálom szegény anyámat, ő is pártolja a találkozás szándékát, hogy végül is tényleg itt az ideje, csak én meg ismerem az ő egészségi állapotát is, vele együtt Szent Erzsébet-természetét, és azt is, hogy bárkiért feláldozza magát, nemhogy a lányáért. Az is biztos, hogy nem tudom, hogy számolok el magammal, ha mégis elmegyek a kedveshez, és valamelyiküknek épp akkor baja esik. Szóval... jaj, nem tudom, nem tudom...!
De mégis nagy meglepetés volt, sőt, dehogy nagy; óriási, hogy a kedves így meglepett engem!
Mivel tudta, hogy a szintén tőle, már 5 éve használtan kapott és mélyen szeretett fényképezőgépem valamiben hibádzik, amit nem vagyok képes hirtelen megjavíttatni, ezért meglepett engem egy használt, de igen príma állapotban levő Canon Ixus II-vel, ami azért is szuper, mert akár boltba menetben is, bármikor is hordozhatom, olyan pici. Ettől persze nem válok hűtlenné az elsőként tőle kapottól, csak hát azt folyamatosan felpattintott vakuval kell tartanom, még kikapcsolt állapotban is ahhoz, hogy bármikor tudjak fényképezni. Az pedig, pláne egy ekkora gépnél eléggé utópia, hogy ne nyomódjon le a vakuja - akár automatikus megszokásból, akár pl. táskába rakáskor.
Természetesen ellátott a kedves pótakksival, akksitöltővel, kézre akasztható tartózsinórral és egy konkrétan hozzátartozó USB-kábellel és angol nyelvű használati utasítással. Ja, és mellékesen egy kártyaolvasóval...
Fotóztam is jópárat pl. szenteste, de mivel én eléggé műszaki antitálentum vagyok, most pl. egyelőre nem lelem azt a lukat rajta, ahol az USB-kábelt be kell dugni ahhoz, hogy a számítógépre fel lehessen tölteni, hatvanszori körbenézés ellenére sem. A többi egyéb műszaki dolog számítógépes ide-oda bedugdosásához - anélkül, hogy az eddigi felállást ne ziláljam össze - reménytelen nekivágnom, meg... nem is látok rendesen, mit hova kéne...
Szerencsére a régi fényképező vakuját Daninak sikerült felvarázsolnia, csak amiatt aggódom, mikor fogom újra és újra ösztönösen lecsukni. Így egyelőre csak a régi fényképező fotói vannak még feltöltve.
És hát a csomag tartalma közé tartozik 5 db könyv, melyek előző ill. kapcsolódó részeit már őáltala szintén olvastam. Csak hát sajnos, pillanatnyi helyzetemet tekintve nem igazán tudom kellőképpen viszonozni ezt a meglepetést...


2 megjegyzés:

  1. Nem is arról szól a dolog, ki mit tud cserébe adni...
    Én örülök, ha sikerült örömet szereznem...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm ezúton is.:)

    VálaszTörlés