2012. szeptember 14., péntek

Nyomdászbuli


Másodjára rendezte meg első és etalon munkahelyem, ahol 22,5 évet húztam le, a tavalyi után az idén is a nyomdásztalálkozót.
Mikor a tavalyiról a facebookon láttam fotókat, nagyon sajnáltam, hogy későn kapcsoltam és kihagytam a dolgot. Már akkor megfogadtam, hogy ha egy mód lesz rá, a következőn ott leszek.
Olyan hatalmas cég volt a nyomda (persze most sem kicsi), sok-sok üzemrésszel, hogy évtizedeken át rengeteg ember volt, akiket csak arcról ismertem még ott dolgozásom alatt is. Az akkori Nyomdász újságokból persze számos nevet ismertem, csak nem tudtam kapcsolni a hozzátartozó arcokat, holott azokat is ismertem... a másik része meg az a dolognak, hogy azért valójában nagyon sok embert ismertem még úgy is, ha a fentebb írtakat nem veszem figyelembe, és még akkor is elmondható ez, ha azóta eltelt 15 év, mióta eljöttem onnan. Ezalatt azért az akkori társaság jó része nyugdíjas lett, illetve máshol dolgozik -- ám a nyomdász mindig nyomdász marad.
Tehát úgy is időzítettem a dolgot, annál is inkább, mert tudtam, hogy két közvetlen volt kollégám, akik már nyugdíjasok, ott lesznek. Két másik, még aktív, de máshol dolgozó volt kolléganőmmel meg tartom a kapcsolatot rendszeresen, tehát nyilván szóba került velük is a nyomdásztalálkozó. Mindketten hajlottak rá, igaz, problémáink mindannyiunknak adódtak, de igyekeztünk mindent úgy rendezni, hogy a problémák ne érintsék, ha lehet, pont ezt az egyetlen délutánt-estét.
A Régi Vigadóban 4--6-ig csak a gyülekező zajlott. Jövés-menés, örvendezés, zsinat. Én kívül vártam a csajokat, szerencsére Popika jött is hamar, s némi külső terepszemle után szerencsére ő tudta, merre van az a belső terasz. Percek kérdése volt, hogy bekerültünk már vagy 30--40 ember közé, akik között nem győztünk hűűű! háááá! jéééééé!? és hasonló diadalujjongásokat hallatni a felismerések örömére. A végére 70-valahányan lettünk!



Szépen feldíszített asztalsorok sorakoztak a tágas helyiség több mint felében -- csak a miénk volt a tér. Mivel elég későig tartott a buli és nem volt kánikulai meleg, ezért le voltak eresztve az egyébként szabadtéri belső terasz falai és teteje, tehát szerencsére esetleges rossz időjárás vagy szúnyogok és társaik sem zavarták az embert.



6 óráig nem nagyon ültünk le, jöttünk-mentünk, "újraismerkedtünk", nem győztük eleveníteni a régi dolgokat... Amikor leült mindenki és úgy nézett ki, végre megállapodik a létszám, a szervezők végigmentek a népek mellett, beszedték a részvételi díjat és megadtunk 1-1 teflonszámot.
Nagyon sok kisebb nyomda, vállalkozás született az anyanyomdából egyébként, úgyhogy sok-sok kisnyomda vezetői, tagjai is itt voltak. Egyik ilyen volt kollégánk a saját helyén készítette el a Nyomdásztalálkozó II. tiszteletére az I. tali képeiből összeállított képes újságot, melyből valamennyien kaptunk.



Két közvetlen kolléga emberkének, akikről tudtam, hogy ott lesznek és bejönnek nekik a verseim, sikerült meglepit szereznem a kötetekkel. Mások meg, akik észrevették a könyvet, jelezték, hogy ők is szeretnének majd... Néha egész sikerélményként éltem meg, amikor csodálkozást, érdeklődést tapasztaltam és kérdések halmazára kellett válaszolnom a kötettel, versírással és kiadással kapcsolatban.
Itt kaptam meg Évától a szülinapi dobozos orchideát, s fotóztam, amennyit csak bírtam. Sajnos, a félhomály eléggé nem kedvezett a fotózásnak, de azért nem panaszkodom, elég jól sikerültek a képek. Rajtam kívül igen sokan fotóztak még szerencsére. Rengeteg csoportkép született, a lehető legtöbb variációban.
Jól szórakoztam, amikor kedves Csillánk felszólított minket, hogy "na most pedig korrektorok, revizorok és egyéb kellemetlen népség" álljon be fotózás céljából.


Aztán kedves volt személyzeti igazgatónk volt olyan kedves egy közvetlen, humoros ünnepi köszöntővel megnyitni a vacsorát, mely beszédben régi nyomdászújságokból idézgetett, s ezeken rengeteget kacagtunk -- s mindezek után fél pohárnyi pezsgővel koccintottunk.


A háromszemélyes tálakon háromféle hús volt (grillezett csirkemell paradicsommal és sajttal, rántott csirkemell sonkával-sajttal töltve, és marhasült) és háromféle köret (rizs, hasáb- és forgatott burgonya) zöldségfélékkel díszítve; és előtte mindenki előtt valahogy ott termett 1-1 háromcentes pálinka. Nem tudjuk, mi volt, de finom volt.:) Jómagam annyit ettem, hogy én több nap alatt nem szoktam ennyit. Jólesett a társaság, a "valahová tartozás" érzése, jólesett az, hogy nem én főztem, sőt elém rakták, és hogy ilyen isteni kajákat ehetek akár vég nélkül -- emiatt szerencsére több belém fért egy-két pogácsányi mennyiségű kajánál. Ásványvizet ittunk, az még benne volt a kvótában (aki akart, az persze korlátlanul rendelhetett még italt vagy akármit, csak azt már önként rendezte), mint ahogy egy isteni Eszterházy-tortaszelet, csokikrémmel és tejszínhabbal mellette... valamint kávé tejszínnel és egy kockányi nasival.



Kaja után is sokan kóvályogtunk még összevissza, és beszélgettünk olyanokkal, akikre csak később bukkantunk rá.
Valakik körbehordozták azt a legalább B4-es méretű, bőrkötéses, aranybetűkkel címzett Nyomdászkönyvet, melybe már az első nyomdásztali résztvevői is beírták magukat. Ezen a találkozón most ezt mi is megtehettük.:) Sajnos, utólag jöttem rá, hogy a könyv lefotózása lemaradt...
Nem titkoltam, és sok ember lett ismerője munkanélküli státuszomnak és meglehetősen vészjósló helyzetemnek, hiszen egy kicsit azért reménykedtem abban, hátha valaki tud nekem a mennyből valamilyen munkahelyet, pláne itt a sok régi szakmabeli között. Ez a reményem nem jött össze. A megjelentekből, mint kiderült, egyetlen aktív nyomdabeli irodista dolgozó hölgy volt még, a többiek leginkább már nyugdíjba vonultak, vagy ugyanúgy máshol dolgoztak, mint ahogy én is eljöttem annak idején...



Az eredmény, hogy senki nem tudott semmi munkahelyet véletlenül sem, sem szakmában, sem azonkívül, végül is nem volt meglepő, hisz bárhol vagyok, így járok -- egyszerűen nincs munkahely, vagy ha van bármilyen, akkor az én paramétereim nem odavalók, s megköszönnek szépen...
Ezektől függetlenül egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, sőt, nagyon jót tett és feldobott az egész. Annyira, hogy nem bírtam aludni, s még éjjel (kb. 10 körülre értem haza) letöltöttem a fotókat a számítógépre, átnéztem, selejteztem, forgattam, képjavítottam, pirosszem-javítottam, majd kétféle más nagyságban, méretarányosan is feldolgoztam (egy netes kisebb és egy közepes, képtáras méretbe is meg szoktam minden fotót csinálni). Csináltam még azon az éjjel a kisebb méretűekből egy facebookos képtárat a nyomdászoldalra felrakva, valamint megcsináltam magamnak a picasás képtárat is a közepesekből...
Remélem, a következő nyomdászbulin is ott leszünk legalább ennyien, meg hogy talán nem ugyanebben a státuszban kell majd mennem...  vagy addig is "túlélem" talán majd valahogy a közbeeső időt...

3 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon jó volt ez a buli! Kár lett volna kihagyni! Utána Éva még eljött velem a buszmegállóig, megvárta a buszomat, sokat beszélgettünk. Menet közben még Tirol Lacus is csatlakozott hozzánk.
    Nagyon jók lettek a képek, mi is jól nézünk ki ott ketten!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ahhoz képest, hogy gyér volt a világítás, még én is meglepődtem rajta, hogy jók lettek a képek.
      Hát, ha lehetséges, az ez utáni nyomdásztalikat sem fogjuk kihagyni!:)

      Törlés