Mikulás-est

Mikulás-est itthon.
Hétfői nap, úgyhogy iskola után lerendezték, amit kell, majd ahogy tavalytól már szokás, nem az ő konkrét depó szobájukban, ahol csak kislámpa a világítás, rendezzük az ilyesmit, hanem nálam, ami ugyan szintén depó, de nem annyira. Sőt, még van világítás is.
Szóval megjött a Mikulás, amelyre apróságokat lényegében Szilvi mindig már egész évben gyűjti, ezer helyről akciósan beszerezgetve.
A macskák természetesen élénk résztvevői voltak, mint minden megmozdulásnak! Imádják a felfordulást, a bazárt! Honesty kifejezetten tolerálta még azt is, hogy Mikulás-sapit húztunk finoman a fejére -- ott dorombolt a sok ajándék között.

A Mikulás szerintem nem nagy ajándékokról szól, van, aki mégis úgy veszi, és komolyan mondom -- bár lassan ideje megszokni --, el vagyunk hűlve a dőzsöléstől, amik mennek mikulási ajándékok gyanánt. Nekünk ez akkor sem jönne be, ha keresetünk lenne.
Nem mondom a sokat gúnyolt "bezzeg a mi időnkben"-t, de akkoriban csak csomagot kaptunk. Sosem felejtem el, azért annak is nagy része alma, narancs, szaloncukor volt, az elengedhetetlen csokimikulások és némi aprócsoki között. Hézagtöltőnek meg prímán megfelelt a mogyoró.:)
Ha több rokon volt a családban, akik gyerekekre szántak egy csomagnyit, akkor mi is több csomagot kaptunk. Máig emlékszem a degeszre tömött 40 centis csomagokra, tetejükből kiálló virgáccsal.:))) És nem volt benne semmi, ami nem ehető lett volna.
Az én gyerekeim időszakában annyit változott a helyzet, hogy -- szintén több rokon, tehát több csomag -- állt a két fotelben (mert akkor még azok is voltak...) a két gyerek számára. Azonfelül kifestők és gyerekkönyvek. Azokat is jórészt a nyomdától kapták a gyerekes szülők mikulási ajándékba.
Lényeg, hogy nem voltak toronyórák láncostul divatban.
Ma több a nem ehető, mint az ehető, ami nem gond, ha nem visszük túlzásba.
De pl. Bencusnak hétvégén megvolt a másik félnél a Mikulás, ahol még akciósan is többezer Ft-os legót vettek, hosszúujjú pólót, ami nagyon értelmes dolog persze és kell is, meg még valamit, plusz csomag, de pont beszéltük Szilvivel, hogy ezt nyugodtan ketté lehetett volna úgy osztani, hogy a többezer Ft-osak maradjanak karácsonyra. Mi ilyesmivel nem tudunk, de nem is akarunk versenybe szállni.

 
(A jobb oldali rész a hétvégi ajándékok a másik oldalról.)
A többi pedig tartalmazza anya és nagyanya ajándékait is, mert ezek szerint mi is jók voltunk.:)
Haramia pedig nem tartozik a jelenlegi ünnep ajándékai közé, csak kíváncsi, kicsi, jól neveltnek tűnő, kissé öregedő szemlélődő.

Persze azért Bencusnak is volt sok kedvezményesen vett gyakorlófüzet, kifestő, meg az évi lidles vásárlásoknál összegyűjtöttünk 40... mit is? Nem Gormiti, hanem kisebb, rágózacskóhoz hasonló kis műanyag vackok, Stickies vagy mi. Gyűjtőt is vett Szilvi mellé. Na persze nyilván az egyesével való bontogatás után derül csak ki, mi is van a kis puffasztott zacsiban, így több mindenből van több, és van, ami hiányzik. Minden sorhoz 1-1 családtag tartozik.

 
A 40 azért jó, mert négy ajándékozó van, így anyám, Szilvi, Dani, én 10-10 db ilyen kis izét is adtunk a csomagokban, plusz mindnyájan adtunk a füzetekből, édességekből. Szilvi osztogatta el az egészet, úgyhogy meglehetősen soknak tűnt, pláne úgy, hogy még én is és Szilvi is kaptunk... tehát ezek is, meg a hétvégén kapott ajándékok is ki voltak rakva. Úgy néztünk ki, mint egy kisker. Bencus majd egy óráig bontogatta a csomagjait. Végül is -- legalábbis látványában -- semmivel nem látszott szerényebbnek a kispénzűek mikulása, mint aki kisgyerek létére kap egy okostelefont és csókolom. Az max. karácsonyra való szerintem, és nem kisgyereknek...
Jómagam 60 éves vagyok és nem az okostelefon a legfőbb hiányosságom, eleddig prímán megvagyok nélküle. Szerintem még a lábbalhajtós 10 és 6 éves mobiljaimat sem tudom kihasználni, hisz' net mellett minek. Igaz, hogy a töltőcsatlakozásnál mindegyiknél problémák szoktak lenni, tehát előbb-utóbb gondok lesznek, de egyelőre tölthetőek némi macerával, oszt kísz.
Bontogatás izgalmai és macskázás örömei -- az első két ajándék hétvégéről.:)

 
De még ezzel nem ért véget a Mikulás, az iskolában elvileg holnap lesz.
Én is kaptam egy adventi csokinaptárt, ahonnan 5-éig az 5 kis ablak kinyitása után az ott levő csokikat hirtelen bekapkodtuk.:) Érdekes módon csupa olyan édességet hozott a Miki, amiket szeretek. Dianás cukrok, mazsolás drazsék, Momentsek, Balaton szeletek "tömkelege".:) És még egy doboz sós kréker is, mert én kekszet vagy ilyet szoktam "reggelizni" párat, a gyógyszerek és kávé között.
Honestyre pedig büszke voltam, mint ilyen jól szocializált és nem túlzok: intelligens, kulturált macskára. 11 év alatt bőven bizonyította, nem újdonság, de azért emlékszem, mikor Bencével kapcsolatban, "nyáron volt 5 éve" ideköltözésük után pár évig elég tartózkodó volt. Úgy volt vele, hogy jobb félni, mint megijedni. A gyerekek nem mindig óvatosak, azt még nem tudják. A hirtelenséget meg a hangoskodást nem csípik a macskák. De most már Bence is más, és Honesty is megszokta őt. Imádja a kényeztetést, különösen Szilvit nagyon szereti.:)

A mai du. kb. 4 órakor ezt fotóztam az erkélyes ablakból: