2012. november 15., csütörtök

Gépi amortizálódás

Már nyár végétől halódik a Windowsom, a szinte soha le nem fagyó gépem nem elég, hogy úgy nyár közepére egyre lassúbb lett, de elkezdett fagyogatni. Ráadásul olyan alaposan és átmenet nélkül, hogy semmiféle gyorsbillentyűs reset vagy resetgomb nem volt rá hatással, csak és kizárólag a főkapcsoló hosszan tartó nyomása. Mivel eleinte csak a fb-os kedvenc játékaimnál fagyott le, hát azokat minimálisra csökkentettem, majd teljesen elhagytam. De aztán már a Molynál is szinte lehetetlen volt mozognom, bár mindig igyekeztem, hogy a lehető legszükségesebb oldalak legyenek csak nyitva... itt a magam olvasásait alig bírtam (és több menetben) felraknom, nemhogy aktívkodnom az oldalon. Sokszor már csak abba is belefagyott, hogy megnéztem a tavalyi olvasásomat, a polcaimat... Szeretem őket nézegetni, jó látni a szépséges könyvespolcaimat, és jó érzés, hogy már csaknem 1300 olvasott könyvet sikerült felvinnem. Tavaly augusztusban kezdtem el, mikor az egyéb bajok kezdődtek... de akkor még, annak ellenére, hogy reumakezelésekre és nagynénémhez az Augusztába (majd otthonába) jártam nap mint nap, akár napi 50 könyvet is sikerült könnyedén felvinnem múltbéli olvasásaimból, nagyjából belőve az éveket is... mindezt úgy, hogy a Moly csak egy dolog volt a neten, amit csináltam/csinálok...
Nos, mióta a gépem szarakodik, épp csak az aktuális befejezett olvasásomat tudom felvinni, aztán meg se moccan. Újraindítás után esetleg fel tudom vinni azt is, amit épp elkezdtem... hihetetlen ez a szemmel végig érzékelhető leépülés...
Fagyott már bele Resizer, XnView programokba is... s az ottani teendőket a gépet újraindítva és részletenként próbáltam elvégezni. Pedig nekem a képezés az egyik legfőbb profilom... és soha nem díjazom a tétlen malmozást, miközben egy utasítás, parancs, betöltés stb. végrehajtására várok...
Ráadásul pont akkor fogadtam el meghívást két fb-os fotós klubba, amikor már döglődött a gépem, amikor már érzékelhetően nem győztem a többiekkel a versenyt visszanézés szempontjából, ezért múlt héten be is jegyeztem mindegyikbe, hogy elnézést, de ez van, míg nem gyógyul meg a gépem, addig inkább nem veszek részt az oldalak életében. Mert az, hogy csigalassúsággal, de valahogy felpakolom a napi 4 fotómat, az még hagyján (amíg hajlandó volt képet felrakni), de az oldalakon illik aktívan részt venni, és amúgy is kimondottan szeretem mások fotóit és kommentjeit olvasgatni, sokat tanul az ember ezekből.
A Facebook már csak vánszorog, egy ideig persze, míg le nem fagy; tehát nem hogy a napi termést nem tudom visszanézni, de már az utóbbi 1-2 órahosszányit sem. Az időm azért nekem is drága, ha már tízszer annyi időt kell fordítani ugyanazokra a dolgokra, amelyeket évekig rutinból kentem-vágtam.
Oké, Istvánnal próbálkoztunk több órás telefonok segítségével (még szerencse, hogy köztünk -- és anyámmal, Danival -- ingyenes csomag van) feléleszteni a linuxot mint tartalék oprendszert, de az is olyan régi már, hogy mindenképpen frissítéseket követel, én meg ilyen mélységekig nem értek ezekhez a dolgokhoz, pláne a linuxhoz. Úgyhogy az éppenséggel nem fagy le, de a windowsnál is lassúbb, és pl. a levelezésembe nem hajlandó belemenni, nem tölti be, ott képtelen vagyok megnézni, pedig talán az lenne a legfontosabb... munkakeresés, könyvrendelés stb.
Ez is kész csoda, hogy meg tudok írni egy blogot, mikor bármikor befagyhatok... még szerencse, hogy blogírás közben folyamatosan menteget a program, így piszkozat formájában a legközelebbi gépújraindításkor folytatható...
Na szóval, amióta a legkomolyabban kínlódom, az olyan 1 hónap, amióta meg már lemondtam szinte a gépezésről és csak délelőttönként kapcsolom be kissé leginkább pont amiatt, hogy a levelezésemet meg tudjam nézni, az meg már olyan 1 hét. Mondjuk, nem unatkozom enélkül sem, de azért hiányzik!
És baromi rossz érzés épp egy gmailes csevegésbe 3 sor után belefagyni mondjuk, már az ötödik alkalommal egymás után, vagy képfelrakásilag eleve visszautasítottnak lenni -- tehát inkább nem idegesítem vele magam...
Persze most is István fog segíteni, 2006 óta ő a "rencergazdám". Remélem, el fog tudni utazni, és így is másfél nap lesz rá mindössze, hogy újrahúzza cakkompakk az egész kócerájt...
Szinte hihetetlen lesz újra képfeldolgozni és "száguldani" az oldalakon. El sem hiszem...
Nem beszélve arról, hogy hetek óta azon drukkolok, hogy ha már hónapszámra az istennek nem kapok itthon végezhető szerkesztést, tördelést, akkor ne már pont most! Munkára nem szabad nemet mondani soha. Mert nem hívnak többet! Ehhez mindig tartottam is magam. Évtizedek során, biztos meló mellett is csak olyankor utasítottam el munkát, ha valami olyat kívántak általam, amit nem tudtam megcsinálni, mert nem profilom, soha nem tanultam, nem csináltam és nem is voltak olyan programjaim. De ez eleve nagyon ritkán fordult elő, mert aki megkeresett, az általában tudta, mik a szakterületeim.... Ám ha mostanában jött volna/jönne egy, amúgy általam is elvégezhető meló, itt dőlnék a kardomba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése