2013. április 1., hétfő

Húsvéti cica


Húsvéttal elérkezett Istvánhoz a nyuszi ajándéka.
Egy kiscica, mindössze 6-7 hónapos, mentett teknőc lánycica. Aki ugyan nem fogja Pocakot pótolni, mert aki 11 éven keresztül életünk egyik "alkotóeleme" volt, azt nem lehet pótolni. Pocak a gazdája emlékeiben, szívében él tovább. Aki most érkezett, az nem a Pocak szerepét hivatott betölteni, ő egy másik, újabb cica, aki az idő múlásával talán újra belopja, de önmagát gazdája szívébe; és talán Amazonka életébe is visz egy kis színt: egy újabb társat. Reméljük, így lesz.
István bátyjáék segítettek egy cicamentő hölgynek a tapolcai vasútállomásról menteni ezt a cicát, így ő is szinte első kézből kapott hírt a dologról és egyben ajánlatról. Volt egy kis ideje átgondolni a dolgot, ezalatt a cica orvosnál is járt és ivartalaníttatták is...
Egyelőre az ismerkedés fázisában vannak, mely az én két macskám ismerkedéséhez képest nem rosszabb, sőt. Remélem, minden rendben lesz náluk, velük...
És mivel a szeretet soha nem fogy el, ha adjuk, csak nőhet; lehet bízni benne, hogy ők hárman is ugyanazt a szeretetteli triót fogják alkotni, mint anno Pocak idejében...


2 megjegyzés:

  1. Nagyon bájos kiscica. Remélem én is, hogy hamar barátságossá válik a viszony Amazonka és a kis jövevény között. Amazonkám, az én meglepetésemre is nagyon nyíltan, érdeklődve fogadta. Sajnos a kicsi még tart tőle és ezt intenzív morgással, fújással jelzi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez teljesen megszokott viselkedés így az elején, az lenne furcsa, ha nem így lenne. Bízzunk benne, hogy hamarosan megszokják és természetesnek tartják egymás jelenlétét.:)

      Törlés