2012. május 11., péntek

Csirkepaprikás vagy kikííjósz


Mivel még maradék is van, veszek 5 csirkealsócombot, megfőzöm tejfölös csirkepaprikásként. Söréttarhonyával, mert mi szeretjük és relatíve régen volt - mostanában volt már rizs, főtt tészta, nokedli, makaróni, krumpli, mindenféle, szóval most rábuktunk a sörétre: legyen az a paprikás csirke mellé.
Bár majd mindennap főzök mert mégiscsak 3-an vagyunk, olyan rutinom van hál' istennek, hogy általában hamar végzek a konyházással.
Bencus hazaállít az anyjával a játszótérről, és már a lifttől hallatszik üvöltve a hangja: kikííííjósz! kikíííííííjósz!
Vagyis hogy ezt - "gyengébbek" kedvéért pirítóst!:))) - akar enni.
Az mindegy, hogy amúgy is sok pirítós fogy, mivel általában kimarad a kenyér (3-unkra fél kilót veszünk kétnaponta), ne pocsékoljunk, és nem utolsósorban olcsó kaja. Szóval van, amikor olyan nagyon nem is futja másra. Na de épp ebédre, mikor van más is?
De lám, ő nem foglalkozik vele, hogy most ehetne különbet is, addig ordítja a kikííííjószt, míg az anyja meg nem csinálja...
Na jó, reménykedem, hogy ennyi főtt kaja azért valamikor csak elfogy a napokban, de nem véletlen, hogy a kosztos macskáink egy kicsit általunk is milyen jó húsban vannak. Elég sok párnapos elfekvő dolgot le kell húzgálnom még így is 2 lépcsőháznyira, hogy alaposan meg van húzva a derékszíj... amit nem a kaja miatt húzunk hiába!
Tény, hogy nálunk nem az éhenhalástól kell félni, hanem a csekkek iránti fizetésképtelenségtől, és attól, hogy erre rámegy a lakás. Nem a zabálás miatt nincs pénzünk, hanem a bevétel hiánya miatt, a 60-70 ezres lakásfenntartás miatt.
Ilyenkor jut eszembe több évtizede meghalt apukám, aki gyerekkorunk evési lázadásaikor jött a fogságbeli gasztronómiai élményeivel. Az állandó krumpli- és káposztaleves, mellé féltenyérnyi kemény feketekenyér, s aznapra slussz. Elképzelem, ahogy azok az ifjú férfiemberek hogy ki lehettek éhezve... ha nyírfakéreggel enyhítették éhségüket. Meg a főbelövés színtiszta terhe és valós lehetősége mellett éhségük mégis kikényszerítette őket a lágerből lopni a fagyott földekre. Fagyott krumplit, fagyott káposztát... mert majd' megőrültek az állandó éhségtől.

És akkor most még jön, hogy az egyedülálló aktív korúak szociális munkanélküli támogatása (22800 Ft) is fele részben Erzsébet-utalványban fog jönni. Nehogy eligyuk.
Kérdem én, a postán majd elfogadják villanyszámla- és/vagy közösköltség-befizetés gyanánt? Merthogy kp.-ként is csak harmadát teszi ki a befizetnivalóknak. Ezek az apróságok - amihez úgy látszik, akárhány és akármilyen diploma is kevés - senkinek, senki magas tiszteletűnek nem jutnak eszébe?
Naná, hogy nem; dögöljünk meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése