2017. március 4., szombat

Mechanikus szombat

Szombaton kimostam két tele géppel, a kinyitott szárító el sem tudott volna szaladni, plusz még mindenhova teregettem, ahova csak bírtam. Utána sem volt nyugta szegény mosógépnek, mert Szilvi is mosott rajta két menetet... Közben Bencét elvitték 1 óra körül.
Ezentúl olvasásokkal foglalkoztam gépen és papírkönyvben, délután hagytam Szilvit gépezni.
Zöldséglevest főztem, máshoz nem nagyon volt kedvem.
Úgy valahogy furcsa lett a világ, mintha több dimenzióból állna, és mintha ez az enyém nem volna teljesen igazi. Nem is tudom másképp fogalmazni...
Csinálom a dolgom, repked az agyam, mi mindent kéne csinálnom, mikor és milyen sorrendben -- de mintha nem velem történnének a dolgok.

5 megjegyzés:

  1. "mintha nem velem történnének a dolgok. " egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Csak álmomban vagyok "szabad". Már amennyiben nincsenek rémálmaim... Mihelyst felébredek, mintha egy másik dimenzióban, valaki mással fordulna ez elő...:(

      Törlés
  2. Azt nem mondom, hogy jobb lesz. Attól is függ, mennyire tudsz erőt venni magadon. De nem lesz könnyű, nem mindig fog sikerülni és ilyenkor majd isten óvja a többieket tőled... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is ehhez betegnek sem kell lennie az embernek, ha olyan a természete. Én meghunyászkodóbb típus vagyok, ha kiborulok vagy bajom van, akkor elvonulok és magamban nyalogatom a sebeimet, vagy holtomig igyekszem mindent magam megoldani. Nyilván nem sikerülhet mindig...

      Törlés
  3. Én is ilyen voltam, de már kiállok magamért. Felesleges harcba és vitákba nem megyek bele, nem tartom méltónak hozzám. Már ami szívemen, a számon, mondom magamnak és másoknak, hogy elég idős vagyok már ahhoz, hogy örökké tekintettel legyek másokra, hanem amit igazságtalannak érzek, megbántanak, nem érzem igaznak, vagy csak más a véleményem, face to face megmondom.

    VálaszTörlés