Virágrajzok sárkány módra

Szerettem már gyerekkoromban is virágmotívumokat rajzolni. Nagy emlékkönyvidőszak volt az én gyerek- és tinikoromban, emlékszem, sokszor alkalmaztam a virágos díszítéseket.

Ezenkívül már ovis koromban megtanított jóanyám -- sose felejtem el -- először is a keresztszemes hímzésre. Nagyon élveztem. Ajándékozási alkalmakra imádtam a kapott hímeznivalókat, élvezettel nézegettem egyre gyarapodó színes gyöngyfonalkészletemet. Akkor még napszövetre hímeztünk, később volt a kongré, majd a díszpárna- és falvédőanyag, nem tudom pontosan a nevét -- szürkés, erős vászon --, majd felnőtt koromban inkább a filcre hímzés dívott. Ilyen terítők mai napig vannak a lakásban, bár leginkább a macskák által rágható tyúkbélgócok eltakarását szolgálja... pl. a padlón.

A keresztszemes után jött a száröltés, huroköltés (láncöltés), majd a pelenkaszegés megtanulása. Mikor ezek már jól mentek, akkor tanultam meg a tömött hímzést, s innen már lehetett szárnyalni kalocsai, matyó, kalotaszegi, sárközi, buzsáki és egyéb hímzésfajtákra. A tájegységek szerinti hagyományos hímzésnél szabott színek voltak... de ebbe már nem megyek bele. Mikor elkészült egy-egy kisebb terítő, megtanultam a tömött szegőhímzést is, de innen már nagyon türelmetlen voltam mindig -- hiszen készen volt az adott, többhetes-hónapos meló, és a szegélyhímzés már nem volt olyan izgalmas --, de úgy fair a dolog, hogy a munka be legyen fejezve. Anyám büszke volt munkáimra, kimosta-keményítette-vasalta őket, és leginkább a kézimunkák saját dobozában tároltuk.

Valamiért egyszer az óvodába is felkerültek a hímzéseim -- gondolom, szóltak a szülőknek, hogy akinek a kölke bármilyen plusz képességet produkál, vagy hobbinak áldoz a gyerekek közül, tegye közzé, hogy feldobják az ovis élet mindennapjait...

Emlékszem, ilyen alkalmakkor csicsás színpadot kellett rajzolnunk színes krétával és egyéb díszekkel körberakva, és ott kellett magunkat produkálnunk. Ezt nem szerettem. Általában óvodában tanult énekeket vagy verseket adtunk elő egyenként, de egyik ilyen alkalomra pl. be kellett vinnem a tangóharmonikát és eljátszanom-énekelnem pár egyszerűbb gyerekdalt vele. Aztán arra is emlékszem, mikor Gy. Magdi tartott egy kis balettbemutatót a csoportnak, mert ő balettozni járt. És arra, amikor Sz. Kati és az én hímzéseimet nézték végig az óvónők, és mutatták végig a társaságnak, összetolva annyi asztalt, amennyire ráfértek a kettőnk hímzései.

Lényeg, hogy ezek a virágmotívumok jutottak eszembe, mikor rajzolhatnékom támadt. Vettem zselés filceket, bár ahol vettem, az egy pici bolt, s nem volt túl nagy választék. Már gyerekeim korában is léteztek ilyenek, nekem még nem volt sosem. Miért ne most? Vettem hozzá fotókartont, felnyestem, lesúlyoztam vagy két hétig, mert iszonyatosan göndörödtek a darabok, aztán elkezdtem rajzolgatni.

Seperc alatt kész van egy ilyen rajz (kb. B5-ös az oldal). Nem mondom, hogy nem lehet gondosabban, pontosabban csinálni, és aprólékos szimmetriára sem törekedtem feltétlenül, de szándékosan is csinálom gyorsan: ne száradjon ki túl hamar az ezüst zselés toll, mert abból csak kettő volt összesen a boltban, és az a lényeg. És azt sem mondom, hogy ezek hasonlítanak bármilyen tájegység szerinti hímzésre, ugyanis mint említettem, ott igen komoly szabályok vannak mind a hímzésmintákban, hímzéstechnikákban, mind a színekben. De azokból indultam ki, a többi már saját vizuális képzelőerő, fantázia; ettől lesz "sárkányos". Előbb megrajzolom a fő-, majd a mellékmotívumokat, s a hézagot a folytonosság miatt feltöltöm illeszkedő "pótanyaggal".

Hogy mit csinálok vele, nem tudom, de szerintem elég mutatósak.