2017. február 5., vasárnap

Aktív vasárnap

Azt mondta valaki, aki figyelemmel kísérte a versírásos akciómat, hogy ömlik belőlem és hogy hogy bírok egész nap a versekre koncentrálni. Másvalakik nagyon díjazták azt, hogy az adott 6 szó olyan természetesen tagja lesz a versnek, hogy semmi erőltetés egyáltalán nem látszik, még ha rá akarnák fogni, akkor sem. Tehát normális alkotórészei a verseknek a megadott szavak.
Hát ez nekem természetes. Ha nem lennének azok, nem is írnék.
Ha úgy adódik, hogy összefüggéstelen, röhejes vagy szakszavakat adnak meg, akkor viccesre szoktam venni a figurát, mást nem tehetek. Különben hogy lehetne lótetűről, karalábéfőzelékről, szimeringről, fridzsiderről írni egy versben? És akkor a maradék két szó is ilyen volt. (Na jó, ez régibb keletű szómegadás volt, de megcsináltam!)
Nekem nem került megerőltetésbe, hogy gyakorlatilag térültem-fordultam, egyáltalán nem ültem egész nap gépnél, volt háztartás, főzés, olvasás, Szilvi is ült gépnél, ráadásul a nap végén (éjszaka) az összes született verset felraktam a Kövek mögül blogba, tehát nekem könnyed játék volt. Viszont nem árt, hogy tudjak írni, gyakorolni. És lényegében ilyenekből lett az utolsó 3 könyvem is!

Egy nagy csirkemellfiléből az ember egész sok, centi vastag szeletet gyárthat. Kicsit megklopfolva és többféle fűszerrel (rozmaring, őrölt kömény, tárkony, bors, majoránna) olajban megpirítottam, majd kis víz alá, hogy legyen leve és puha maradjon -- hozzá rizsköret, lelocsolva egy kis felforrósított olajra öntött féldecinyi vízben felfőzött leveskockával -- igen finom kaja lett belőle.
Mondanom sem kell, Haramia is megőrül a főtt csirkehúsért, úgyhogy nagyon vékony kis darabokra vágva napokig adtam neki is belőle -- még úgy is maradt nekünk belőle elég. Haramiának persze le szoktam róla mosni a fűszereket... szóval ő is díjazta! Szerencsére ezt nem kell eldugdosnom Honesty elől, mert Honestyt viszont még nyers állapotú mellehússal kellett ellátnom. Még jó, hogy ilyen különbözőek a macskák.
Mostanra viszont minden ehető lefagyasztott húsfélétől mentes lett a fagyóm, bár cordon bleu még van, mivel abból mindig egyet sütök ki, és egy főtt krumplival eszem meg. Egy héten egyszer ez a kajám -- de legtöbbször fele megmarad és azt Bence meg szokta enni... Evésileg gazdaságos család vagyunk, de tényleg.

Danival cseteltünk, hogy holnap eljön
Azontúl pedig a szokásos vasárnapi 1 heti gyógyszerkiszerelésemnél vettem észre, hogy már csak két szem Betalocom van. Ez elég kétségbeejtő, mivel az időjárás nem biztos, hogy kecsegtetőbb lesz a nagy biztonságos közlekedésre, másrészt meg olyan idegesítő, hogy az összes többi gyógyszer minimum 2 hétig még elég lenne, és a Betaloc is elvileg 3 hónapra van kiírva, de sokkal hamarabb elfogy, mint a többi. Nyilván más a mennyisége, s a többinél több esik a 3 hónapon túl is, ez meg épp hogy csak ki van számolva.
Érdekes, anyámnak is mindig a Betalocja fogy el leghamarabb, amiatt kell mindig sürgősen orvoshoz menni íratni -- a többiből neki is mindig még van.
Elvileg nem ártana kedden menni, de eléggé sokkol a lemenés. Ebben a síkosságban hogy el lehet szokni a mindennapos elesési kockáztatástól, csúszkálástól!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése