2013. augusztus 31., szombat

Több is veszett...

Nyolc napig volt közöm egy disszertációhoz. Ismerősöm felkérésére vállaltam annak számítógépes rendbetételét, mely a szedés leszámításával tördelést, korrektúrázást, egységesítést, formázást, tipografizálást tartalmazott. Napszaktól teljesen függetlenül érkeztek a töredékfájlok, igyekeztem postafordultával "megmunkálni" és visszaküldeni. Bizony volt olyan másfél nap, melyben nettó 13-14 órát dolgoztam egy háromoldalas táblázat újrakreálásán -- állóból fekvőbe -- és többszöri kiegészítésén-javításán, áttördelésén. A többi melléklet ennél azért jóval kevesebb időbe telt, csak már néha nem láttam fától az erdőt... ki kivel van, sorrend, egyebek... utókiegészítések, újrakorrektúrázott fájlok oda-vissza... Közben váltogatva az e-mailek és a Word-dokumentumok között, merthogy ott kaptam meg rendre az utasításokat, vagy külön dokumentumban az alapszabályzatot. És a főszöveget is elkezdtük közben: 10-ből 2 fejezetet is megolvastam, megkorrektúráztam, beállítottam.
Az általában laikusként való szerkesztgetések Wordben nem kis galibát és fejtörést okozhatnak annak, aki tisztában van a megfelelő megoldásokkal, és ez utóbbi bizony néha már azt érzi, hogy inkább újraszedné-szerkesztené az egészet, egyszerűbb lenne.
A rossz beállítású Wordben szerkesztett anyag néha képes felülbírálni a jó beállítású wordös új igazításokat, áttördeléseket, átszerkesztéseket, és jó sok kínlódás után az ember azt látja, hogy visszaáll sok minden az eredeti hülyeségekre. Ezért első dolognak kellene lennie mindenhonnan kiszedni a stílusmegőrzéseket, számozott és listás felsorolásokat, automatikus javítások nagy részét, mert ezek abszolút tönkre tudják vágni az egészet annyira, hogy már a függelékben előforduló párbeszédes dolgokat is megszámozza anélkül, hogy kérné az ember...
Nem beszélve azokról a dolgokról, hogy pl. hogy nyitnak laikusok új oldalt? Hát hogy máshogy: lemennek enterrel a gépileg éppen aktuális új oldalra. Aki tördeli, az meg szív... Hogy zárnak középre? Mint régen az írógéppel: szóközökkel elmennek középre... ááááááááááá. Csak nyomtatási megjelenítésben dolgoznak, a láthatatlan karakterek megjelenítését nem is ismerik. Vagy ha ismerik, kit érdekel, ugye.
S a különböző tipográfiai és helyesírási-szerkesztési hibák korrektúrái még csak a beállítások után jöttek -- de ezek a legkevesebbek!
Lényeg, hogy szigorúan jegyzett nettó időben (ami azt jelenti, hogy le volt számítva a munka alatt folytatott telefon, pisilés, netezés vagy ivás is) 31:50 percet töltöttem az anyaggal, mire ismerősöm rákérdezett, hogy "most hol is tartunk". Megjegyzem, közben csodálkoztam is párszor, hogy ugyanazt az anyagot hányszor szerkeszteti át velem, mondom, neki nem számít vajon, hogy az idő pénz? Mert mondjuk, elsőre is el lehetett volna dönteni, hogy hogy nézzen ki valami, gondoltam; de hát ő tudja, nekem végül is mindegy...
Én olyan árral számoltam órabért, melyen 2005 óta nem változtattam és akkoriban sem én találtam ki a tarifát; nekem és eddig tudtommal másnak sem volt vele gondja.
Konzekvenciaként rá kellett jönnöm: ebben a mai, jó magyar gazdasági helyzetben az embernek lassan ne legyen pofája ellenárat kérni a munkájáért. Annyit semmiképpen, mint 6-8 évvel ezelőtt, amikor még itt, HB megyében is léteztek relatíve normálisabb átlagfizetések. Most, amikor elvileg kötelező lenne embertömegeknek havi 22, 47 ezrekből kijönni, hogy kérhetek én akkori fizetésnek megfelelő árat -- mármint annak 30 órájának megfelelőt? Olyan agymosott felfogás dívik pár éve, hogy illik az embernek padlóig degradálni saját munkáját, és megélni levegőből, köszönömből, esetleges vállveregetésekből. Ahogy pl. a fiam dolgozik 3 műszakban, szombati túlórákkal, és verje padlóhoz az ülepét, ha akár már 70-80 ezret is kézhez kap, sőt örüljön, hiszen VAN munkahelye...!
Ismerősöm kedvesen közölte velem, hogy ő max. a felére gondolt... én meg enyhén pofaégve kértem majdcsak elnézést, és mondtam, hogy rendben, akkor adjon annyit. A hátralévő 8 fejezetet pedig -- mely elvileg már sima, és talán az első 2 fejezet után nem lesz gondja vele -- majd ő megcsinálja valahogy. Végül is a neheze, a sallangok (mellékletek, függelékek, jegyzetek stb.) már megvannak. Aztán olyan lesz, ahogy püffen.
Biztos igaza van, mások is úgy adják be, hogy nem feltétlenül kérnek nyomdász szakemberi segítséget a disszertációjukhoz; van, ahogy van, ugyanúgy megkapják a doktori címet, hiszen nyilván főleg a tartalom számít, nem a precizitás, esztétikus kinézet.
Azért biztosított róla, hogy neki is kényelmetlen a helyzet, de hát ő nem szán rá többet, neki nem ér többet. Mindenesetre ne gondoljam, hogy ez most azt jelentené, hogy nem lenne maximálisan megelégedve a munkámmal. Ez is biztosan így van, hiszen közben többször bizonygatta, mennyire örül, hogy én csinálom, merthogy hihetetlenül precíz és alapos vagyok.
Mindegy, tény, hogy jelenlegi helyzetemben ez sem volt egy önbizalom-erősítő konkrétum, de több is veszett Mohácsnál.

2013. augusztus 29., csütörtök

Málnalegelészés


Anyámnál voltam tegnap, elvittem néhány edényfélét, meg szétosztott köztünk vagy 4 tepsi pogácsát (öcsém előzőleg volt és vitte el az ő részüket), mert "véletlenül":))) sokat talált sütni...
Kicsit sajnáltam, hogy én is épp pár nappal ezelőtt sütöttem egy tepsi pogit, és még negyede megvan... de hát, így-úgy, csak elfogy az, meg sosem lehet két pogácsasütés "tárgya" egyforma ízű -- ami igaz is.


Egyúttal ott helyben bepogácsáztam, majd kerültem egyet a kertbe, ki tudja, idén meddig legelészhetem még magam tönkre a málnából, csak úgy, bokorról... Nem is emlékszem már rá, hogy valaha is ettem volna-e augusztus végi málnát, fantasztikusan gazdag, és ezen a nyáron folyamatos a termés. És még mindig van rajta legalább annyi érni készülődő szem, mint amennyi érett.


Nem voltam túl sokáig, talán 1-2 órát, de az nagyon jólesett. Jót beszélgettünk anyámmal -- bár mi telefonon is órákat szoktunk, de "otthon" mégiscsak más.:)
Számomra épp ez a legkellemesebb idő, úgy 22 fok körül délután, itt-ott borongós éggel, enyhe széllel. Nekem még a gyaloglással, nyári öltözék ellenére is melegem van így is, biztos azért, mert nem igazán bírok lassan menni. Nagynéném szólt rám minden alkalommal többször is, ha együtt mentünk bárhova, hogy "Ne loholj már annyira! Én ám nem bírok így vágtatni, mint te!"...

A múltkor már láttam ezt a virágot útközben 1-2 háznál; még soha nem láttam ezelőtt ilyet, csak ezen a nyáron és itt -- elképesztő... ezek akkora virágok, mint majd' a két tenyerem együtt. Két színben látom; miféle virág lehet ez?



Sajnos, a fotó nem adja vissza, mekkora maga a virág, valamit mellé kellett volna tartani az arányok miatt.
Fotóztam másfélét is, méhecskékkel:


És most már e séták alatt tisztán látszott, hogy színesedik a zöld, vége felé tart a nyár.


Eszperente Moly-kihívás

Eszperente címek

elnevezésű kihívást indított SMesi, eddig 69 résztvevővel, a kihívási időintervallum 5 hónap.

*

Nos, arra nincs ihletem, hogy eszperente nyelven elmeséljem nektek a kihívást, de azért remélem, így is megfelel.
A kihívás lényege:
– olyan könyvek olvasása, amelyeknek a címe eszperente nyelven van (eredetileg csak e, de könnyítésként é mássalhangzókat is tartalmazhat a cím).
A kihívás teljesítésének feltétele:
– 1 db olvasás a kihívás időtartama alatt!! (Kezdési és befejezési dátum is essen bele.)
Ami még fontos:
– külön polcot nem csinálok, a Könyvek fül alá majd én pakolom fel a könyveket;
– minden esetben csak a könyv magyar címe érdekel (pl. sok könyvmolyképzős könyvnél az eredeti cím is rajta van), illetve ha más nyelven olvastok a kihívásnak megfelelő könyveket, azt is elfogadom, ha az adott nyelven lévő címe eszperente.


 *

A kihíváskezdet óta eltelt 2 hónap alatt két könyvem is megfelelt a feltételeknek.
P. C. Cast--Kristin Cast: Megperzselve; ill. ugyancsak tőlük az Ébredés c. könyvek.
Így megérkezett a 30. plecsnim.:)


2013. augusztus 27., kedd

Sokat és boldogat!:)

Nagyon boldog születésnapot kívánok
a világ legaranyosabb macijának! :)



"...ez a Te napod most,
mikor az égből rég lehullottak már
a fáradt csillagok,
mikor a habos bárányfelhők mindegyike
csak rád mosolyog.
S így, augusztus végén,
amikor a Nap már más szögből fénylik,
amikor a zöld lombok között
néhány sárga levél is díszlik,
tiszta szívből és szeretve,
hálásan létedért kívánok neked
boldog születésnapot."

(A teljes vers: http://kovekmogul.blogspot.hu/2013/08/augusztus-vegen.html)

2013. augusztus 25., vasárnap

Poet antológia 2013


Már 2 hete múlt szombaton, hogy Szegeden Poet-találkozó volt, s egyben lezajlott a frissen megjelent Poet antológia bemutatója is. Úgyhogy várható volt, hogy ezt követi majd a tiszteletpéldányok postázása.
Részemről négy kötetről volt szó, melynek darabja is vastagabb lett a szokásosnál, és egyenként volt egy-egy A5-ös borítékban feladva. Ha egybe lett volna csomagolva, a postás kénytelen lett volna felhozni és becsengetni vele, de mivel külön volt, így beszuszakolta abba a csepp, keskeny, szűk nyílású postaládába, amilyen általában a lakótelepekre jellemző. Fogalmam sem volt, hogyan gyömöszölhette be, ráadásul mind a négyet!, de szerintem amennyi időt eltölthetett vele, annyi alatt fel is hozhatta volna!
Mikor kinyitottam a postaládát -- ami gyanúsan nézett ki és mindenfelől minden lógott kifele belőle, ahol csak bír --, kizúgott belőle minden. Komolyan nem tudom így utólag sem elképzelni, hogy fért bele ennyi könyv egy csomó reklámújsággal és pár levélfélével felturbózva, ráadásul úgy, hogy csak a borítékok voltak látványosan viharosan szakadtak, maguk a könyvek szerencsére épen maradtak.
Itthon folytatódott a könyvek passiója: leraktam őket az ágyra, hogy majd mindjárt jövök, csak átöltözöm. Gyanús tépéshangokra riadva rohantam be: Haramia már győzelemittasan trónolt a kupac közepén, és buzgó fejmozdulatokkal, foggal-körömmel tépkedte a borítékokat! Mivel már amúgy is szakadozottak voltak a postás tuszkolási manőverei által, ez Haramiának vörös posztó volt az akcióra! Ezek után már tényleg alig kellett a borítékfosztással bajlódnom...
Szinte hihetetlen, de a könyvek még ezek után is állták a sarat!...
Az, hogy bevállalhattam 4 verssel ezt az antológiát, Istvánnak köszönhető -- ennek lehetőségét kaptam tőle az idei Valentin- és nőnapra.:) Mint már régebben írtam, a nyomdai költségekbe a résztvevőknek be kell szállniuk némi összeggel oldalanként, de persze az összeg nem vész el, hiszen annak fejében kapjuk a tiszteletpéldányokat; szóval mindenképp a sajátunk.
Ha ilyen viszontagságok után is, de végül is sikerült a könyvekhez hozzájutni épen és egészségesen; hát tényleg nagyon örültem neki.

A következő verseim jelentek meg benne:

Tavirózsák

Halvány rózsaszín tavirózsák
képe sodorja távol a mát,
lágy-selymesen takarják
a Nagyerdő kis tavát.
Azt érzem, olyan jó lenne
magamhoz ölelni egy fát!

Lennék bár máshol, de ennyi,
mi most jut nekem, a göcsörtös
törzsű füzek adnak jótékony leplet,
s nemcsak a tikkasztó napsugár,
de a jövő sötét árnyai is
messzire szöknek.

A szépség fogságában feledem
a holnap kevésbé tavirózsás,
fémesen baljós ígéretét,
s a pillanat felszabadult örömében
szeretettel megölelem
a mesebeli fűzfa törzsét.


Nyári est

Nyári alkony után
bandukolok csendben,
lábam köré puhul az est
lomhán és melegen.
Sötét ágakon túl
a Hold is fogyni kezdett,
nem "nagyképű" ma már,
így tán szerényebb lett.

Rigó trillája szól,
dalban felel párja,
odébb sok esti madárnak
zeng csodás vokálja.
Itt-ott tücsök cirpel -
mily békés nyári est! -
nyugalom, mit áhít a fáradt
lélek és test.

Kerítéscölöpről
néz rám kecses macska,
hangtalan a kavics, puhán
huppan le az útra.
Átszalad előttem
a bokrokon túlra,
előbb volt - most nincs
holdfényben kelt árnya.

Lámpa fénykörében
lepkék és szúnyogok
vígan éledeznek s járnak
derűs rovartáncot.
Hazakísért árnyam,
s Hold fénye hajamon,
csillag szórjon hűsebb álmot,
a mától elbúcsúzom.


Mélabús természet

Vaskos avar süpped lépteim nyomán,
november színezi-festi a lombokat,
varjak téblábolnak eleség után,
csőrük zizzenve matat a levélszőnyeg alatt.

Egyre rövidebbek már a nappalok,
őszi virág vágyja a napsugarat,
szellő reszket végig az ágak között,
de napfény simítja még a fázós szirmokat.

Elmúlás jár itt és búcsúzkodás,
mélabús természet és melankólia,
az ősz ajándékozhat sejtelmet, megnyugvást,
s méltóságteljesen kell télre fordulnia.


Utolsó falevél

Utolsó falevél egy csupasz ágon...
vörösbe borult lényege
szívósan kapaszkodik,
remegve, de még
ragaszkodik.
Elvénhedett, ideje lejárt,
úgy tűnik... és mégis szép,
annyira megejtő
kétségbeesett küzdelme
a fennmaradásért.
Vörösbe játszó, csillogó falevél,
hideg szél vívja harcát
fénylő világáért -
nem adna mégsem
egy percet sem ingyen...
S hiába minden... ideje lejár,
búcsúzik tőle a lenyugvó napsugár,
majd az utolsó falevél is csendben
megadja magát.
Szinte hallom néma sikolyát,
mellyel lelkembe tolul,
amint az arcomba,
s onnan az avarba hull.

2013. augusztus 24., szombat

Csillagos kihívás

Csillagos kihívást
indított Szil0214, eddig 482 résztvevővel.


Olvassunk valami csillagosat! :D

1 db könyvvel tudjátok teljesíteni a kihívást:
- a borítóján legyen csillag, VAGY
- címében szerepeljen a csillag szó, VAGY
- egy csillagos idézetet hozzatok, VAGY
- olyan történeteket is hozhattok, amiben nagyon fontos „szerepe” van egy csillagnak/csillagoknak.

OLVASÁSI LINKET kérnék, az olvasásokat 2012.01.01-től fogadom el, a könyveket tegyétek polcra! Ha idézetet hoztok, azt a polcon MEGJEGYZÉSBEN odatenni a könyv mellé! (link)
A 'könyvek' fül alá folyamatosan rakok fel könyveket, akinek nincs ötlete. :)


Szerencsére csillagos borítójú könyvem is akadt olvasásilag ez idő kezdete óta, ez 
Maria Messina: Holnap sem késő c. könyve lett, melyet felraktam a polcra, s nemsokára zöldültem is plecsnivel (29.), ahogy illik.:)

2013. augusztus 23., péntek

Zöld Moly-kihívás

Zöldüljünk!

T_kmaria indította, eddig 166 résztvevővel.



Imádom a zöldet! Imádom a zöld borítójú könyveket! :)
Gondolom, nem vagyok egyedül, szóval olvassunk minél több zöld könyvet!

A zöldítéshez kérek szépen:
– 8 db zöld borítójú könyvet! (Ha kérhetem, tényleg a zöld szín domináljon!)
– A 8 könyv olvasási linkjét kérem hozzászólásban belinkelni. 

2012 márciusától érnek az olvasások. TELJES DÁTUMOT KÉREK!!! Az évszám nem elég.
– Bármilyen nyelven olvashatod a választott könyveket.

Ha kérhetem, olyan könyvekkel jelentkezzetek, ahol az oldalszám 100 fölött van. Egy-két 100 oldal alatti belefér, de több nem. Köszönöm!
A polcra én teszem fel a könyveket, nektek elég az olvasási linket hozni. (Polc linkje)


* *

1 év 5 hónap intervallumból lehetséges a zöld könyvek belinkelése. Ehhez képest belinkeltem a biztonság kedvéért 13-at, mert nem voltam benne biztos, mennyi számít dominánsnak a zöldből -- ehhez nézegettem a polcon lévőket is, és úgy találtam, ezek közül azok, amelyek nem teljes zöldek, azért még beleférnek a dominanciába... de ha 5 nem lesz jó, akkor is teljesíthetek.
1. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
2. Anne Tyler: Fekete bárány

3. Oya Baydar: Macskakaparás
4. Salome Al-Saffin: Szeress, hercegnőm!
5. Danielle Steel: Naplemente Saint-Tropez-ban
6. Amanda Quick: A zöld kristály
7. Margit Sandemo: A fekete víz
8. Margit Sandemo: Marco legendája
9. Margit Sandemo: Skandalum
10. Margit Sandemo: A mélyben
11. Margit Sandemo: Holdvarázs
12. Margit Sandemo: Sárkányfogvetemény
13. Margit Sandemo: Nyugtalan szív


Mellesleg nekem is a zöld a kedvenc színem.:) Zöldültem és jött a plecsni (28.)

Bence-napra

Boldog névnapot Bencének,
Isten éltesse sokáig!:)


* *

Bencus szereti a rajzokat és imádja a Ben 10 rajzfilmet. Egyenesen rajong Benért...
Így aztán két kisebb formátumú játék mellé bolond nagyanyja képes volt rajzolni neki egy képet, sokáig keresgetve megfelelőért a neten. Így ölemben a rajzmappám, előttem a monitor -- s időnként megmozgatva az egeret, hogy a monitor "be ne gyógyuljon":)) --, adjad neki másolás, aztán meg több óra színezés...
De lényeg, hogy felragyogott Bencus arca, amikor megkapta.:)

2013. augusztus 22., csütörtök

Egy fantasys Moly-kihívás

Öröklét

címen Hullócsillag indított nemsokára lejáró kihívást, eddig 15 résztvevővel.


Célpont: Clive Barker – Az öröklét tolvaja.
Sötét, de egyben gyönyörű mese; némileg groteszk, hátborzongató, és megindító. Clive Barker munkásságának kakukktojása (talán-talán csak az Abarat közelíti meg hangulatilag).
Készen álltok az örök Vakációra?
A zöldítéshez olvasást (akár újraolvasást is) ÉS értékelést kérek alant.
Itt az idő álmodni…


Ahogy észleltem a kihívást -- mivel megtaláltam a könyvet --, jelentkeztem rá. Pár óra alatt elolvastam, értékeltem és belinkeltem mindezt a kihívásoldalra.

Értékelésem:
Az írótól ez az első könyv, melyet olvastam, eddig nem ismertem, tehát nem arról szól az értékelésem, hogy melyik másik könyvénél jobb vagy rosszabb.
Összességében szerintem egy olyan, mai kor ízlésének megfelelő ifjúsági könyv, mely amellett, hogy egyszerre izgalmas, pörgős, varázslatos, érdekfeszítően változatos – kalandokkal, gyermekálmokkal és megvalósításokkal, másrészt a gonoszság, komorság, baljós sötétség jelenlétével és annak leküzdése történetével –, mely egyben tanulságos is, megszívlelendő mondanivalóval. Hiszen az élet igazi értéke a szeretet, s azzal nagyon is tisztában kell lennünk, hogy becsüljünk meg minden napot, a napoknak minden óráját.
Ez nem csupán gyerekek számára mondja ki az igazságot és nemcsak nekik jelenthet kedvelt olvasmányt – sokat olvasott felnőtt számára is igazi kikapcsolódás lehet (és gyors sikerélmény is) ennek a könyvnek az elolvasása.


Pár órán belül zöldültem és megjött a plecsni:

2013. augusztus 20., kedd

Szilvi és Bencus ünnepe


Négyesben ünnepeltük Szilvi szülinapját.
Tízszeletes Sacher-tortája volt, a szokott helyről rendelte ingyenes házhoz szállítással. Kiszámoltuk, hogy ha magunk eszkábálnánk össze és vennénk meg a hozzávalókat, akkor sem lenne olcsóbb, és közel sem ilyen profi és szép.



És mivel van egy "csecsemő" is, ilyenkor alapból és ösztönszerűleg helyesen úgy szoktuk, hogy az ő 3 nap múlva bekövetkező névnapját is ünnepeljük. Így ez sem olyan ünnep, hogy rá kevesebb figyelem hárul, ő sem marad ajándék nélkül.




Lényegében szendvics és torta volt a "menü", valamint némi sör és üdítő. Dani igen éhesen érkezett, így a szendvicsből úgy jóllakott, hogy a tortából egyáltalán nem bírt enni, így odapakoltunk neki két szeletet, persze még szendvicsből is jócskán, valamint odatettem neki még ami anyám rizibizijéből maradt, az én lecsós csirkemaradékommal... így ellesz kajailag pár napig.:)






Természetesen fotóztunk egy csomót, valamint Bencust figyeltük, ahogy vad örömmel tépkedi a szépen becsomagolt ajándékainak göngyölegét.
A tortázás előtt még kötelező volt 20-szori menettel kihordani az összes, Ben 10 c. kedvenc rajzfilmével kapcsolatos játékát, felsorakoztatni az asztalon, miközben csak úgy röpködtek a kacifántosabbnál kacifántosabb szereplőnevek, amiket Bencus kisujjából ráz ki...
Közben Bencus is felköszöntötte az anyáját szülinapja alkalmából. Ügyes fiú; tudta, hogy ez addig titok és nem árulta el, valamint szégyenlősködés nélkül fel merte őt köszönteni.



Danival később azért, indulása előtt még szokás szerint bohóckodtunk egy sort...




Aztán pedig mi még pályáztunk az esti tűzijátékra, de hiába ácsingóztunk 40 percet a 7. emeleti konyhaablakban, sehol semmi nem történt... Ezután kezdtem kutatgatni a neten, hogy hátha nem is 9-kor kezdődik, mint általában. Egyik helyen 10 órás kezdést találtam -- akkor szintén ácsorogtam a konyhaablakban vagy 10 percet, de csak nem történt semmi...
11 előtt vettem észre a neten, hogy a feltámadt nagy szél miatt mégsem tartják meg a tűzijátékot...
Pedig a lehűlés viharokkal stb. egyáltalán nem érint még minket... sőt, úgy volt, hogy pl. Pesten sokkal valószínűbb, hogy elmarad, mert addigra nyugatról, ugye, odaér. De nálunk tutira meg lesz tartva... Hát ehun van ni... Pesten megvolt (úgy tűnik legalábbis a netes forrásokból), nálunk meg nudli.
Mi egyébként egyéb 20-ai programot mára nem terveztünk. Egyrészt tanulva a tavalyiból, a tömegközlekedés összevisszasága oda is, vissza is túl kiszámíthatatlanok, mindenütt útlezárások és forgalomeltérítések tömegesen, mindez megtetézve a tömeggel és hőséggel; nem nekünk való. Másrészt meg nem is állunk úgy anyagilag, hogy belépőket vegyünk a stadionba virágkocsinézésre, Szilvi már bérletet sem tud venni, a sofőrnél pedig 400 Ft-os jegyeket venni -- ahhoz képest, hogy fele utat gyalog kell megtenni és egy ilyen programhoz 4 db kellene neki -- túlzott luxus.
Úgyhogy a helyi tévén néztük délelőtt a karnevált, az elmaradt tűzijátékról meg nincs mit mesélni.


32 éve született:)


* * * *
Nagyon boldog szülinapot kívánok
Szilvikémnek - Isten éltesse őt!

* * * *

2013. augusztus 19., hétfő

Kézimunka ágytakaró


Anyu horgolta ágytakaró, összegyűjtött maradék fonalakból. 200x180 cm.
Már csinált egy ilyet unokahúgomnak, most pedig Szilvinek.
Szerintem szuper...


És már majdnem túlvan a 37 könyvön anyák napja-szülinapja-névnapja után.
És gyomlál és locsol és befőz és fát vág és főz. Ha nem lenne, ki kellene találni...

2013. augusztus 18., vasárnap

Egy jó nap anyámnál


Anyukám invitált megint magához bennünket, mindenféle apropó nélkül -- nem akart egyedül lenni.
Tartós egyedüllét nem különösebben jellemző rá egyébként, hiszen azért majdnem mindennap van(nak) látogatója(i). Öcsém autós lévén gyakran beugrik hozzá, bevásárol neki olyan dolgokat, amit ő a környék egyetlen kisboltjában nem kaphat -- pl. tojást és húsfélét sem... --, de amúgy meg áldás neki az a kisbót, mert két háznyira van és ünnepeken is nyitva tart akár.


Öcsém a sajátjaival együtt, egyúttal rendezi az ő csekkbefizetéseit és cseréli a palackos gázát -- szóval cserébe, hogy depóként és kocsimosóként is használja a helyszínt, autósként rengeteg mindent el tud neki intézni. Ez nekem nagy könnyebbség, hiszen nekem ezek elintézése jármű nélkül gyakorlatilag félnapokat és rengeteg cipekedést tenne ki, nem beszélve arról, amit kocsi nélkül meg sem tudnék oldani (a palackosgáz-csere pl.).



De jár anyámhoz hetente segítőként egy kedves hölgy, akinek ez a munkája egy szeretetszolgálatnál dolgozva (már nagynénémhez is ő járt, ugyanabban a házban lakik, és én is jól összebarátkoztam már annak idején is vele, és ezáltal örökölte meg anyám is a segítőszolgálatos hölgyet). Ő kiíratja és kiváltja a receptjeit, meg bármi könnyű munkában szívesen segít.


És hát sűrűn meglátogatja fiatalabbik unokahúgom Mollyval, néha Dani is, ők is segítenek ezt-azt.
Régebben, mikor még nagynéném és anyám szomszédasszonya-barátnője éltek, még azon morfondírozott anyám, hogy szinte nincs egy pillanata sem, amikor egyedül lehetne; de most sem panaszkodhat.


Mindenesetre mi most a hívására pláne szívesen mentünk, mindig jólesik a gyerekkorunk színhelyén lenni... Bencus nem jött velünk, mert apás hozzátartozóknál van éppen megint.


Hálisten, most éppen relatíve jó erőben van anyám magához képest -- és pláne pl. a születésnapján lévőhöz képest --, rengeteget beszélgettünk régi dolgokról, finomakat ettünk (nekünk ott mindig minden finom), lelegeltük a kertben a málnát, melynek augusztusi terméstúltengésén nem győztünk csodálkozni.


Anyámnál iszonyat mennyiségben áraszt el mindent a szilva is, és csodásan fotogének a paradicsomok...
Megetettük a szomszéd kutyusokat (anyám bárddal összeaprította a csontokat, mert ezek, sajnos, akár öklömnyi csontokat is egyben elnyelnének, reszketve az örömtől), akik pár pillanaton belül habzsolva tüntettek el egy jókora tálnyi ezt-azt.


Természetesen fotóztunk is bőven, nekünk nincs olyan, hogy nincs mit, mert hogy most fotózunk itt már másfél hónapon belül negyedjére. Téma mindig van.


Dani sajnos, nem jött el, pedig félesélyes volt. Most hetekig éjszakás egyfolytában, még szombatonként is, úgyhogy nagyon kivan. A minimum az lenne, hogy legalább ilyenkor ne csak ötjegyű lenne mégis a fizetése!
Aztán Szilvivel elkezdtük szelektálni a két éve, az ő visszaköltözésekor idekerült nejlonzsákjai tartalmát. Merthogy minden cucca nem fért el nálunk, ideiglenesen itt az anyám szekrénysora tetejére rakták fel  a batyukat. Átnézegetve jó sok mindent kiválogattunk, mit fogunk most elvinni, ne díszelegjenek itt feleslegesen; valamint Szilvi különválogatta azokat a zsákokat, melyeket majd anyám odaadhat nyugodtan az utcai kukáknál rendszeresen guberálóknak, úgyis mindig érdeklődnek anyámtól felesleges, megunt cuccokról. Na nem mintha Szilviék szobája megnőtt volna, ugye...




De egyébként meg, mivel a család többi tagja és azok kapcsolódó ágai minden adódó lomot egyértelmű természetességgel anyám házánál és udvarán helyeznek el; az, hogy a szekrények teteje Szilvi zsákjaival volt tele, már gyakorlatilag nem ront az esztétikán anyámnál...


Anyámat nem lehetett most a taxihívásról lebeszélni, látva, mennyi cuccot összeszedtünk a Szilvi itt raktározott holmijaiból (így anyám is kissé megszabadult a felétől)... Nekünk gyalog 25 perc az út hazáig, autóval pláne otthon lennénk nem egészen 10 perc alatt (az is csak a lámpák miatt annyi), csakhogy mivel nekünk nincs autónk, ezért ennyi cuccal körülményes lett volna a 25 perc terheléses gyaloglás a dögmelegben. Ilyen távra éppenséggel nem egy ökör ára taxit hívni, de a mi sz@r helyzetünkben (emiatt anyámnak sem jobb, hiszen minket segít) nyilván ezt is csak akkor van képünk elfogadni, ha valamennyire indokolt a dolog -- hiszen nehogy már ne bírjunk amúgy meg gyalog úgy hazamenni, ahogy idejöttünk, meg ahogy tanultuk. (Mint már említettem valószínűleg, tömegközlekedés épp nincs köztünk.) Viszont nyolc hatalmas csomagunk lett, ebben persze vagy kettő azzal lett tele, amit anyám odapakolt nekünk -- főtt kajákból, paradicsomból, befőttből, üdítőből...
Ami azt illeti, pont elég volt a ház elől felcipelni kettőnknek az összest.


Aztán természetesen éjjel kettőkor feküdtem le, mert a fényképeket "muszáj voltam megcsinálni"...
Mindenesetre végtelenül nyugodt, jóérzésű, kellemes napot töltöttünk anyámnál Szilvivel.