2017. január 16., hétfő

Bencus megint hiánycikk

Bencus megint beteg. Igaz, már múlt héten is csaholt és taknya-nyála egybefolyt állandóan, de szinte minden ottlévő gyerek az osztályban így jár...
Emlékszem, mi sem tehettünk mást anno, én is addig hordtam a gyereket, amíg már több volt kettőnél, avagy mondjuk, be nem lázasodott és egyéb tünetek is nem voltak. Nem tehettem mást, mert dolgoztam, és így is pont eleget voltam a kölkökkel tápon.
Szilvi megteheti, hogy már lassan hetenként 2-3 napot itthon van a gyerek, lassan az a csoda, ha egy egész hetet kibírunk és megy iskolába.
Az a gond, hogy most vannak a félévi felmérők stb., ezért az effajta mulasztások alapján mifene fog bekerülni a félévi bizonyítványba? Oké, múlt héten nagydogák voltak, és akkor ott volt Bence.
Ma hétfőn hangos- és gyorsolvasásból lett volna felmérő, de Szilvi el nem tudta képzelni, hogy ha minden szó után, közben harákol, orrot fúj, krákog, köhög a gyerek, hogy lesz ebből reális felmérés? Én innen csak a sok tüsszögést hallottam odaátról, mert azt ijesztő hangosan bírja tenni a gyermek...
Egyébként arra, hogy nem ment a gyerek, valamikor délután 2 körül ébredtem rá, amikor mentem ki enni, és be szoktam szólni Szilvinek, hogy mehet a géphez, ha gondolja.
Hát, látom, ott fekszik Bence.
Igen, merthogy reggel szokott időben elindultak ám, s én a visszaalvással küszködtem, a félórával azelőtti macskaetetés után. Hallottam én sok visszajövést, újra elindulást, de ez sem különleges, hiszen feszt ezt csinálják: visszajönnek valamiért.
Aztán sokáig odavoltak, mint kiderült: bementek sajátlábúlag az iskolába, szólni hiányzásilag és élelmezésügyileg, mert a mai kaját dél körül haza lehet hozni. Aztán még elmentek bevásárolni is.
Dél körül Szilvi elszaladt ételhordóért az iskolába, de ezt is úgy csinálta, hogy nem tűnt fel. Pedig nálam nem igazán szól semmi, hacsak nem hallgatok valami videót vagy nézek filmet gépen, de most az sem volt.
Mikor szóltam Szilvinek, hogy bejöhet netezni, akkor láttam az ételhordókat a konyhában. Hát nem érezte sürgős közlendőnek a dolgot, az tény, végül is nekem ebben nem volt semmi feladatom.
Délután elmentek az orvoshoz, mivel nyilván ekkor rendelt.
Nem buli ez a gyerekbetegség, mert legalább háromszor ki kell menni itthonról!
Szerintem, ha eddig nem volt komoly baja a gyereknek, na, ott volt lehetősége rá, hogy összeszedjen valamit, mivel aszongya Szilvi, hogy tömve volt a váró, és olyan sorszámot kaptak, hogy magasságilag soha nem kaptak még ekkorát, és 16-an voltak előttük... Kész szanatórium nem eléggé beteg személyek számára egy ilyen váró!
Lényegében a takonykóron kívül nincs más baja, köptető, sok C-vitamin meg egyebek -- 3 napra kiírta az orvos.
Szilvivel lényegében este beszéltük meg részleteiben az egész helyzetet.
Elvileg akkor csütörtökön megy, és nem lesz az megint, hogy hétvégén külön csak azért menjenek be, hogy az órai munkák és az egész heti házi, cuccok hazahordása meglegyen. Meg hát akkor szerdán reggel megint be kell szólni, hogy megy a gyerek másnap... ááá, nem bánom, hogy én már túlvagyok ezeken!
Mondjuk, nekem kizárt volt a betegség első napján a már megrendelt kaja elhozása, ahhoz akkoriban nem laktunk elég közel az iskolához, hogy otthon tudjam hagyni a kölyköt -- az albérleteink, mind a négy sokkal inkább a lakótelep szélein voltak. Az természetes volt, hogy az első napi mindig kárba ment, pedig én fizettem is a kajájukért -- Szilviéknek pedig ingyenes.

Közben befejeztem a Dexter utolsó, 8. évadját is 12 résszel, apránként beosztva, úgyhogy azt is végleg kipipálhatjuk -- bár néztem volna még, szerintem nem igazi a lezárás. Olvastam nézői véleményeket is, ami az elégedetlenségtől a csalódott felháborodásig terjed. Mindenesetre ezek miatt előre vetítették a lehetőséget, hogy lesz folytatása.
Úgy 2-3 éve könyvben is olvastam, mintegy 6 könyvet. Szerintem nem volt teljes, de akkor még legalábbis nem jutottam hozzá többhöz. Meg hát nem kifejezetten egyezett a könyv a filmmel; egész más történések zajlottak könyvben és sokkal kevésbé volt izgalmas, mint filmben. Én általában fordítva szoktam vélekedni, a könyv javára, de ez esetben a filmre szavazok: az a jobb. De attól még a végén hiányérzetem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése