Mamunál

Hétközben beszéltük anyámmal, hogy valamelyik hétvégi napon el kéne mennem.
Hát, a szombat nem igazán jött össze, jött némi vihar, meg anyám sem volt jól.
Azt mondja, jártányi ereje sem volt, de amikor aztán bejött a nagy meleg után a szél és az eső, mintha elvágták volna... na, nem a lábfájását, de a gyengeséges rosszullétét.
Mindenesetre vasárnap délelőtt megállapodtunk, hogy most jó lenne, ha mennék. Igaz, most is érdekes idő van: hol esik, hol süt a nap, és néha vészjósló felhők borítják az eget, de hát ez fennállhat akár napokig-hetekig is.

Úgyhogy összepakoltam, elkészültem, maradékot összeszedtem, szárazkenyeret, göngyöleget stb., majd Szilvi is küldött anyámnak csokikat és rejtvényújságot.
Szóval elszántam magam és nekiindultam. Nem volt meleg, 20-22 fok, de szokás szerint mégis lefőttem, míg odaértem.
Útközben nem tudtam megállni a rózsák fotózását a szokott gyepűsori kertnél...

Sokat beszélgettünk, beszámoltam a pesti útról, a kirándulásainkról, hogy naponta hülyére mászkáltuk magunkat, a fogbegyulladásomról, az ajándékokról.

Közben csináltunk egy nagy vájdling kaját a kutyáknak.

Ebédeltem egy jót, amit frissen főzött jó anyám: ecetes-hagymás krumplisaláta és sült csirke.

Utána kutyát akartunk etetni, mire nem jöttek elő. Amit szinte lehetetlen elképzelni. Anyám azt mondta, hogy időnként hátrazárják őket, és akkor nem tudnak előrejönni. Hát valószínűleg ez lehetett. Már feladtuk a hívogatást, mikor egyszer csak rohanva megjelentek -- ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a házban lakik a tulaj fia, s ahol a fürdőszobájuk esik, én annál a kerítésnél is hívogattam a kutyákat, persze hiába. De gondolom, az illető meghallotta és kiengedte a kutyákat.
Ahogy falták azt a több kiló egyveleget, hát nem hinnénk, hogy lustaságból vagy jóllakottságból nem jöttek a kerítéshez már sokkal előbb, pl. ahogy szoktak, mikor odamegyek.
Kimentem a kertbe is, találtam kb. 3 szem málnát...
Megnéztem Buksi sírját, mert Mamu mondta, milyen szépen körbenyílták a virágok.

Aztán: az esős idő miatt egész úton is, meg itt a kertben nagyon a lábunk elé kell nézni, annyi a csiga. Főleg itt a kertben, már szinte rémisztő, milyen sokan vannak... És a legkevésbé csigaházropogás hangját szeretném hallani!

Közben anyám óránként nézte a híreket a migránsokról. Állítólag az M1 az a csatorna lett, ami csak hírekből áll ki. De a migránsokat tényleg élőben közvetítik, most perpillanat Röszkéről...

Közben lefotóztam Rezsőt is:

Ő anyám pókja a külső konyhaablak ócska kereténél. Anyám hálás neki, mert megette a darazsat, ami anyámat megszúrta... És pl. mikor Etelka most legutóbb meg akarta pucolni a konyhaablakot, anyám kívülről nem engedte neki, merhogy ott van Rezső...
Mivel hamar sötétedik, már fél 6-kor észleljük, ezért készülődni kezdtem, és hát csak beszélünk, beszélünk, miután kaptam az ebédből elvitelre, valamint paradicsomot, két almabefőttet, és a kapuban még mindig csak beszéltünk, hát eleredt az eső. Hurrá! Még szerencse, hogy nagyon nem hagytam magam telepakolni, mert akkor most mivel tartanék ernyőt?

Félútig semmivel nem tartottam: egyrészt nem esett annyira, én még ennyinél nem szoktam, másrészt sok helyen fák alatt kell menni. De ahogy egyik kertségből átmegyek a másikba (Hatvan utcai kertből a Tócósba), na, ott már muszáj volt felhúzni, egyre jobban esett. Szerencsére bírható volt a cuccok súlya, csak az volt zavaró, hogy mindhárom cucc rajtam: a tarisznya a bal oldalon át a vállamon, a nagy fressnapfos szatyor a bal vállamon, a kosár a bal karomon, hogy jobb kézzel tudjam tartani az ernyőt.
Mindegy, egyszer csak vége lett ennek az útnak is, közben olyan szép felhős volt az ég, hogy emiatt a felcuccoltság+eső miatt nem voltam képes fotózni.
De anyámnál a kertben azért készítettem felhős fotókat...