2012. március 31., szombat

Pillanatok Pesten, itt és ott

Néhány pesti és kapcsolt fotó a 3 napból, összefüggés és komment nélkül...
Mert fényképező nélkül egy tapodtat se. Még jó, hogy az még megvan...


2012. március 29., csütörtök

KÖKI - Dinókiállítás


Pestre szabott időm 3. napján, szerdán szintén sétálgatni indultunk el.
A KÖKI Terminálba mentünk, először jártunk ott mindketten, de most a dinókiállítás kapcsán egyúttal jól be is jártuk, sőt ott is kajáltunk a Jóasszony - hol másutt? - kajáldában.
Egymástól távolabb és több szinten megtalálhatók voltak a dinók, eredeti nagyságban, és nemcsak az időnkénti üvöltés emlékeztetett arra, hogy miről van szó, de igazán élethűen lettek megkreálva életfunkcióik, mozgásaik szempontjából. Pl. nemcsak pislogott a szemük, hanem szinte valódi szemhéjak zárultak egészen valódinak látszó szemekre bizonyos időközönként, sőt a nagyobb példányoknál jól látszott az oldalukon a szabályos légzés. Mozdulataik is igen természetutánzóak, a több méter hosszú farkon pl. látszott egy-egy "csóválásnál" a pedáns fokozatosság.
Néhány fotó:

2012. március 28., szerda

Loreena újra


Kicsit úgy éreztem magam, mikor már szinte biztos volt, hogy eljutok, mint amikor az ember pénzt dob valamely gyönyörűszép távoli helyen járva kútba-folyóba-szökőkútba, hogy - mint ahogy a babona tartja - biztosan visszatérhessen még oda életében.
Loreenát látni és hallani élőben egyszer is csoda. Nem hittem, hogy ez megismétlődhet életemben! Ráadásul abban az életemben, amelyben most a 2 évvel ezelőttihez képest úgy érzem magam perspektívailag, ahogy nem akartam volna soha el sem képzelni: mintha hegycsúcshoz képest a barlang mélyén lennék.
És lőn csoda. Újra.


Még mikor István értesített róla, hogy megvan a jegy, akkor sem tudtam elhinni, hogy tényleg eljutok. Nem is nagyon mondogattam a családban sem hetekig, hiszen úgy gondoltam, úgysem létezik, hogy el tudok menni... vegyük csak azt a tényt, hogy a tavalyi év közepétől számítva is 7 hónap telt el, hogy egyáltalán január végén először tudtunk találkozni, január végén. Nyilván az én körülményeim és kötöttségeim miatt.


Annyira nem akartam elhinni, hogy mikor negyedórával az előadáskezdet előtt elfoglaltuk helyünket, akkor tudatosult bennem enyhe szíves rosszulléthez hasonló formában.
Helyünk jó volt, mert emelt hely első sorában volt, így senki nem ült egy szintben előttünk. Igaz, jó távol, tehát nagyon apró volt szemszögünkből a színpad; és bár Loreenát csak hosszú szőke hajáról tudtam, hogy ő az, valamint épp meg tudtam különböztetni, hogy most éppen tangóharmonikával, zongorával vagy hárfával kíséri-e énekét, miközben ő és stábja a legprofibb módon remekelve adták elő régebbi és új számait vegyesen.

A koncertonline.hu oldalról idézem, mert ennél pontosabban úgysem tudnék róla írni:

"Loreena McKennitt budapesti koncertjén átélheti a közönség a tradicionális kelta zenei világ harmóniában gazdag hangulatát, élvezheti a kiegyensúlyozott és egyedülálló előadás minden pillanatát. Egy különleges utazáson vehetnek részt, mesebeli tájak és legendák birodalmában, búzamezőkön, szelek szárnyán, mintha egy film szereplői lennének."


Hogy teljes legyen örömöm, megkaptam Istvántól Loreena új CD-jét is...
Kívánhat-e ember ennyit?

2012. március 27., kedd

Kisvakond-kiállítás


Korlátaimat tekintve ki tudja, mikor jutottam volna fel legközelebb Pestre, ám, mivel István minden lebeszélésem dacára jó előre gondoskodott arról, hogy megvegye a Loreena-koncertre a jegyeket, sőt biztosított, hogy a menetelemkor semmi költségem - még a vonatjegy sem - lesz, nyilván nem hagyhattam cserben két, összesen 30 ezer ára jeggyel. Ráadásul, ahogy ismerem, egyedül el sem ment volna, tehát mindkettő kárba vész...
Hát ő tudja, meddig nyújtózhat, de legfőképpen az az igazság, hogy nagyon szeret nekem örömet okozni, velem lenni (én is vele persze), s ezért mindent megtesz, hogy kárpótoljon egy olyan valóságért cserébe, amiről egyáltalán nem ő tehet... Bár erről, ami van, én sem; hiszen hiába minden kapálózás egyelőre, hogy ne így legyen - de én nem is tudnám kárpótolni magam ilyenekkel.
Így aztán felszabadulhattam kicsit  - 3 napra.
Direkt ingyenes kiállításokat terveztünk, hogy kissé ellensúlyozzuk a koncert árát, így találta ki István a kisvakond-kiállítást a Millenium-parki fogadóban. Talán nem meglepő, hiszen sokszor volt már róla szó, hogy szeretjük a meséket, rajzfilmeket is, s mindketten többek közt a kisvakondon nőttünk fel, a krteken, kinek utánozhatatlanul bájos, kedves, aranyos lénye, a könyvekben, filmeken látható tiszta, szép rajzok, színek azóta sem vesztették fényüket. Nemcsak gyerekkorunkban kaptuk meg a kisvakond-könyveket, de videóim is vannak, sőt, elvileg az utóbbi években szerintem az összes vakondos dvd-t is beszereztük...
Tehát rögtön érkezésem és a török ebéd, fagyi után oda mentünk. Több száz fotót készítettünk ketten, ide csak töredékéből teszek fel némi ízelítőt: