Mezei szerda

Ez az utóbbi években a leghidegebb tél -- tudom, hogy régen ez volt a normális --, nem akar a fagy enyhülni. Mély megdöbbenéssel figyelem az ablakból, hogy még ahol a legtöbben járnak is -- úgyszólván tömegek -- ott sem kopik a járdáról a jég. Engem meg így egyre jobban frusztrál a lemenés. Szerencsére nincs kötelező programom, így megúszom azzal, hogy ha Szilvi amúgy is lemegy, akkor megveszi nekem is a legszükségesebbeket.

Nagy örömömre végre Buvikám is bevállalta az -- egyébként mindenfajta kötelezettségektől mentes -- rendszeres olvasóságot itt, ennek nagyon örültem. Beszélgettünk is ma cseten elég sokat, örültem, hogy kiegyensúlyozottabb a hangulata, mint nemrég volt. (Puszi, Buvika! :))
Popikával együtt mindketten adtak tanácsot a tüdőszűrés kapcsán, mivel Popika lakik Debrecenben, ő a meghatározóbb -- szóval korunk kapcsán (talán 45 fölött) nekünk már ingyenes a tüdőszűrés, csak nem kötelező senkinek, emiatt nincs papírkiküldés. De elvileg, ha megyünk, megtörténik a vizsgálat.
Ha valami miatt nem a szokott helyen van a szűrés, hanem pl. az SZTK-ban, akkor oda időpont kell, de ahogy kikeresgéltem nagy nehezen, az az időszak csak gépmeghibásodás miatt volt, és azóta már visszatértek a szokott helyre, ahova elvileg beutaló és időpontkérés nélkül is mehetek.
Mivel még mindig fáj a hátam és nemcsak reumatikusan, ezért előbb-utóbb sorra kerítem, csak múljon el ez a jég. Azért a biztonság kedvéért előtte összeszedem magam és telefonálok, hogy mehetek-e, oda kell-e, nem kell-e beutaló és időpont ésatöbbi. Nehogy rossz helyre menjek, ha már egyszer rászánom magam.

Ma vékony szeletekre vágtam vagy 70 dekányi csirkemellet, s így csináltam paprikást, nem pedig felkockázva. Orsótésztát főztem ki hozzá, eredetileg nokedlit akartam, de nem győztem kivárni, így nem kezdtem neki. Nagy sikere lett. Haramia is értékelte, leginkább nem a tésztát. Nagyon nehéz Haramiát etetni, szerintem ugyanaz a helyzet a szájában, nehéz neki enni, ezért mindenképp ki kell találni, hogy nagyon szeresse a cuccot. Így is olyan sovány, pedig azért eszik, megvan az input-output; de ezért jó csirkehúst főzni, hogy akkor pár napra nincs a kajálására gond. A szószokat persze az ő adagjáról le szoktam mosni, és apróra szedegetem. Neki mindig van tej is. Kár, hogy sok évig nem nagyon adtam neki, attól félve, hogy Honesty nehogy egyen belőle, ui. ő hajlamos lehet a hasmenésre, de adhattam volna nyugodtan, mert Honesty rá sem hederít hálisten sem a tejre, sem a főtt csirkehúsra. Milyen praktikus, hogy mindkettőnek más az étrendje! Egyedül a száraztáp a közös, bár Haramia ritkán eszik, sajnos, nyilván a fogköve-ínygyulladása-rossz fogai miatt. Emiatt is örülök, hogy rendszeres nála a tej, és semmi gondot nem okoz.
Szegénykém, már 14 éves lesz mindjárt, ez azért olyan hihetetlen...:( Bár őrajta most már nagyon látszik.
De az is hihetetlen, hogy Honesty meg 12 lesz! Ráadásul rajta nem is látszik, úgy néz ki, mint egy 5-6 éves macska.

Anyukámmal telefonáltam még vagy jó másfél órát... Ha már nem találkozunk, így is ki lehet mindent jól tárgyalni. Ő sem javasolja az elmenést, mert sík pálya minden.