2017. február 14., kedd

Valentin-"felhajtottunk" :)

Aranyos volt a Valentin-napunk, talán 10 év alatt most "csaptuk" a legnagyobb "felhajtást".
Lényegében nagyrészt privát, tehát senkit nem zavartunk vele, a FB-os téma egymás üzenőfalára ill. privátban mentek, mint a képeslapok is.:)
Persze ehhez a net is hozzájárul, mert napok óta elég intenzív a téma mindenütt.
Talán hétfő óta eleve ez a nyitókép a Googlén:


Ami miatt különösképpen nem hagyhatom szó nélkül, hogy sárkány a téma. Ha valaki nekikezd, állítólag többféle játékot is játszhat vele.


* * *

Megcsináltam egy tréfás tesztelést előző nap a FB-on, melyre kijött:



Az, hogy megosszam, az a tényező érte el, hogy nem más, mint macik vannak középen. Természetesen.
István is megcsinálta, hát érdekes lett volna, ha neki meg más jön ki...



Közvetlen megelőző nap jött egy futár, benne egy olyan könyvvel, amit megosztottam a napokban, mikor reklámozták. Meglehetősen azok közé a könyvek közé tartozik, amit el szeretnék olvasni.
Természetesen István küldte netes rendeléssel, egyenest az én címemre, tehát nem ő csomagolta, nem is látta. Mi mindenre jó már a net...
A doboz nagyon kemény, konkrét volt, több könyvre gyártották, ezért összegyűrt újságpapírdarabokkal volt kitömve az üres rész, így nem tudott benne lötyögni az egyébként befóliázott könyv.



Mára mindketten küldtünk egymásnak netes képeslapot, aztán köszöntöttük egymást a FB-on és privátban is, sőt SMS-ben is... Mindennek tetejében még telefonon is beszéltünk este.
Tőle FB-on:



Tőlem FB-on:

* * *

Képeslapjaink képei:

Tőle:

Tőlem:

Én nem tudtam ajándékot küldeni neki, de írtam azért egy elég normálisan sikerült verset, melynek asszem, örült...:)

*


Oly keveset...

Oly keveset adhatok neked, látod,
csak egy gondolatot, egy árnyékot,
a kék égen úszó fehér felhőkből
a sokból csupán egyetlen kis fodrot.

Oly keveset adhatok neked, látod,
csak mint amilyen itt ez is, egy pár sort,
az egész tavaszi rét tündökléséből
csak egyetlen, halvány kis vadvirágot.

Oly keveset adhatok neked, látod,
pedig te mindent adsz, egész világod,
én pedig csak gyenge, fáradt üzemmódban
hűs szavakkal tudom simítani homlokod.

Oly keveset adhatok neked, látod,
bár jórészt ismerem minden gondolatod,
de ha rám ülepszik mázsájával a lét,
egyedül te vagy, ki e súlyt lazíthatod.

Oly keveset adhatok neked, látod,
mégis értékeljük az ilyen gazdagságot,
ha bőkezűbb lehetnék, semmit nem sajnálnék,
varázsolnék neked egy csodás világot.

1 megjegyzés: