Iskolalemondás. Intézendők, munka

Szilvi ma a gyerek iskolába vitele után megint bebuszozott az iskolába, bejelenteni, hogy sajnos, nem fog menni az iskolába. Nagyon egyébként nem lepődtek meg, inkább csodálkoztak is, hogy nem az van, hogy szó nélkül kimarad a deák, hanem képes, és szól...
Hát igen, ez így tiszta. Amúgy meg megértették, olyan nagyon magyarázkodni sem kellett.
Sőt, ami még rendesebb dolog: visszakérte és kapta Szilvi az alkalmassági papírját. Sose lehet tudni: 1 évig érvényes. Még ha csak csepp esélye van annak, hogy máshol valahol hasznát veszi 1 év alatt, már akkor is értelme van, hogy nála legyen. A diákigazolvány, hálisten, még nem készült el... Így aztán bérlet sem ment kárba.

Ma voltam pár csekkel a postán, aztán vettem ki némi pénzt az ATM-ből, majd jó sok flakonnal felpakolva elmásztam az Angyalföld téri legközelebbi szelektálthoz. Onnan meg már megkönnyebbülve mentem a Lidlbe, mert igencsak rámfért már egy bevásárlás...
Kajaféléket, kevés Coshida tasakost vettem, mert ritkán, de szokták enni; valamint ajándéknak valókat.
Amúgy rohadt meleg volt...

Ezek után dolgoztam megint estig, és még mindig csak a kétharmadánál tartok az album korrektúrájának...
Közben látszik, hogy megint akadt, aki segítette a munkámat...