2016. február 14., vasárnap

Hamvazás és Valentin


Voltam ma hamvazkodni, vagyis misén. Tegnap is, ma is esett az eső, tegnap szinte végig, ma meg mise utánig -- most, kevéssel dél előtt süt a nap...



* * *
Aztán meg persze mi lenne más ma, mint Valentin-nap.
E jeles alkalomra írtunk egymással/egymásnak Istvánnal vagy 2 képeslapot, kedveskedtünk a FB-oldalainkon mindenféle szépséggel, én még éjfél körül írtam egy röppentyűt, amit képeslapon átküldtem, s mivel későn fekvő, gondoltam, hogy éjfél után nem túl sokkal még csak meg fogja tán látni.
Hát nem jött össze.
Ma meg ugye, a mise után hazaérve, elvégezve teendőimet, géphez ülve láttam, hogy csak reggel olvasta, és akkorára már én is kaptam tőle...
Aztán még megismételtük e-mailes képes köszöntőkkel, és már megkaptam ezeket tőle, 3 cuki kulcstartó: egy bűvös sárkány (ezen elalélok, olyan finom, kimunkált, aprólékos munka, hogy le a kalappal), és két másik, bagoly és cica -- mi más, ezek plüssök és szintén kedvencek --, szóval ezek pont ilyen alkalmakra nagyon kedves kis ajándékok.:)






És a díszes társaság együtt...


Amit én írtam ajándékul -- már csokikat nem merek küldeni a rossz postaládája miatt, mert megy a vakok javára... --, azt ide is felteszem, tényleg tök egyszerű kis versike:

                             Annyira jó, hogy vagy nekem,
                             ha bántás ér, te vagy velem,
                             nem is érhet veszedelem,
                             hisz te védelmezed lelkem.

                             Érdeklődés nincs már bennem
                             mások iránt, hisz megleltem
                             benned, amit úgy kerestem,
                             Te vagy az én hű kedvesem.

                             Megnyugtató nekem léted,
                             még ha néha nem is érzed,
                             nem érzed, mert úgy vagy velem,
                             mintha lennél saját részem.

                                                                    (J. M.)

* * *

De ezentúl kedves, beteg volt kollégánk is nagyon aranyos volt -- ő mindig, minden emlékezetes napról meg szokott emlékezni --, küldött közösen a barátoknak egy posztot megemlékezéssel, verssel és képpel:


És privátban is kaptam tőle köszöntésképpen, mert olyan figyelmes:

2 megjegyzés: