Remélhetőleg verses (e)-könyv lesz!

Nem tudom, most már azért várnám a banktól a kártyámat, mert ebben a hónapban lejár. Érzékelésem szerint ilyenkor már szokták küldeni az újat.
Viszont végre megjött már az utolsó számlám, amit vártam, a villanyszámla. Kb. ennyi pénzem van még a kártyámon, amit egyelőre csak nem veszek le, mert még mindig jégpálya minden, szóval "rest" vagyok lemenni az ótómatához -- ugyanis a befizetési határidő február eleje. Amúgy meg itthon 30 Ft-om van, meg Szilvinél vagy ezres tartozásom. Daninak egy hete félre volt téve 1500 a 20 kila alomra, az tabu. Ezt szombaton, mikor hozta a szennyest, oda is adtam neki, ha jól emlékszem, írtam is -- hogy még csak nálam se legyen és le legyen tudva.
Dani tényleg felkelt. Már 10 óra után közölte velem a cseten, hogy akkor ő indul alomért... és már fél 11 után itt is volt 2x10 kg aldis alommal. Nagy kő esett le a szűmről -- ez is megvan, ki is van fizetve, Dani sem esett el biciklivel, hátán 20 kiló alommal... Egyúttal odaadtam neki anyám toroskápiját, mondtam, hogy ha gondolja, szűkebben, több kenyérrel kétszerre is beoszthatja, mert elég "gazdag".:)

Délután olvastam, míg Szilvi itt ült, aztán meg később éjszakáig azzal foglalkoztam, hogy embert csináljak az új, leendő e-könyvből. Mivel eleve helyesen van írva, azzal már itt nem kell foglalkozni.
Viszont sok minden szerint be kell sorolni, rendszerezni, egységesíteni kell, megcsinálni a tartalomjegyzéket kézzel, amit én parasztosan csinálok: mikor összeállt a sorrend, kézzel kiírom sorban a címeket. Nem nagy ügy nekem, mint ahogy a begépelése pláne nem.
Az előző e-könyv doc-változatátának feleslegét kiganézom -- pl. címoldal, kolofon marad, és minden egyéb paraméter megőrzése, és abba töltöm fel az új tartalmat. Végigmászom, egységesítem, ellenőrzöm, van-e egy normál könyvnyi. Nem csípem, mikor két mm vastagságú papírkönyveket adnak ki egyesek, hogy az e-könyvről, mondjuk, 40 versnyi anyagról már ne is beszéljek. Nekem az e-könyveim is tisztes mennyiségűek, van 270 verses is... persze ez vershosszoktól is függ.
Ez  most 135 vers és 2 próza lett. E-könyvben olyan 140 oldal körül van. Még nem olyan sok, hogy a verskedvelők már az elején feladják, de nem is 40 vers -- egyébként úgy könnyű dicsekedni, hogy valakinek már duplaszámjegyű kiadása van... Nekem az első papír verseskönyvem is 400 verset tartalmaz. Akiknek darabszám számít, ebből minimum 4-5 könyvet csináltak volna -- csakhogy nekem akkor nem az volt a lényeg. Tudtam, hogy talán többször nem is engedhetem meg magamnak, hogy papírkönyvem legyen.
Természetesen még mindig más a hozzáállás, hogy papírkönyv-e vagy e-könyv az a kiadás. Nyilván, még nekem is. Attól függetlenül, hogy az utóbbi években, elmondanám, az olvasmányaim kétharmada e-könyv volt. Az embereknek fontos, hogy kézben foghassák, és nincs mindenkinek tabletje, vagy nem ül le a számítógép elé ingyenes Calibre programmal olvasni. Én igen, és rájöttem, hogy amúgy sem olvasok lassan, de itt a gépen e-könyvet sokkal gyorsabban olvasok, mint egyébként papírkönyvet.

István nem szokta érteni, hogy mivel én is csinálhatok magamnak könyvet, miért kell ehhez kiadó.
Hát pont azért, mert ha magamnak csinálok könyvet, az NEM KIADÁS. Az e-könyvnek ugyanolyan leadott köteles példánya van az Országos Széchényi Könyvtár felé, ugyanúgy ISBN-je van, és hát ha kiadó adja ki, azért csak van egy alap terjesztés is. Egyéb előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint a manapság már a magamfajtáknak megfizethetetlen papírkönyvek. Oké, nem sorakozhat a polcon. De a gépen ugyanúgy néz ki, ugyanolyan kiadásnak számít, mint egy papírkönyv. És mivel az enyémet nem kell szerkeszteni, nem kell korrektúráztatni, én küldöm a borítóanyagot stb., ezért lényegesen kevesebbet fizetek egy kiadónak, ha e-könyvet csináltatok. És mikor mondjuk, egy év múlva rákeresgetek, csodálva észlelem, hogy mennyi könyvterjesztőnél, netes könyváruháznál ott vannak az e-könyveim, ahol bárhol megrendelheti akárki, meglehetős mezei áron. Hol van ez ehhez, mintha én csinálnék magamnak egy könyvet, könyörgöm? Többek között az hivatalos, ez meg nem. Az felvezethető a Molyra, s mivel köteles példánya, ISBN-je van, az ember szerzőként van elkönyvelve, ugyanolyan jogalappal és ugyanabban a sorban, mint amiben a papírkönyveim vannak. Még kinézetre sem mondhatná meg senki a borítójukat látva, hogy ez papír, ez meg nem. Nem tudom, miért olyan nehéz ezt megérteni.
Az rendben van, hogy vannak emberek, akik elsősorban a maguk kedvéért írnak. Én is ilyen vagyok, mindig is büszke voltam rá. Az csak hab a tortán, hogy azóta hányan meg hányan megkerestek, hogy pozitívan vélekedjenek, dedikált példányt kérjenek, dicshimnuszokat zengedezzenek, ami azért nem okvetlen szükséges persze, de volt olyan is, akinél már-már zavarba ejtő volt a dicsőítés, nem győztem hárítani, és időbe telt, míg meggyőződhetett róla, hogy ugyanolyan mezei ember vagyok, mint bárki más. Tehát azért én is ugyanolyan földlakó, földönjáró, sőt templom egere-ember vagyok, attól, hogy neki tetszenek a verseim. De azért ne legyünk már annyira álszerények, hogy felháborodnék, ha valaki megvenné és megdicsérné, vagy tetszene neki; és ha megkérdezik tőle, hány könyved van már, és azt mondom, 6, akkor az nem egyfajta büszkeség. Ettől még lehet szerény és alázatos az ember -- hadd örülhessen már néha az ilyenféle embrió is valaminek. Mégiscsak egyfajta siker egy megjelenés.
Az meg a másik, hogy azt mondják, nyilván e-könyvet nem mindenki vesz. DE ha verseskönyvről van szó, sajnos, akkor is csak egy roppant szűk réteg az, aki verseskönyvet vesz, ha az papír, akkor is! Ez hétszentség. A vers nem tömegkultúra.
Mikor a listásoknál toborzás van, hogy fiatal, tagdíjat fizetni tudó, esetleg írni szerető  stb. (....) tagokat felvennének, akkor többen mondták már, hogy irodalomszakos egyetemi hallgatók között is messzire menekülnek a dologtól. Szóval a látszat ellenére, hogy pl. a netes "ismerőseim" háromnegyede irodalmi ember, soknak tűnik -- de igazándiból globálisan nézve eleve az olvasni szeretők száma is aránytalanul kevés, nemhogy a VERSszeretők száma. Ez van. És ez nem biztos, hogy okvetlen attól függ, hogy papír vagy e-book a téma tárgya.
Lényeg az, hogy összeállt az új könyv.
Jó dolog, hogy közzétettem múlt héten ezt a 6 szavas szókérést, mert ez is sokat lendített a dolgon. Igen sok embert be tudtam vonni, adtak szavakat szívesen és mivel elég gyorsan produkáltam is, sok dicséretet is kaptam. Természetesen azok a versek is bekerültek a leendő könyvbe.
Majd lehet, ismételni fogok. Most pár napja nem írtam verset, de nem is volt ilyenfajta késztetésem. Úgy látszik, az a pár napos maraton néhány napra szabadságra ítélt ilyen szempontból.:))