2012. január 31., kedd

Mindig van mit tenni

Hazaérkezésem után rendben volt itthon minden. Még először hagytam a házat - és a macskákat - nem Danira, hanem Szilvire. Mondta, hogy Haramián semmit nem vett észre, de Honesty mintha szomorú lett volna. Esténként ott üldögélt a konyha előtti lábtörlőn és nem volt valami vidám...
Viszont éjjel lefekvésnél jött mindkét deg, és lassacskán kiheverték, ha bármit is okozott volna náluk mentálisan a távolmaradásom.:)
Utána mindennap voltak intéznivalóim, több is naponta. Telefonon is, és/vagy személyesen.
Mennem kellett pl. hagyatékügyben, és a városházán töltöttem egy fél délutánt. Míg megkerestem, majd főleg míg kivártam a soromat, aztán meg a benti ügyintézést a sok papírral és másolattal, egy csomó aláírnivalóval.
Megtudtam, hogy most továbbadják - és jön az ingatlanfelértékelő, majd a jegyzőhöz kerül az ügy, és jön az örökösödési tárgyalás, majd végzés és illetékhivatal... Nem lesz körmenet.
Vagy: el kellett intéznem, hogy ne hozza ki a postás a nyugdíját nagynénémnek. Jelzem, a tényt már halála után 1 nappal e-mailben bejelentettem a megfelelő szervnél hivatalos levélben, őáltaluk gépi válasz jött - személyesen mégis két hét után "vették", miután már kiutalták a nyugdíjakat. Erre jött nekem erről levél, és hogy elnézést meg technikai okok stb., de amennyiben felvételre került az összeg, máris itt a csekk, és fizessem vissza.
Na most, egyértelmű, mivel nem vagyok egyenesági leszármazott, én soha fel nem vehetném a nagynéném nyugdíját... ha ő élne és nem tudná felvenni, mert pl. kórházban lenne, akkor is írásbeli meghatalmazás kellene hozzá. Hogy küldhetném vissza azt, amit nem tudok felvenni? De meg különben is, miért vettem volna fel, ha tudom, hogy már nem jár és úgyis vissza kell küldeni?
Így közvetítő által rendeztem az ottani postással, hogy - mivel szerintem nem ez az egyetlen eset a praxisában, hogy valamely nyugdíjkézbesítés előtt elhunyt az illető - ha egy mód van rá, írja rá, hogy elhunyt és vissza a feladónak, valamint a posta tegyen úgy... hát remélem, így tettek.
Aztán jött a városháza által ajánlott levél nekem, mint a temetés intézőjének, hogy megszűnt a nagynéném 70 éven felüliek számára adott kedvezménye pl. szemétszállítás ügyében. Tehát meg kell keresnem, ki ott a házban a közös képviselő és mikor van fogadóórája - mivel ha megszűnt, egyértelmű, hogy több lesz a közös költség arra a lakásra...
És akkor ugye, tulajdonképpen fizettem 1 havi teljes rezsit januárra az üres lakásra... Mindeközben Dani ugyanennyit ad ki az albérletére (többen laknak egy lakásban, övé egy pici szoba, s a rezsit szétosztják). És közben én és Szilvi munkanélküliek vagyunk... egyre nehezebb a megélhetésünk, és belátható időn belül nem fogom tudni fizetni a saját rezsimet sem.
Úgyhogy, mivel elvileg végrendelet szerint a nagynénémnek én és Dani - a keresztgyerekei - vagyunk örökösei, ezért illem ide vagy oda, hogy még az ügylet nem zárult le, de úgy döntöttünk, hogy tök felesleges kétfelé költeni a pénzt, hogy én fizetem a lakatlan garzon rezsijét, a lehetséges öröklő gyerek meg albérletben fizet még ugyanannyit - Dani január végére felmondta az albérletet, és odaköltözött a múlt hétvégén.
Előtte persze napokig pakoltunk. Rengeteget dolgoztam, esténként szétszakadt a derekam és hátam.
Keresztanyám nagyon rendezett és tiszta volt, kevés cucca mind áttekinthető és nem tárolt csomó felesleges dolgot, de azért így is volt mit pakolni. Cuccaiból vitt el anyukám, én és Szilvi is, a maradékot (megkímélt, hasonló korúaknak még hordható cuccait) bezsákoltuk és elvisszük a Máltaihoz szerintem. Amit meg szemétnek vagy már olyannak láttunk, amit nagyon megrágott az idő vasfoga, azokkal kis csomagokba kötve jártam néhány napig a tárolóba...
Remélem, minden rendben lesz nála, vele.
Szokatlan még Daninak is, hogy nem kell alkalmazkodni és egyedül van. Sok előnye, de hátránya is van ennek - bár én, azt hiszem, bármilyen koromban fenekem vertem volna a földhöz, ha egyedül lakhattam volna egy ilyen kis helyes garzonban. Keresztanyám mindig azt mondta, hogy olyan jól el tudja Danit képzelni, mint aki majd őutána a lakásában él... és hát így látszik, nem volt hiábavaló, nem esett rossz kezekbe, hiszen anno augusztus végén, mikor Szilvit menteni kellett, akkor egyedül Dani tudott segíteni azzal, hogy önként, saját ötlete gyanánt vetette fel és vállalta az albérletbe költözést, csak azért, hogy a nővére a helyére tudjon költözni, az ő szobájába a gyerekkel.
Valahogy mindig, minden összefüggésben van... szinte hihetetlen, hogy számtalanszor fordul elő, hogy egy dolog csak azért következhet be, mert már egy másik dolog bekövetkezett. Ez a múlt év teljesen ilyen volt számunkra... Dani munkahelytalálása, hogy legyen végre... legyen egy kereset, mert hamarosan én ki leszek rúgva és Szilvinek vissza kell jönni... A kirúgásom... hogy el tudjam ápolni és temetni keresztanyámat... Dani albérletbe menése, hogy Szilviék tudjanak hova menekülni... és így tovább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése