Egy kimondottan jó nap

Már én is úgy örülök a szabadnapoknak, mint dolgozó koromban. Csak most az intéznivalók, a kórházi dolgok alól szabadulok.
Későn feküdtem, és korán keltem macskaetetés címén, viszont utána 10-ig úgy aludtam, mint akit főbe vertek. Határozottan átszellemültem tőle, nagyon hiányzott.

Délelőtt párszor hívtam a klinikai Nukleáris Medicinához szóló csontizotóp-vizsgálathoz az előjegyzési számot, de foglaltat jelzett.
Kora délután sikerült, és kaptam június 28-ra, reggel háromnegyed 9-re kapásból egy időpontot.
Annyit mondott még a hölgy, hogy vigyek magammal másfél liter (!) vizet VAGY TEÁT! A másfél liter negatív, a tea viszont pozitív hír.
Eddig az ambuláns lapomon, meg a neten a vizsgálat keresésénél is EGY liter vizet olvastam, és még attól is frászom van, hogy hogy innék én annyit meg, erre most mondja a hölgy a másfél litert -- hát szerintem engem kivégeznek ezzel.
Ezen kívül kértek felbélyegzett borítékot, valamint telefonszámot is. Ez valami PET Centrum épülete vagy micsoda, és ez a vizsgálat eltart néhány órahosszat.
Na, ennek örültem, hogy megvolt.

Közben Szilvi hazajött a vásárlásból, hozott nekem folyékony édesítőt, párfajta filteres teát (már van négyfajta, amit szívesen iszogatok: bodza, jázmin, hárs és fekete tea, mindezt felváltva). Ezentúl hozott nekem banánt, új karalábét és bébi sárgarépát, magában evésre.
Jól elbeszélgettünk, majd miután Haramia "kiszabadult" (értsd: végre leszállt a mosógépről), beraktam egy mosást a Dani cuccaiból, majd kiteregettem.
Közben megnéztem a Szultána heti részét, melyet István letöltött és átküldött.

Szilvi du. elment a gyerekért, és kicsit később feljöttek.
Nemcsak a Vízmű csekkje, de volt velük az AKSD-től levél, melyben a Temetkezési vállalat megküldte a befizetett sírkőelőlegről a számlát, valamint a megrendelés egy másolatát. Hurrá.:)

De még jött valami, ami tök meglepetés volt: régi jó tibeti terrier tenyésztő ismerősömtől egy különleges piros boríték! Őt már említettem a blogban sok éve, amikor Debrecenben volt kutyakiállítása, és kimentem a helyszínre, végignéztem a versenynek arra a pár órára eső részét, és vittem neki marhapörköltet főtt tésztával, gondolván, jól fog esni egy kis otthoni főtt kaja. Kicsit később sajnos, valahogy sós lett ez a kaja, amikor én még otthon ettem, nem volt semmi baja. Este viszont már én is éreztem a következő evésnél... Égtem is rendesen. Ez mindenesetre megmaradt emlékbe: az ajándékba, jószándékkal vitt elsózott marhaperkelt.:)))) De hozzátartozik, hogy nem ment kárba, mert mire hazaért, olyan éhes volt, hogy kicsit sem érdekelte a kaja elsózottsága, ha jól emlékszem, hidegen, sok kenyérrel megette, meg lehetett enni.
Nahát, mondom, kaptam egy képeslapot, milyen aranyos, meglepit akart szerezni! De még kipotyogott belőle valami...
Én tudom, hogy neki sem könnyű, rengeteg kiadása van a kutyusokra, és egyedülálló nyugdíjas.
Mégis segíteni akart nekem -- ez a gesztus mindmáig mindannyiszor könnyekre fakaszt. Egy idő múlva ríva vittem ki Szilvinek megmutatni, mit kaptam...
Az egész olyan tibbés volt: borítékban adni fel ekkora összeget, igaz, az elsőbbségivel valamennyire bebiztosította. Meg a szöveg: a "sörrevaló". Tehát nem borravaló, mint megszokott kifejezés, hanem sörrevaló...:)))

Ezután még este felhívott az iskolavezető unokatesóm, aki megújította ajánlatát, miszerint csak szóljak, ha fuvar kell, bárhová elvisz szívesen. Egy órát beszélgettünk a két hónapja viselt dolgaimról, egyéb betegségekről, rokonainkról. Biztatott, és örült, hogy "magamnál vagyok", tehát úgymond, mentálisan jól viselem a dolgokat.
Hát, elsősorban ezek miatt. Hogy nem vagyok egyedül. Biztatások, együttérzések, segítségek, jó kívánságok, támogatások, érdeklődések, privát csetelések, igény a velem való beszélgetésre vagy kapcsolatra.
Sok jó ember csodákra képes hasonló helyzetekben.
Köszönet mindenkinek, mégpedig óriási.:)