2016. január 12., kedd

Évi első látogatás Mamunál


Anyámhoz látogattam el, ebben az évben először.
Nagy szerencsém volt, mert előtte is, utána is napokig esett az eső és nagy szél fújt. Ezért is tologattuk napokig a dógot.
Pont ez az egy nap volt, amivel nem volt semmi gond, sőt, itt-ott még a nap is kisütött, s ha más nem is nagyon, az ég nyújtott némi fényképezési alapot.


Vittem maradékokat, száraz kenyeret és még nem szárazat, de lejárt maradékot, aminek még amúgy nincs baja, tehát ezt csináltuk meg elsőként többek között a szomszéd kutyáknak. Szilvi is küld ilyenkor mindig egy jó zacskónyi himihumit, amit Bence általában Cicáéknál kap (csipszek, ropik, kekszek -- mindent okvetlen ki kell nyitni, és pár falat után nem kérni többet). Ha nem eszik meg, tényleg felesleges avasra gyűjteni az ilyesmit. A kutyáknak meg minden jó tölteléknek. Volt ott rizs-, főtt tészta-, slambuc-, sok szaft-, felvágottmaradék, s ebbe némi kutyaszalámi még a karácsonyiból, anyám még szokott cukrot, sót, olajat tenni bele (főleg ha nincs maradék és szaft), tényleg iszonyat nagy vájdlingnyi kaját cipelünk ki ketten anyámmal (persze most is mondja, hogy már két napja nem kaptak, mert nem nagyon jöttek).
Így nézett ki a kutyakaja:


Időszerű is volt most már, ilyen habzsolást, amit ezek ketten végeznek, amilyen seperc alatt eltüntetik azt az iszonyat mennyiségű kutyamoslékot. Ketten is szinte kevesen vagyunk ilyenkor a dupla lapátoltatáshoz. Viszont hamar vége van, az tuti, hogy nem fagyoskodunk ott sokáig! :))
Ezek után én ettem; vasárnapi húsleves volt, isteni; meg tejszínes karalábéfőzelék sült kacsaszárnytővel.


Jól kibeszélgettük magunkat minden történésről, véleményről, gondokról, ismerősökről; persze közben kipakoltam a karácsonykor idepakolt kaják göngyölegét is, Szilvi küldött neki rejtvényújságot, én vittem neki csokit, meg aztán néztem vele a Rex felügyelőt -- szegénynek alig van valami csatornája amúgy, tényleg szinte zéró választási lehetősége van ezzel a kötelező boxos, családi házas-antennás bigyóval... de hát örüljünk, hogy legalább most nem zavarog a box, meg a tévé is működik.





Próbáltam mohát, csipkebogyót fotózni, meg nagy látványosság az ősi ereszből kinövő és lelógó növényzet is, nem vitás...
Na meg itt is zajlik a madáretetés, anyám rendszeresen vetet akárkivel kilószámra apró fekete napraforgót, meg van egyéb eleség is, csak hát haragszik a verebekre, mert azok többen vannak, mint a cinkék. Mondom neki, hogy ezen kár mérgelődni, a verebek is éhesek, és biztos nem fognak távol maradni, ha egyszer tudják, hogy itt van kaja. Azért cinkét is láttam elég sokat, csak épp fotózni nem lehet őket, mert azonnal eltűnnek.















A kertbe csak a bejáratig lehetett kimenni, mert borzasztó nagy sár volt, de ahogy végignéztem rajta, sok látni- vagy fotóznivaló úgysem lett volna...
Kaptam elvitelre húslevest, karalábéfőzeléket és sült kacsaszárnytöveket, dióbelet, meg Bencének egy flakon méregdrága multivitamin italt. Mondtam, hogy erről szokjon le, mert Bence mindenképp úgyis megkap mindent, többet is, mint kéne. Abból a *csányi multivitamin italból, ami biztos príma, nem kétlem, de majd' két másfél literes Xixo ice teát tudunk venni... neki meg tutira nincs már szinte semmire...:( Erre mondta, hogy még karácsony előtt vette, hátha megy Bence is... na jó...
Még emberi időben hazabandukoltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése