2017. február 1., szerda

Elsejére virradt

Hihetetlen, de már 1 hónap oda is van ebből az évből...
Mostanában az eső esik, ami abból a szempontból nem rossz, hogy hátha elolvadna egyszer ez a töméntelen, jéggé fagyott hó. Viszont már nem bírja a föld beszívni... Időnként ónos eső tesz rá egy lapáttal, ami a fagyott hóhoz, jéghez érve istentelen csúszóssá varázsolja az egész mindenséget -- úgyhogy én ki nem merem tenni a lábam...
Még szerencse, hogy Szilviék közel járnak suliba, és lényegében minden itt van közel, ha már úgyis lemegy, így ő vásárol nekem is.
Ma Miki megküldött 3-3 borítót (első-hátó), és variáltunk, hogy nézne ki így mozdítva, úgy forgatva, de egyébként alapból szinte bármelyik tök jó borító lett volna mindenféle variálgatás nélkül is.
De hát miért ne hozzuk ki a legjobbat!
Úgyhogy addig mentek a próbálkozások, míg elég hamar el is döntöttük, melyik legyen elöl, mi legyen hátul.
Ez már eredmény. Kezdi lassan a belívet is.

Hozta a postás a "gyesemet" -- ahogy szoktam mondani. Ez nem esett rosszul semmiképp.
Előkészítettem a levelet (szerencsére van itthon tiszta boríték), mert vissza kell küldeni az adóigazolás aláírt másolatát a céghez. Ezt holnap Szilvire fogom sózni.

Ma volt Popika kisebbik lányának az esküvője. Nagyon helyes. Az enyém is szerdára esett anno. Hétköznapi esküvőknél nem kell fél évvel előtte a városháza küszöbén hajnalonként sorbaállni csak azért, hogy egy májusi szombaton lehessen egy puccos esküvő. Ritkán, de előfordul, hogy valaki nem a puccért házasul, és szándékosan csak szűk családi körben. Nekünk nem azért volt ilyen, mert ún. "sürgősségi állapotok" álltak fent. Szilvi bő másfél év után született.:)) Egész egyszerűen a lehető legkevesebb ceremóniát és pláne költséget akartuk -- egyéb magyarázatunk nincs.
Nálunk velünk együtt 18-an voltunk, anyámék gyakorlatilag kiürített szobájában egy szerda délutántól. Házilag készült minden... a torták, a fotózás, a mjúzik lemezjáccóról gyütt.
Ja, és persze nem ez a fokmérője a házasságoknak. Hogy szerény és hétköznapi, vagy puccos és milliókba kerülő limuzinos, lány- és legénybúcsúval tűzdelve. Ez is, az is lehet jó is, lehet végük válás. Semmi garancia semmire.
Barátnőm lányáék már család. Jól vannak, és ez a lényeg. Most, hogy jön a második baba, így látták jónak, hogy ezen ne múljon. Sok boldogságot nekik!

1 megjegyzés: