Szilveszter...

A szilveszter is haldoklással telt.
Itt a neten egész nap a szilveszteri-újévi jókívánságok mentek gyakorlatilag, azokra válaszolgatni, képeket keresni, képeslapokat, privátokat küldözgetni -- ebből állt az itt töltött idő, meg játszottam is, persze.
Istvánnal beszéltünk is, cseteltünk is, küldtünk egymásnak képeslapokat, meg amúgy is köszöntöttük egymást a neten. Éjfél után meg beszéltünk is, remélve, hogy azért nem az effajta szilveszter lesz az általános ezentúl.
Amúgy Szilvi dél körül behozott nekem "reggelit" (mert amúgy nem kapkodjuk el, én pl. délután szoktam egyben letudni mindhármat többnyire egy szűk adaggal); szóval hozott két virslit kenyérrel, mustárt, tormát, majonézes tormát. Teljesen meglepődtem, Bence is tolult vele:), ja, mert persze őt hazahozták tegnap este.
Mindenesetre így jól esett, de magamnak meg nem csináltam volna. De legalább megihattam utána a Neocitránt, mert azt evés után kell. Már csak ezért is muszáj lenne enni.

Egyébként a Neocitrán alapból nagyon jó, érződik a jó hatása erre a kórra. Tele van C-vitaminnal az is.
Csak fenntartással vagyok iránta, mert pont azokban a betegségekben szenvedők, mint én is (szívritmuszavar, -koszorúér, -elégtelenség), valamint pl. ez is hatással van a májra, vesére. Éppúgy, mint a koleszterinre szedett cuccom. A végén még a mellékhatások tesznek tönkre egyébként ép dolgokat, fene se tudja. De akkor könyörgöm, mitől leszek jobban? Én nem bírok 3x1000 g C-vitamint megenni, mint ahogy javasolták, elosztva. Kizárt. Örülök, ha a kötelezőket nem hányom ki. Meg ennyi már azért rohadt drága, és le se bírom nyeldesni, csak a bevonatos 100 g-osakat. Most akkor ilyet kéne 30-at (!!!) megenni mindennap? Mibe sincs. Mindig szedek valamennyi C-vitamint, de én egy ilyen kórra sajnos, nem nagyon hiszek abban, hogy a baromi nagy adag C-vitamin megjavít. Na mindegy.
Délután Szilvi lencsefőzeléket csinált sült virslivel. Szépen megterített és megkajáltunk hárman.

 
Én meg elővettem a tegnap Szilvi által hozatott pözsgőmet, és Szilvivel ittunk, valamint ő a gyerekkel még kölyökpezsgőt is. A maradékot meghagytam éjfélre. Én tulajdonképpen most fogtam fel, hogy ezek a pezsgők nem is egy literesek, hanem 0,75-ösek! Mindig literesnek gondoltam őket. Ritkán veszünk, az biztos, legutoljára az én kerek szülinapomon volt kölyökpezsgő, és Dani is itt volt, hát, mit ne mondjak, négyőnknek fél fogára sem volt elég, ezt valahogy úgy nem gondoltam... nyilván voltak üdítők stb., de ebből kikövetkeztettem, hogy legalább két üveggel kell venni, főleg kölyökpezsgőből! Hát ez most szintén csak egy lett, de most csak ketten ittunk belőle.

Egyébként nálunk nincs kötelező vigadozás akkor sem, ha jól vagyunk. Már gyerekkorban sem értettem, miért van az, hogy egyesek meg tudják szabni, hogy okvetlen vidámak legyenek. Én, ha örülök vagy vidám vagyok, az szilveszter nélkül is megy! Szilvi mondta, hogy szerinte mi alapból nem vagyunk bulizós típusok, így biztos ezért nem megy ez a kötelező vidámság.
Pedig kipróbáltam úgy nyolcadiktól kezdve, mert akkoriban "ciki" lett volna otthon maradni, azt gondoltam, ha hívnak, illik menni, mert különben kilógok a sorból. De valahogy ha már ott voltam egy bulin, akkor sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó volna nekem most otthon kucorogni és olvasni.:)) Tudom, röhejes.
Később, már családosan volt többször, hogy nálunk voltak (baráti házaspárok, egyszerre egy), volt, hogy én/mi mentünk valahova. De kisgyerekes koromban én éjfél után legszívesebben már hullafáradtan lefeküdtem volna. Emlékszem, az akkori, gimi óta barátnőm meg úgy élvezte, hogy kimozdulhatott otthonról, hogy mindenáron hajnalig akarta ropni. Nyilván nem vagyunk egyformák.
Mivel 10 év óta ez a 3. szilveszter, amit nem Istvánnál töltök (mindnek oka volt: 2007: friss válltörésem, 2011: keresztanyám 28-i halála, és az idei; ezért szokatlan volt nekem most ez az itthoni. Istvánnál olyan csend van, mert belső udvarra néznek az ablakai, oda elvétve hallatszik valami, de az ezreddecibelekben sem mérhető, amennyi "zörej" ott hallatszik. Tűzijáték, bármiféle látványosság abszolút nincs, kimenni szerencsére egyikünk sem óhajt, pedig tutira Pesten milliószámra van még sokkal ilyenebb, mint ami itt, egy lakótelepen. Milyen szerencse! Nem olyan jó dolog az olyan kapcsolat, mikor az egyik ilyen, mint mi, a másik meg bulizós. Mi soha nem szerettünk bulizni, a régi időkben én ettől függetlenül néha belementem, de nem szívből. István meg gyakorlatilag soha. Otthon szeretünk lenni, szerencsére meg tudjuk teremteni a jó érzést, a hangulatot kettesben is.
A tv-t be sem kapcsoltam, csak éjfélkor. A himnuszt szerettem volna meghallgatni... de valahogy nem így, ahogy volt. Na, mindegy.
Amúgy napok óta megy a tűzijátékozás, petárdázás, de ahogy ma beesteledett, egyből elkezdődött: elég volt valamelyik oldalon kinézni az ablakon az előttünk álló terekre, mindenütt privát tűzijátékok voltak. Hol innen, hol onnan. Lényegében megállhattam volna 17 órától 2017 első napján úgy fél 2-ig, folyamatosak voltak a szebbnél szebb tűzijátékok. Én nagyon járatlan vagyok ebben, de hogy ilyen különlegeseket lehessen kapni - gondolom, mindenféle csomagok és tarifák is vannak, állítólag van, akinek nincs jobb dolga, mint hogy pl. 60 ezer Ft-ot költsön ilyenekre. Viszont tényleg lehetett gyönyörködni, csak hát az ember csak nem ácsorog az ablakban munkaidőnyit! Ráadásul mindkét oldalon...
Érdekes, hogy a dudálás majdhogynem szinte megszűnt. Régebben trombita volt már karácsonytól kezdve, és szilveszter napján fújta boldog-boldogtalan!
Ami még megszűnt, az az éjféli NAGY tűzijáték, a Nagytemplom tornyából, amire oly nagy várakozással tekintettünk. De gondolom, most már annyi helyről, olyan sokfelé vannak szebbnél szebb tűzijátékok, hogy a Nagytemplomból nem csinálnak ilyeneket. Pedig emlékszem, nagy látványosság és esemény volt! Ezenkívül csak augusztus 20-án van központi tűzijáték, de hát ugye, volt már párszor, hogy elmaradt, volt, hogy egy órát!!! késett, valamint legutoljára átrakták az egyetemre, ami megint csak logikus, mert sokkal kevesebben láthatják. Nekünk tök kényelmes volt mindig itthonról nézni.
Húúú, és visszaemlékeztem, mikor ideköltöztünk anno '84-ben. Akkor úgy jó 10 évig csillagszórózás ment! Tök szép és különleges volt, valamint ismerkedések a szomszédokkal, megismerte az ember azt, akiről azt se tudta, hogy a mellette lévő erkély ugyan a szomszéd lépcsőház, de ki is lakik ott.
Szóval minden lakásban tartózkodó ottlakók és vendégeik kivonultak kabátban, csizmában az erkélyekre, és onnan dobáltuk a töméntelen csillagszórót! Erre külön készültünk: gyári mennyiségű csillagszóróhalmazt vett mindenki, és megfizethető volt még akkor -- most nem tudom, mennyi; nálunk karácsonykor sem használtuk.
Hatalmas volt. Közben kiáltoztak egymásnak a népek, hogy BÚÉK, BÚÉK! Hangulatos, és olyan közösségérzetet csinált az embernek, hogy csuda. A kanyarház belső ívében különösen sziporkázó látvány volt! A másik oldalra nem dobáltunk, mert ha tizedennyi autó is állt ott még anno, de csak volt autó, és nem igazán örültek volna az autósok, ha arrafelé dobálunk... Most meg már amúgy is minden tele van autókkal -- mondjuk, a kanyarbelsőn nyilván továbbra sincs, de csillagszórózás sem.
Bizony, idejét múlt emlékek már ezek, mára már kiröhögnének csillagszóró-dobálással! :D :D :D