2015. február 15., vasárnap

Jó kis hétvége

Péntek estére én is bemondtam az unalmast. Napközben még elmentem a postára, Lidlbe; s még hazaérve sem gondoltam, hogy az a fura gyengeségérzet számít bármit is.
Ja, mindezek előtt még egy felesleges kísérletet is tettem az István király téri templom galériájában lévő kiállítás megtekintésére, de ez nem jött össze. Régebben sokszor voltam itt kiállításokon, de azért meg is néztem neten, hogy hétköznaponként 9-12-ig látható a tárlat, illetve istentiszteletek előtt és után. No, én úgy 11 körül mentem volna, de három ajtón is hiába kísérleteztem. Nem nagyon értettem a dolgot, évekkel ezelőtt azért még be lehetett ide jönni a megjelölt időpontban. Elvégre létezhetnek szimplán templomlátogatók is, nemde? Valószínűleg be kellett volna csengetni a lelkészi hivatalba, de ahhoz nem volt elég kompetenciám.
Estére már hideg rázott és belázasodtam, valamint éreztem a torkom-orrom közötti kaparást, és az alapnál jóval többet kellett fújni az orrom.
Szilvi sem volt jobban, Bence pedig még mindig csahol.
Ráadásul egy volt nyomdász kollégámról, illetve általa meglehetősen rossz egészségi híreket kaptam még pénteken... ez is megrendített.
A hétvégét végigagonizáltam, arrébb menni is szenvedés volt. Sokat feküdtem, de aludni nem voltam képes. A legfontosabbakat leszámítva (főzés, almozás, macskaetetés) nem éreztem magam semmire jónak.
Összekapirgáltam gyógyszereket, és elég rendszertelenül, de szedegetek ezt-azt. A Panadol sokat segít, utána pár óráig nem ráz a hideg és a fejfájásom is csökken. Orrcseppet Szilvitől kunyeráltam. Anélkül ugyanis számomra lehetetlenség aludni, mivel képtelen vagyok nyitott szájjal... De mondjuk, az elmúlt pár nap nem igazán tudtam túlzásba vinni az alvást.
A szívritmuszavar is jelentkezett természetesen, ezért iszonyodom a láztól. Most még azt vettem észre, hogy ha lázas vagyok, a látásom még a szokásosnál is rosszabb.
Vajmi kevés a vitalitásom. Legszívesebben automatára kapcsolnám magam, s térjek magamhoz, ha majd elmúlik ez az egész...

Aztán még hab lett a tortán, hogy vasárnapra Bencus megint majdnem 40 fokos lázat mondhat magáénak. Szerintünk visszakapta a vírust Szilvitől. Pingpongozunk itt ezzel a szemét betegséggel, csak remélni tudom, hogy egyszer vége lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése