2017. január 23., hétfő

Toroskáposzta, versek összeszedése

Ma délelőtt öcsém beadott 3 doboz toroskáposztát, melyet anyám főzött és küldött. 3 kiló savanyú káposztából csinálta, de még így is jóval több a hús, mint amennyit bárhol másutt arányaiban véve a káposztához adnának.
Egy ilyen doboz nekem kétnapi kajám. Valószínűleg a másiknak is több mint fele enyém lesz, mivel Szilviék nem szeretik, Szilvi vett ki magának egy keveset, de Bencus egyáltalán nem tolerálja.
Egyébként én is úgy 40 fölött szerettem meg a toroskáposztát. Emlékszem, gyerekkoromban semmiféle káposztáért nem voltam oda, a töltött káposztát is csak úgy ettem, "héja" nélkül, se főzelék, se leves nem jött be, a káposztáskockáért sem voltam oda. Megettem én ezeket, vagy inkább ezekből valamennyit, de nem lelkesedtem, mikor káposztáról volt szó.
No, én azt vallom, hogy az ember a végsőkig képes változni. Sok mindent nem ettem szívesen gyerekkorban, sőt még később sem, aztán szép fokozatosan igen.
Emlékszem egy tóalmási gyermeküdültetésemre, ahol pl. egyik uzsonna az volt, hogy két kis fél szelet kenyér, két vékony szelet trappistaszerű sajttal. Volt egy pohár ital is, talán tejeskávé vagy kakaó, esetleg tea, erre már nem emlékszem. Csak arra, hogy mások eszik a kenyérre rátéve a trappistát. Én meg még csak nem is ismertem, mi nem vettünk olyat sosem! Sőt, még csak nem is láttam ilyet, én sajtból csak a kockasajtot ismertem, ami lényegében háromszög... Mikor megkóstoltam, mérhetetlenül csodálkoztam, hogy úristen, ez bűnrossz, mi ebbe a pláne, mit lehet ezen szeretni...? Éhen is maradtam, erre tisztán emlékszem.
Szerintem ez onnan van, hogy az a gyerek, aki nem ismer valamit, ráfogja, hogy nem szereti. És azért nem ismeri, mert a kedves édesanyja sem szereti, errefel nem főzi.
Én nem voltam ilyen: a paradicsomot én csak nyersen szeretem. Ímmel-ámmal ettem meg mindig a paradicsomlevest, de magamért nem főznék sosem. DE. A gyerekek kedvéért pici koruktól kezdve főztem mindig a paradicsomlevest, paradicsomos krumplit, paradicsomos húsgombócot, a bolognai, milánói makarónikat - holott én bele nem verem a kanalam. Szerintem így kéne. Tudtam, hogy ők imádják, nehogy már amiatt ne egyenek, mert az anyjuk önzőmód nem hajlandó főzni hasonlót. Emlékszem, én akkoriban a magam evésére különben sem fordítottam gondot -- olyankor ettem valami bagatell dolgot, amivel elcsaphatom az éhségérzetet. És ennyire nem tudtam megváltozni, hogy ezeket megszeressem ennyi idős koromra. Ha töltött paprikát főzök, én magamnak kiszedem még azelőtt, hogy a paradicsomszószt ráönteném... Natúr. Sőt, kapcsolt részeim még a töltött káposztát is szabolcsiasan, paradicsomosan szeretik, édeskáposztából, ahogy anyám szokta csinálni. De elmondanám, hogy anyám is, én is úgy esszük, hogy még paradicsomosítása ELŐTT kiszedjük magunknak natúr, félfövésben az adagjainkat. Mi úgy szeretjük, alig-főtten, berántás vagy paradicsommártás nélkül. Ja, és piciket szoktunk csinálni. Így már viszont megértem azt, hogy megeszem a káposztáját is, amit gyerekkoromban nem tettem.
Nálunk azért szerencsére anyám elég változatosan főzött, nagyanyám is, úgyhogy nem voltunk válogatósak, sok mindent megettünk, én úgy érzékeltem, a többi gyerek sokkal, de sokkal válogatósabb. De sajtot nem ettünk. Főleg nem pucér kenyérrel natúr. Menzás nem voltam, tévé ekkora kínálattal, hogy főzőműsor meg egyebek, pláne nem léteztek, gasztroújságról sem tudok, hogy abban az időben lett volna ilyen divatja a kajás fotóknak...
Már bőven tinédzser voltam, mikor szendvicsre reszelve kezdtem értékelni. De meglehetősen felnőtt voltam, amikor már szalámi agy akármi mellé szeletelve is képes voltam megenni.
Sok mindennel így jártam, pl. a nyers uborkával is. Ettünk mi sok mindent nyersen, de uborkát???
Most meg Bencus pl. még a nyers krumplit is eszi, de még a fövetlen száraztésztát is... (a toros káposztát viszont nem). Mondjuk, én pedig szoktam néha csinálni. Nem ilyen "igazi", hozzávaló húsfélével, mint anyám, hanem egyszerűen pl. sertéscombot felkockázva -- mi tagadás, nem is olyan finom, mint az anyámé...
Mindenesetre mégsem szeretik.
Mondjuk, Bencus ennek ellenére ilyeneket sem szeret, hogy spenót, sóska, mákoslaska, mákos sütik, bableves. Holott a lencsét meg szereti... érdekes dógok ezek.
A harmadik torosos dobozt Daninak szándékoztam adni, anyám is nyilván ezért küldött 3 dobozt.
Úgy volt, hogy ma Dani jön -- szombat óta készül jönni... -- alommal. Ma szabadnapos elvileg, mert le van dolgozva nekik. Mégsem jutott eszébe egész nap.
Viszont Szilvi kiporszívózott, ennek nagyon örültem...

Este 9 körül már én írtam rá Danira, mikor láttam, hogy zöld a cseten, hogy na már akkor téged sem igazán kell várjalak az alommal, ugye? Hú, kapott a fejéhez, hogy bocs, elfelejtette!
Hát igen, így volt ez szombat óta: vagy elaludt, vagy már bezárt (vasárnap) az Aldi, mire odament este 6 után, ma meg elfelejtette. Holnap viszont délutános lesz, biztos a' lesz a problematique, gondoltam.
De most már úgy látszik, ő is többnek találta a soknál, mikor mondtam, hogy ha délutános, akkor meg délig alszik és nem kel fel -- röviden közölte, hogy de, felkel.
Jóvan... végül is pont ezért szoktam szólni, mikor még a zsák félig van, hogy biztosra menjek. Ha akkor szólnék, mikor már a végét szedem kifelé, régen rossz lenne a macskáknak, de főleg nekem.:))

Késő éccaka összeállítottam a szeptember óta, az utolsó e-könyvem óta megírt verseimet, prózáimat. Elég sok helyről kellett összeszedni -- volt köztük a saját konkrétokon kívül leginkább 6 adott szavasok, 8 adott szavasok, szókincstanya, verslista oldalas szülemények, melyeket más-más txt-fájlokban tárolok, és míg összekeresgettem... nem beszélve arról, hogy vannak a 4 szavasok közt is korrekt versek és nem baromságok, melyeket érdemes begyűjteni.
Egyelőre csak összehánytam egy Word-doksiba, aztán fél 2-kor ráerőltettem magam, hogy ne kezdjem el megcsinálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése