Korlátaimat tekintve ki tudja, mikor jutottam volna fel legközelebb Pestre, ám, mivel István minden lebeszélésem dacára jó előre gondoskodott arról, hogy megvegye a Loreena-koncertre a jegyeket, sőt biztosított, hogy a menetelemkor semmi költségem - még a vonatjegy sem - lesz, nyilván nem hagyhattam cserben két, összesen 30 ezer ára jeggyel. Ráadásul, ahogy ismerem, egyedül el sem ment volna, tehát mindkettő kárba vész...
Hát ő tudja, meddig nyújtózhat, de legfőképpen az az igazság, hogy nagyon szeret nekem örömet okozni, velem lenni (én is vele persze), s ezért mindent megtesz, hogy kárpótoljon egy olyan valóságért cserébe, amiről egyáltalán nem ő tehet... Bár erről, ami van, én sem; hiszen hiába minden kapálózás egyelőre, hogy ne így legyen - de én nem is tudnám kárpótolni magam ilyenekkel.
Így aztán felszabadulhattam kicsit - 3 napra.
Direkt ingyenes kiállításokat terveztünk, hogy kissé ellensúlyozzuk a koncert árát, így találta ki István a kisvakond-kiállítást a Millenium-parki fogadóban. Talán nem meglepő, hiszen sokszor volt már róla szó, hogy szeretjük a meséket, rajzfilmeket is, s mindketten többek közt a kisvakondon nőttünk fel, a krteken, kinek utánozhatatlanul bájos, kedves, aranyos lénye, a könyvekben, filmeken látható tiszta, szép rajzok, színek azóta sem vesztették fényüket. Nemcsak gyerekkorunkban kaptuk meg a kisvakond-könyveket, de videóim is vannak, sőt, elvileg az utóbbi években szerintem az összes vakondos dvd-t is beszereztük...
Tehát rögtön érkezésem és a török ebéd, fagyi után oda mentünk. Több száz fotót készítettünk ketten, ide csak töredékéből teszek fel némi ízelítőt:
Bejegyzések
Rendkívül bájos, szeretni való figura a Kisvakond. Nem csoda hogy fiatalok és idősebbek kedvence is. Jó volt megnézni veled ezt a kiállítást!
VálaszTörlés