2016. május 28., szombat

Temetőben lila virágokkal


Szombaton temetőztem tehát.
Nem bírtam sokáig aludni, még 6 órát sem, pedig nem kellett időre menni, bárkihez is alkalmazkodni. Felkeltem, készülődtem, macskákat, magamat, komótosan. Összeszedtem a temetőzéshez szükséges szerszámokat, kellékeket, ellenőrizem, van-e két buszjegyem, magamat minden szempontból (gyógyszerek és bármiféle egügyi) szempontból lerendeztem, és utolsó fázisként elkezdtem a virágokat 2-3-4 csokronként papírba összefogva (ne legyen a hatalmas műanyag szatyor alja tele vízzel) "fejtől-lábtól", ahogy anyám idepakolta, én most bepakoltam a szatyorba. A szatyor, ha fogtam állva, majdnem földig ért... Egy másik lájtosan nagy műanyag FN-os szatyrot, amit már évek óta hordok anyámhoz is, vagy ha macskakajákért megyek, abba pakoltam a szerszámokat, kellékeket, ernyőt stb., plusz még az átalvetős tarisznyám teletömve.
Direkt kivételesen előkészítettem egy kétdecis ice teát, hűtőbe téve, hogy majd indulás előtt azt is kiveszem -- naná, hogy elfelejtettem. Látszik, hogy soha életemben nem voltam italhordozó...
Lemásztam egy 22-eshez, amire kb. 10 percet vártam. Szerencsémre alig voltak, le tudtam ülni.
A temetőnél meg leszálltam. Tekintettel a dögmelegre és arra, hogy elfelejtettem az innivalót, a portánál lévő ihatós vizű kútnál ittam egyet, egy maroknyit... és úgy indultam neki. Simán ki is bírtam, mondjuk, de jó, hogy nem felejtettem el.
A szokásos utat jártam be.
Apukámnál kezdtem. Sajnos, elég szedett-vedett maga a sírfelület, fel kéne tölteni földdel már. A múltkori borostyánültetésről nem tudtam véleményt alkotni. Benne voltak a földben, de a kilógó leveles részük csak a tőnél volt zöld, onnantól elszáradt. Azokból levágtam. Különösebben nem volt szemét a vázákból kiszedett múltkori virágokon kívül, azokat elhordtam, majd több menettel a kupákat is elvittem kimosni, friss vizet hozni beléjük. Nem sajnáltam: telepakoltam mindent, legalább 8 csokornyit apámnál.








Ott fotóztam pipacsokat is -- két sírral odább egy síron kizárólag magas pipacsbokrok nőnek... Aztán fotóztam egy másik közeli fejénél ültetett és nagyban nyíló rózsabokrot. Hordtam több menettel egy csomó vizet a sírra, megöntözés céljából, majd lefotóztam.









































Ezután átmentem nagyanyámhoz. Lesepregettem a sírt, elvittem a száraz virágokat, kiöntögettem, kimosogattam és új vizet hordtam a kupákba több menettel. Itt is itthagytam legalább 6 csokrot.



Továbbmentem keresztanyám felé, útközben Jucikánál megálltam. Nagyon frissen volt rendezve a sír, én nem is vittem tiszta vizet, az egyik, vízzel telt vázában lévő virág mellé tettem egy csokrot és lefotóztam a szép, tisztára mosott sírt.
















Tovább az úton megnéztem Katóka néni sírját. A múltkor rendezett volt, de még kopasz, azaz beültetés előtt. Imre bácsi nagyon szépen karbantartja ezt a sírt. Soha nem tudtam még úgy erre járni, hogy egy picikét is ne legyen rendben. Itt csak lefotóztam a sírt.




Keresztanyámnál elhordtam a szárazat, kiszedtem pár gyomot, elmostam és vizet hoztam a kupákba, körbesepregettem kissé a sírt, és jól meglocsoltam a földjét. Itt is hagytam kb. 5 csokrot...
Ekkor már láttam, hogy kicsit több virág kimaradt, mint kéne, így a keresztanyámmal szembeni sírnál, ami pedig meg van szép márványkövesre csinálva, vázatartórésszel, benne üres műanyag vázával -- hát, hoztam a vázába vizet és beleraktam két csokor lilát. Ne legyen virág nélkül... Indulás előtt megnéztem: egy férfi sírja volt.

Innen már dögmelegben gyalogoltam le a derékszöget a krematóriumig, tényleg nyári hőség volt...
A krematórium 1. sz. ravatalozójával szembeni úton, mint tudható, még 50 métert is alig megyünk, és ott van Zoli kollégánk sírja. No, neki szoktam levágott flakont vinni, és útközben gondoskodtam bele kavicsnehezékekről is, valamint eleve vízzel vittem a sírhoz, melybe jutott két csokor virág.
Csodák csodája, a három hete történt temetői látogatásunk óta nem volt ennél a sírnál senki. Ezt biztosan lehet tudni, ugyanis mindig, mikor jövök, el van tüntetve a flakonom, és általában látszik, hogy nagyjából elég gyakran rendezik a sírt. Fedett amúgy, de a vázák általában friss virágokkal vannak tele -- na, most nem. Az én 3 hetes virágom a flakonommal ugyanott volt, mint akkor.



Szóval csak kicseréltem a flakonokat, és a száraz virágot elvittem a szemetesbe, ócska vizet kiöntöttem, és a flakont megpróbáltam elrejteni egy fa aljnövényzete közé, ahol más ilyesmi cuccok is voltak már. Jó lenne, ha megmaradhatna, mert akkor szoktam problémázni, ha nincs flakon és nehezék. Ugyanis a sír lábánál lévő urnás nyugvóhelynél egy hevesebb szél fellöki a vízzel telt virágos flakont, ha nincs benne pár nagyobb kő vagy kavics nehezékként.

Kifelé menet újból ittam két maréknyi vizet az iható vizű kútból kézmosás után, majd kimentem a buszhoz, ahol gyanús volt a nagy üresség. Megnézve a menetrendet, kb. 1 perce mehetett el a buszom, így félórát várni kellett rá. De legalább ültem, és nem sütött oda a nap.
Nagy örömömre egész hosszú ideig látható volt egy cuki mókus az úttest túloldalán, a fűben, a temetőkerítésre illetve a fákra szaladgálva!

A buszon szerencsémre be volt kapcsolva a klíma, és volt ülőhelyem. Nagy megnyugvás volt számomra, hogy ezt lerendeztem. Leszállva bementem a CBA-ba, mert megszántam Honestyt, ui. 3 napja nem volt már Félix, és ugye, hiába volt Shah tálkás, Coshida tasakos, Topix tálkás -- egyszer-egyszer megeszi, de mindig nem kaphatja ezeket, mert csak néz rám, és csak több óra alatt, apránként eszi meg ezeket. Hiába, neki a Félix az etalon. Ezért a CBA-ba fájó szívvel ugyan (hiszen másnap megyünk az akciós Félixért a Tecsóba!), de megvettem egy négyes csomagot 560 Ft-ért... meg már akkor vettem pár darab szükséges cuccot (pl. tepertőt, habfürdőt, CBA-s félkilós jégkrémet...).
Hazaérve Honestynek felnyitottam egy csirkés Félixet, hát az a dőzsölés-szürcsölés-csámcsogás leírhatatlan, ahogy azonnal fel is falt egy egészet...

Egy kicsit átöltözés, lemosdás után a gépnél egyengettem a hátam, majd átadva a helyem Szilvinek (aki közben kiporszívózott és gépileg kimosott nemcsak magukra, hanem Danira is, kiteregetett), kimentem és megfőztem a sóskalevest. A végén az átpasszírozás kétszer annyi idő volt, mint az összes többi hadművelet vele, mert főni nagyon hamar megfő.
Utána még hátbeszakadási érzetek mellett képes voltam hajfesteni is, mert rohadtul muszáj volt...
Mindenképp hasznos nap volt, úgy elfáradtam, hogy már éjfélkor képes voltam (10 utántól) abbahagyni a netezést és fürödni, degleni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése