2017. február 9., csütörtök

Orvosnál és sok helyen


Ma már tényleg nem halogathattam tovább, készülnöm kellett elmenni az orvoshoz.
Három napja nem szedem a Betalocot, és ez nem olyan jó érzés a szívemnek.
Össze kell magam szedni és elvánszorogni. Amúgy is éppen ideje már kimozdulni.
Úgyhogy 2-re összeszedtem magam, elkészültem, összepakoltam és -írtam, ami kellhet, majd lassított felvételben, kizárólag havon (már ahol volt választék) elbattyogtam a rendelésre.
Az elejére akartam, mert fotózni is akartam némi telet, amit majd fel fogok tölteni, csak még egyelőre nem került rá sor, de majd lesznek ebben a bejegyzésben téli fotók is.






Tegnap, tegnapelőtt Szilvi is fotózott telet, varjak tömkelegével, úgyhogy biztos lesz majd újabb szép téli albumunk is.
Az orvosnál kb. egy fél órát tartózkodtam, hálisten, nem heringként, és nem vettem észre, hogy hemzsegnének az influenzás betegek, mert őszintén szólva ettől is féltem, nekem elég volt ez a két ünnep között kezdődő, több hétig eltartó betegség! De nagyon elég.
Lényegében meg kellett várni, míg Juditka kijön, odaadtam neki a listát és az irataimat, hogy csak gyógyszer kell, és kiírattam a cuccost.
Kiváltani csak a legfontosabbakat, amik mostanában fogynak el, váltottam ki, mert most nem tudok tizenezreket csak gyógyszerre költeni. Így is még vennem kellett recept nélkülieket is, pl. szemcseppet, Panangint és a gyógynövényboltban visszérkenőcsöt, ezek is, holott csak a receptek egyharmadát váltottam ki, de majdnem kiadják a tízest.
Az van ui., hogy most volt a hőelszámolás, és ahhoz képest, hogy egész eddigi télen majd megfagytunk, a háromezres támogatás ellenére 22 ezer a fűtésem így, hogy csak 3-asra volt állítva minden radiátor a leghidegebbekben is. Ez megint csak 8 ezer többlet, és még várható a villanyelszámolás is, bár ott van, hogy kellemes meglepetés éri az embert, de aztán ahhoz képest állapítják meg az éves általányt, és onnantól már nem fog minden évben csökkenni a dolog, hanem inkább emelkedni. A hővel is jártunk már úgy, hogy mondjuk, egy hónapban nem is kellett fűtést fizetni, mert olyan többletünk volt. De mivel akkor a következő év annak alapján lett megáltalányozva, ezért nyilván a következő évben már nem történhetett ugyanilyen dolog velünk.
Múlt hónapban a vízórák, most azért az e-könyvre is kiment egy tízes, az is csak azért annyi, mert nyomdakészre adom le -- nem kell sem szerkesztés, sem korrektúra, sem tördelés.
Tehát az orvos után előbb gyógyszertár, majd gyógynövény szaküzlet, aztán a 100-as boltba mentem be, ahol öblítőt, habfürdőt, száraztésztákat vettem -- mivel egy db hagyományos kávéspoharam van már, venni akartam, hát nem volt, csak egész kicsi, azt meg nem szeretem, mert pl. kapucsínónak túl kicsi. Felfedeztem egy másik formájú szintén kávés poharat, de még jó, hogy észrevettem: fémfülek voltak rajtuk, s ez azt jelentette volna, hogy nem mikrózhatók! Nagyon gyorsan tettem vissza...






Ezután a Tócós téri Coopban vásárolgattam pár dolgot, majd hazafelé még fotózgattam is némi téli tájat. Utána csak elcsoszogtam a mi Coopunk oldalán lévő ATM-hez, ahol vettem le pénzt, és a postára, ahol kettő darab csekk által mindjárt megszabadultam 30 ezer Ft-tól. (És már befizettem 3-at, utaltam 2-t, és várok még 2-t. Qrvára ki lehetne ám jönni 22800-ból! Én nem is tudom, mit gondolnak...)
A postán legalább egy fél órát eltöltöttem, mire végre kipengették a számomat. Azt hittem már, beszakad a hátam.
Eztán már csak haza kellett csoszogni, ahol már Szilvi nem volt otthon, elment a gyerekért, és utána még másfél óráig nem jöttek haza, szánkóztak.
Ez nekem azért volt jó, mert lerendeztem a degeket, elpakoltam, átöltöztem, és nagyon gyorsan még a kajámat is el tudtam készíteni, elmosogatni, elhúzni bentre.

Jóváhagyták a Molyon is a most megjelent könyvemet. Már István is kérdezte, fent van-e már a Molyon, így megírtam neki, hogy igen. Így ketten már be is jelöltük "olvasásra", legalább ketten olvassuk, ha más nem...:D

Az asztali naptárammal voltam nagyon lemaradva, még szerencse, hogy a konyhában is van egy kisebb, amit Szilvivel közösen használunk, így annak segítségével a sajátomat is be tudtam pótolni, legalább 2-3 hetet kellett. Ilyenkor vezetem be a Szilvi pár naponkénti elszámolásait is, amit gyakorlatilag forintra kiszámol az általam adott pénzből, így tudom, mikor kell adni vásárlásra pénzt, egyszóval tudnom kell, hol tartunk.
Ja, mostanában, múlt hét csütörtök óta nézek egy, a BK után kezdődő magyar sorozatot, A mi kis falunk a címe, múlt csütörtökön kezdődött. Tök jó ez a jellegzetesen eltúlzott "nagy magyar nyomor"... amilyenek úgy általában -- legalábbis jellemzően nagyon sok -- magyar film.

Ma tudtam meg, hogy Éva volt kolléganőmnek megszületett az 5. unokája Németországban.
Itt két fiú-egy lány, kint egy fiú-egy lány az arány.
Nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánok nekik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése