Józsi dolgozatai -- emlékek

Józsi nagybátyám, anyu öccse jutott eszembe, aki Füzesgyarmaton él, immáron egyedül az anyai  nagyszülői házból, ahol gyerekkorom nyári szünidejének csodásan "nomád" napjait tölthettem...
Négyen voltak testvérek: Marica nagynéném, akit tavaly ápoltam el és nemsokára 1 éve, hogy távozott közülünk, és hármójuk még ma is él: anyám Debrecenben, Gyuri Egerben és Józsi, akivel indítottam e bejegyzést -- a szülőfaluban. Illetve talán már város... elvileg.:)
Jellemzően a Békés megyei utánozhatatlan tájszólás uralkodott a családban (pl. Erzsi = Ieeeerzsi), melyet a négy testvér közül Marica és Gyuri tudott teljesen levetkőzni -- Gyuri Egerbe nősült, gimnáziumi tanár volt majd szakfelügyelő nyugdíjazásáig, Marica meg Debrecenben lett statisztikus, majd üzemgazdász. Az ő beszédük teljesen "szabályozott magyar nyelv" volt. Anyám is Debrecenbe jött férjhez apámhoz, s 40 évig nagyvállalati irodában dolgozott mint gyors-gépíró, majd gépi számlázó, ügyfeles, de ő csak részben vetette le a békési tájszólást, majd felvette a debrecenit, melyet anyósa (apai nagyanyám) mellett nem volt nehéz... De tudott szelektálni: munkahelyen és bárhol "szépen" beszélt, otthon tájszólásban. Én is profi módon tudok váltani, teljesen automatikusan.
El kell róluk mondani, hogy anyai nagyszüleim és négy gyermekük olvasottak, műveltek és bámulatos humorérzékkel rendelkeztek. Emlékeztem, mennyit, de mennyit nevettünk az együtt töltött idők alatt. És ami jellemző volt mindig erre az egész családra, az a könyvek szeretete, az olvasás. Éltek-haltak érte, mindegyik idős testvér otthonának jelentős részét könyvek töltik be. Emlékszem, sokat meséltek a régi időkben a sok tilosban való olvasásaikról nagyanyám intelmei ellenére: "Ne vaklálj, t(i)e! M(i)egvakulsz!" "Ne rontsd a sz(i)emed!" Ezeket én is naponta megkaptam nagyanyámtól ott töltött nyaralásom alatt, mert a villannyal is mindig takarékoskodni kellett. Anyámék gyerekkorában meg pláne, a petróleumlámpával...
Még mindig iszonyat sokat olvasnak így 80 körül is, és emlékszem, Marica is mennyit szenvedett attól, hogy élete utolsó fél évében gyakorlatilag nem tudott olvasni, mert a betegsége pont a két szeme szürkehályogműtétjei között csapott le rá, így elvesződött a két szem közti egyensúly -- egyik szeme meg volt már műtve, másik még nem. Így összességében sokkal rosszabbul látott, mint a műtét előtt. Meg is bánta, hogy belekezdett! Legalább utolsó hónapjait olvasással tölthette volna...
Ennek ellenére azért mindig addig ügyeskedett-erőlködött, míg valahogy kínkeservesen olvasni nem tudott, legalább kicsiket, részletekben. Nemegyszer mentem úgy oda, hogy két szemüveggel kínlódva, de olvasott. Halála előtt pár évvel, mintha megérezte volna, sok mindent likvidált a lakásából. Minek már neki. Meg minek szervezze a tennivalót annak, aki utána jön a lakásába. Így könyveit szelektálta, és gyakorlatilag jó háromnegyed részét odaadta a Máltai Szeretetszolgálatnak. Természetesen ingyen.
Józsi, aki a legfiatalabb testvér, ő volt a "kicsi" a családban. Őt nagyanyám is egészen másképp kezelte, mint a három nagyobb testvért, de azért akkor már volt zseblámpa: ő is azzal olvasott a paplan alatt. Neki több mindent volt szabad, ő mentesítve volt az otthoni terhek alól, nem voltak iránta akkora elvárások, rajta akkora felelősség, mint pl. a lányokon. Valami miatt a lányoktól ebben a családban mindig sokkal többet követeltek és vártak el házi, háztáji munkák terén is, még ha fizikai munkákról is volt szó...
Józsi érettségi után esztergályos szakmát végzett, abban is dolgozott sokáig. Ezután könyvelői tanfolyamot végzett, s innentől irodában dolgozott e szakmában nyugdíjazásáig, ingázva Szeghalom és otthona között. De mivel Békésből ki sem tette a lábát, garantáltan tősgyökeres békési tájszólása soha nem okozott nála hátrányt; ha ott vagyunk, elég, hogy megszólaljon, máris elönt bennünket a gyerekkor biztonságos érzésvilága, ugyanakkor jókedvünk lesz.:)
Sajnos, pár évtizede, nagyszüleink halála óta egyre ritkábban találkozunk, csak temetések alkalmával, vagy régebben (míg anyám jobban bírta magát) mindenszentekkor -- ilyenkor anyám vezényletével rendbe tettük a négy anyai dédszülőm és nagyszüleim, meglátogattuk egyéb rokonok sírját.
Azért néhány éve még anyám képes volt elutazni Józsihoz, mikor vastagbélműtétje után hazakerült a gyulai kórházból. Jó két hónapig istápolta őt anyám, míg öccse felépült. (Józsi egyetlen lányának munkája volt, családja van, férje és két gyereke, s igen messze, más községben laknak... s szinte már természetes volt, hogy anyám ápolja az öccsét, míg megerősödik.) Mint ahogy nagyanyámat is elápolta 5-6 évig, úgy, hogy gyakorlatilag Füzesgyarmatra költözött, itthagyva ócska házát, állatait és munkáját (mi és anyám régi jó szomszéd házaspár ismerőse intéztük a háza táján adódó dolgokat, rendeztük váltva az állatokat, kertet) -- még dolgozott nyugdíj után, és még szükség lett volna rá a cégnek is és neki is, hogy meglegyen a 42 éve, de nem lehetett -- nagyanyámat nem lehetett egyedül az öccsére bízni. Akkor is anyám volt a mentőangyal...
Józsi könyvtára egy olyan kétajtós régi szekrényt foglalt el, melyből nyaranként gyakran táplálkoztam. Onnan ismertem meg Rejtő, Botond-Bolics György könyveit...
Találkoztam iskolai füzeteivel is, és pont ez volt az a konkrétum, ami miatt ma hosszan elgondolkoztam és próbáltam visszaemlékezni -- hiszen évtizedekig nagyon kellemes témák voltak családi összejöveteleken a Józsi dolgozatai.

Fogalmazásdolgozat 1.
Cím: Szüret

Józsi egész dolgozata: "Én is votam."

Fogalmazásdolgozat 2.
Cím: Eső

Józsi komplett dolgozata: "Eset az eső. A csókák megásztak."

Fogalmazásdolgozat 3.
Cím: Vasárnap

Józsi részletező dolgozata: "Vasárnap nimkel iskolába menni. Ez jó. Lihet aludni és húsleves is van."

Fogalmazásdolgozat 4.
Cím: Állatok

Józsi dolgozata: "A vízben halak vanak. A csóka fekete. Vanak tyúkok. A kokas meg fehér. A macska nyervog mert ha nem fog egeret, íhes."

Fogalmazásdolgozat 5.
Cím: Miért szeretsz iskolába járni?

Józsi dolgozata: "Nem szeretek. Csak muszáj, mert kikapok."

Halálra röhögtük rajtuk mindig magunkat...
Az évtizedek telhetnek, Józsi még akkor is képes mókázni és nem veszti el humorát, ha baj van. Még betegen, vagy műtét után is hajlamos volt öniróniával megnevettetni az embereket. Nekünk még idősebb korában is, lehet, pont ezek miatt, mindig fiatalnak tűnt.