2015. augusztus 13., csütörtök

Hiánypótlás beadása

Nem vagyok babonás, de azért átfutott az agyamon, hogy 13-a van, bár csak csütörtök.
Még aludni is alig tudtam, nyilván egyrészt -- mint mostanában mindig -- a hőség miatt, de most még ez a hiánypótlás is aggasztott, hogy hogyan fog lezajlani.

Mindenesetre már délelőtt 35 fok volt árnyékban, mikor összeszedve a másolandó cuccokat, befizetendő csekkeket, nekiindultam. Előbb a postára, ahol otthagytam a már hó elején befizetett 6 csekk után az fht. összegét simán az utolsó 3 csekkre... majd elmentem másoltatni. Két példányban mind a 8 oldalt, hiszen az nem lehet, hogy nálam ne maradjon. Nyilván elkértem előtte, ha már odamegyek, Szilvitől is a másoltatnivalóit, így neki is volt 5 oldal, melyből két példányt kért, így mindezekért "alig" fizettem 400 Ft-ot. 15 Ft egy oldal... azért mikor tavaly az Újkertben másoltattam, ott mintha 10 Ft lett volna... Ja, és ha kétoldalas a másolás, ugyanazért az egy rohadt lapért tulajdonképpen 30 Ft-ot fizet a paraszt... Arra is emlékszem, hogy nálunk a munkahelyemen az akcidens gépteremnél, ahol ilyenekkel foglalkoztak, itt is volt különbség: kétoldalasnál eleve csak plusz 30%-ot tettek rá az egyoldalashoz képest. Nem beszélve az akkori 6 Ft-ról... És azért az még egypár éve volt, nem a múlt században, helló! Mindegy, örüljünk, hogy egyáltalán van másoló a közelben... akinek nincs bérlete, ez is számít.
Ezután bementem még almot és C-vitamint venni a DM-ből, majd haza.

Nem sokat voltam otthon, már készülődni kellett a kormányhivatalba, hiszen mikor máskor, mint 12 órától lenne ügyfélfogadás, amikor minden azt harsogja, hogy 10-től 15 óráig, hacsak nem életszükséglet, ki ne lépjünk az utcára. Ekkorra már 37-38 fokot mutatott a kinti, árnyékban lévő hőmérő.
Buszjegy van? Ja, van még kettő. Be kell majd osztanom, ha hazafelé ketté akarom osztani az utat: a másik felét gyalog kell megtennem.
Szerencse, hogy mióta ez a hőség van, mégiscsak működnek a buszokon a légkondik, de emlékszem, mikor a temetőben voltam nemrég, se oda, se vissza nem működtek a nappal kellős közepén -- csupán azért, mert KINT nem volt ennyi. De attól még a buszokon megrohadtunk...

1 óra után értem oda, kaptam egy számot, majd kb. negyedóra múlva sorra kerültem, szerintem ugyanahhoz az ablakhoz kerülve. A hölgy, az más volt, mint a múltkor, kicsit mintha empatikusabbnak láttam volna; bár talán kezdőbb lehetett, mert elég sokat kellett kérdeznie másoktól. És ahogy láttam, ő talán simán elfogadta volna a múltkori igazolást... ugyanis kiraktam elé, és mondtam, hogy újat hoztam, mert ezt nem fogadták el. Nézte, nézte, és visszakérdezett, hogy "tényleg, nem fogadták el? És miért?"
Aztán jelentettem, hogy a címe miatt, és jeleztem, hogy a NAV honlapjáról lett letöltve, ez már nem lehet vita tárgya.
Ok, elvette, majd várni az újabb átvételi elismervényt, közben néhány nyilatkozatot aláírtam.
Akkor rákérdeztem a bérletre. Eddigi években úgy volt, hogy mikor az ember leadta a cuccokat, akkor mintegy természetesen megelőlegezve, ha kérte az ember, már nyomtattak is egy igazolást, amivel akár azonnal mehettem bérletet csináltatni.
Mondta a hölgy, hogy arra külön van kérvény. Kérdem, hogy azt itt akkor lehet kérni és kitölteni? Igen.
Aláhúztam a megfelelőt, hogy aktív korúak fht.-ja, meg odaírtam, hogy nyugdíjasbérlet-vásárlási lehetőség igénybevétele.
Akkor a hölgy erről is akart egy átvételi elismervényt csinálni, de aztán megtorpant. Mert hogy mi van, ha nem kapom meg a támogatást? És az milyen visszás dolog már, hogy egy időben van beadva az fht.-kérelem meg a bérletigény is? Előbb meg kell kapjam a végzést, hogy megkapom-e a fht.-t, és majd ÓT!! (aztán) menjek be kérni ezt a részét a dolognak... Mit mondjak, szikrányit sem lepődtem már meg.
Na most, az ügy elbírálása 21 nap. Szeptemberre sem lesz bérletem, ez tuti.
Hááát, én már nem is ecseteltem, hogy addigra, mire megkapom, fél éve, hogy nem tudom kihasználni ezt a csekély kedvezményt, ami pedig ezzel járna. Hiszen a kapott 22800-hoz nem olyan semmi ez a 3600-as nyugdíjas bérlet ára sem, de hát ha nem, hát nem, na. Ők csúszhatnak, késhetnek, mindegy, hogy nekem májusban van az évfordulóm, akkor jár le a bérlet is. Előzőleg épp ezért már áprilisban megkaptam a felülvizsgálati paksamétát, hogy addigra le tudjam rendezni, és beadáskor egyből megkaptam a bérletjogosultságot is, gyakorlatilag folyamatos lehetett a bérletvásárlásom. Na, ezeket el lehet felejteni!
Úgyhogy gyakorlatilag lassan fél évig tudnék majd bérletet használni, mert gondolom, az évforduló ugyanakkor lesz esedékes, mint eddig! És beleesik a tél, amikor az ember azért nem mászkál még ennyit sem. Még meggondolom, hogy érdemes lesz-e -- HA megkapom a támogatást egyáltalán! -- egy fél évre nyugdíjas bérletigazolványt venni és pár hónapra a bérletet -- valamint főleg, hogy mindezt elintézni még egyszer legyen-e egy utam ide...

Ezután annyi örömöm volt, hogy a 42 fok ellenére, amit az utcai jelző mutatott, még volt lelkierőm megkeresni a közelben lévő hangyás vaskaput. Persze rossz irányba indultam el, elmentem egész a Holló Jánosig, és benéztem minden kapun... Ez sem volt azért teljesen haszontalan, hiszen tudtam fotózni pl. a Vármegyeháza előterében lévő domborműveket-emlékműveket, kovácsoltvas kerítést és kaput...


 

 
Majd visszafelé mentem, betértem néhány kapualjba... ez itt a Vármegyeháza bejáratánál lévő díszes kapu és kerítés. Fentebb az előterében található két dombormű.
De láttam egy Kebab étterem épületénél -- sajnos, a kinti ponyvatető takarásától nem lehetett jól lefotózni (és megnézni sem) -- egy Fazekas Mihállyal kapcsolatos emléktábla-domborművet. Majd télen, ha eszembe jut, talán többet látok rajta (mivel télen nincsen teraszétterem is).


No, innen már megtaláltam, amit eredetileg kerestem -- rá is jöttem: logikusan gondolhattam volna, hogy az évtizedekig "Hangyá"-nak nevezett, most Coop-üzlet háza melletti kapuról lehet szó... -- a hangyák kerítését. Szinte hihetetlen, hogy még soha nem vettem észre (mármint a hangyákat), csak múltkor a neten láttam.


A Kossuth utcán a buszmegálló néptelen volt, pedig ezer busz megáll itt... istentelen hőguta, egyetlen árnyék, semmi a világon; tényleg emberfeletti állóképesség kell ahhoz, hogy a paraszt itt álljon isten tudja, meddig, míg jön a busza. Mintha a Pokol felköltözött volna a Földre...
Nem is bírtam... elmentem a színházátjárón, megnéztem a mögötte kialakított új teret, némi kis csobogós medencével. Tiszta beton az egész, amúgy tervezésileg szépen vannak elhelyezve a padok, gondozott a park, csak éppen... nincs egy fa sem "a tors közt kelőben"... és baromira tök üres volt az egész park. Ezt nyáron, nappal tutira nem lehet használni. Annyira kibírhatatlan hőség volt, hogy még lefotózni sem volt kedvem megállni...
Lényegében ezen a kis utcán (Liszt Ferenc) két fagyizó is van; döbbenten észleltem, hogy a tavalyi 160 Ft-ról 200-ra mentek a gömbök árai... Legalább nem kell aprózni, vazze.
Mivel nem ettem még aznap, ellenben innivalóm sem volt és már porzott a vesém, így letojtam a tényt és vettem egy kétgömböst, amit aztán a Csapó utcai sétálórészen tettem magamévá. De félútnál sietősen felállva és elhúzva a félárnyékos padról, mert egy cigány család megindított felém két gyereket...
Így ha tetszett, ha nem, eszembe jutott az Arany Oroszlán gyógyszertár, amit a múltkor valaki hitetlenkedve fogadott, hogy tényleg lenne-e ilyen nevű gyógyszertár. Anno mindig, mikor Szilviékhez mentem, láttam és le is fotóztam, de aztán hiába keresem a fotót, az istennek nem lelem. Tehát a tűző hőségben végiggyalogoltam egészen odáig a Csapón, ahol az emeletesek kezdődnek, és ott a sarkon gyorsan csináltam két fotót a gyógyszertár nevéről. Sajnos, cégére nincs...


Aztán, kizárólag a fagyinak köszönhető, hogy kibírtam a visszautat egész a Rákócziig, ahol gondoltam, igaz, hogy csak egyféle busz várható a Tócós felé, de legalább akad némi árnyék, aztán valahogy könnyebb lesz kivárni, mint visszagyalogolni a Kossuth utcai sivatagba. Hogy azért szerencsém is legyen, 5 percen belül jött a légkondis busz.
Itt elhasználtam a második jegyem, majd leszálltam a Tescónál.
Lényegében egy kaját vettem elvitelre (sült csirkemell zöldséges rizzsel és négysajtos mártással), meg Szilvi mondta, hogy egyik helyen árulnak csavaros fagyit, ízben egyfélét (vaníliához hasonlít, valami tejszínes cucc), van kis- és nagyadag. De a kisadag is akkora, hogy alig lehet bírni megenni, de a lényeg: 100!!!!!, igen, száz forint. (A nagy 140...) Úgyhogy vettem egy százasért, tényleg elég volt megenni, de legalább a folyadék- és kajahiányom le volt tudva egy időre, valamint úgy gondoltam, míg sétálok és nézelődöm a fagyival, addig a kondis épületben lehűlök. Lényeg, hogy a fejem hőtől való lüktetése megszűnjön. Hát ez elég sokáig tartott, mert ez a szapora szívverés miatt van, ami nekem borzasztó sokára lassul. Ezért nem bírok lépcsőzni sem. Majdnem mondtam, hogy futni sem, meg még mi mindent nem, de azokat más bajok miatt sem...

Ezután nekiindultam az utolsó megpróbáltatásnak: gyalog hazamenni a Tecsóból. Ez ugye, két megálló, és csak egy része van árnyékban, ha bemegyek a betonok közé. Annyit számít, hogy árnyékban 40, amúgy minimum 50 fok...
Otthon csak vacsorára ettem meg a kaja kétharmadát. A fagyin kívül ennyit ettem egész nap...
Aznapi naplemente:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése