2017. május 31., szerda

Danitól kapott mobiltartozékok

Közben még a sűrű nap végéhez tartozik, hogy Dani is volt itt fél 11-kor este, mivel két különböző helyen tett rendelése megérkezett.
Az egyik: a mobilomhoz két választott hátlap: egy baglyos és egy oroszlános; a másik pedig vastag plexi az előlapjára, ebből kettőt is küldtek!
Sőt, adtak hozzá egy érintő rudacskát, gondolom, akinek pl. műkörme van, annál jó szolgálatot tehet; valamint hozott múltkor egy, még becsomagolt fülhallgatót is. A fülhallgatót leszámolva, mert az külön régebbről volt Daninak, ez a két rendelés a két elő- és két hátlappal együtt ezerpárszáz Ft-ba került, ami Dani szerint is ezerszer jobban megéri, mint külön-külön venni bármelyiket boltokban, akkor többezer Ft alatt nem jött volna ki ez a cucc.
Most egyrészt itt rárakta az előlapot, azt hitte, bonyolultabb lesz, de tök simán ment, buborékosodás nélkül stb., aztán én kiválasztottam, hogy legyen a baglyos hátvédő, rárakta, kész.
Utána éjfél elmúlt, míg még magyarázott a mobilon dolgokat. Mutatta, hogy használom a rádiót, mikor van valami ki- és bekapcsolva, hogy kell lennie, állítgatta, mutatta, hogy kell fényképezni meg ilyenek. Mondtam, hogy a használt agyammal így éccaka jó, ha töredékét megjegyzem mindennek.
De tök jó súlyos, "alapos" lett a mobilom, én nem is igazán tudom pl. fél kézzel használni. A bekapcsoláshoz is két kéz kell... Ám igazság szerint nyilván én vagyok alapból is, most meg pláne túl gyenge tejbetök.
Ez itt az összcucc.
A másodikon a két hátsó tok.
A két utolsó: már a mobilon.
És mint már egy korábbi bejegyzésben írtam: a mobil maga is Danitól "van kapva".:)))




Postások -- igazolások rendben

Hát ez egy (hozzám képest) pörgős nap volt.
Szilviék elmentek fél 8 után, még kezdtem volna egy kicsit visszanyugodni, mikor háromnegyedkor kezdődött a szomszédék egész napos nyílászárócserés akciója -- bejárati ajtó, ablakok globális cseréje, először hangos zsinat az ajtajaink előtt, majd csett-csatt, piff-puff, dirr-durr... alapos kalapálás, kopácsolás, ordító beszédekkel kísérve, majd fúrás-faragás... Eh, feladtam a dolgot már az elején, felfogva, hogy itt nem öt percről van szó.
Mondjuk, ilyenkor jobb helyeken kiírják, ha zajjal járó szerelés várható, már napokkal előtte. Ha tudom, én sem fél háromkor feküdtem volna le... úgy, hogy már 5-kor fent voltam macskaetetés, almozás, egyéb kísérő dolgok miatt, Haramia is járt egy vitustáncot vagy negyedóráig rajtam, aztán Szilviék mentek...
Mindegy, szűken megvolt az a 3-4 óra alvás. Alhatunk még eleget...
Elkészültem a reggeli ceremóniákkal, magam, szoba lerendezése, szívgyógyszerek, némi lé, egy kis rágcsa, kávé.
Gondoltam, már csak a postást kell várnom.
Érdekes volt, mert fél 1-kor csenget a postás. Mondom, hurrá, érkezik a csomag. Erre látom, hogy o-ó, nem csomag. Jött a júniusi fht.-m (31-én!, mi történt?) -- közben a szomszéd pasi a tárt ajtón kilépve elnézést kért a zakatolásért, én már csak mosolyogva legyintettem, mondtam, nyilván jobb, mintha hétvégén történne; és közben jó ismerősként haverkodott a postással. Ő a megszokott postásunk volt egyébként. Közülük már senki nem akadt ki a tökfedőmön, nem először láttak így már.
Tudomásul vettem, hogy akkor a csomag az még ezután jön és más hozza.
Közben írtam unokatesómnak egy mélt, hogy az aktív korú felülvizsgálat ideje elérkezett, és hogy ha el tudná hozni az igazolásokat, nagyon megköszönném.
Rövid időn belül fel is hívott, kérdezte, hogy nekem mikor lenne jó, én mondtam, hogy nyugodtan döntse el ő, nehogy már ő alkalmazkodjon, mikor ő tesz szívességet. Nekem az a lényeg, hogy szerda-csütörtök az ügyintézés napja, és jövő csütörtökön még le tudom rendezni, mert beleesik a három hét intervallumba intézés szempontjából. Tehát úgy jöjjön, ahogy neki kényelmes. Mondta, hogy természetesen; akár ma is, úgy fél 4 körül, vagy ha nem sikerül, estefelé. Mondtam, hogy nekem príma, egyben eszembe jutott, hogy akkor elméletileg akár a holnapi csütörtökön is lerendezhetném! Most úgyis biztos, hogy jól vagyok, jövő csütörtökön meg már 1 nappal leszek kemó után, elvileg akkor is jól leszek még, de sosem lehet tudni, és az már az utolsó alkalom lenne -- jobb ezeken túlesni!
Közben le kellett tennem, elnézést is kértem, mert csengettek (utána visszahívtam -- ő kinyomott, visszahívott és folytattuk a beszélgetést).
No, és akkor jött a csomagos postás. Aláírtam a szerkentyűben, a szomszéd pasi ővele is haverkodott egy sort, úgyhogy én hamar elköszöntem. Egyből láttam, hogy múltkor a 4 turbán fele ekkora csomagban volt, akkor most 2 turbán... kétszer akkorában? Gyanús volt, hogy Magdika nővére még megtoldotta ezzel-azzal a dolgot; meghatódva észleltem újra az emberi jóságot és segítőkészséget.
Magdika az anyagot vette, a varrónőjük már profin megvarrt két turbánkendőt megint, és mivel a nővére lakik ott, ezért az ő reszortja volt a csomagfeladás. Aki múltkor is a papucsot, köntöst, hálóinget, bambuszbugyikat küldte...
No, hát kibontva: két tök jó turbánkendő, valamint egy szép fűzöld fürdőlepedő, két újabb bambuszbugyi és egy barackvirágszín hálóing került elő a csomagból!
Volt meglepi, öröm meg minden. Le is fotóztam a cuccost:

 
Az első turbán anyagai már ismerősek. Van egy-egy teljes turbánkendőm mindkét anyagából. A másik anyagai eddig még nem szerepeltek.:)
Ezek után nemsokára telefonált unokatesóm, hogy indul.
Fél 4 körül érkezett meg, a konyhába mentünk, ahol kb. egy 15-20 percet beszélgettünk, miközben aláírtam az ő példányait -- az enyémeket ráérek majd aláírni. Mint kiderült, 3 példányt is hozott nekem, hogy ne kelljen másoltatnom, ha beveszik.
Mivel az fht. is megérkezett, az a szelvény még, amit be kell mutatnom a felülvizsgálatnál, plusz a kb. 6-8 oldalas űrlap, amit már kitöltöttem, úgyhogy tényleg előkészülhettem arra, hogy másnap megyek és rendezem ezt az ügyet is. Milyen jó érzés lesz úgy nekimenni a hétvégének, jövő hétnek, hogy ez is meglesz!
Utána Évikém elment, elbúcsúztunk; miközben felajánlotta már sokadjára, hogy bármikor fuvarra van szükségem, szóljak neki! Ő nagyon-nagyon megértő és empatikus, hiszen az ő férjét temettük 5 éve... aki akkor volt 58 éves. Szintén rák.
Mikor előszedtem a példányaimat, hogy írogassam alá, nagyra meresztettem a szemem. Egy rendes kisboríték is volt a nagy A4-esben, benne egy tízes. Istenem... gyógyszerekre, költségekre, taxira, akármire... És október-november-decemberre a szabályosan bejelentett 3x15 nap adminisztrátori munka. Így a kötelező 30 nap alkalmi/egyszerűsített foglalkoztatás helyett 13-at Tóthéktól, 45-öt e számítógépes cégtől = 58 nap -- tudok igazolni. Itt ugyan elég lenne 30 nap, viszont az öregségibe -- már nyilván, amennyiben elérném -- beleszámít, hogy majdnem duplaannyi.

Ezek után írtam Magdikának, a nővérének, leveleztem velük, igazán őszintén hálámat és köszönetemet kifejtve.

Aztán még a BK után a Szulejmán volt a méltó lezárása a napnak, utána viszont nem igazán tudtam fent lenni, mert a kevés alvás az éjjel úgy jött ki rajtam, hogy bármennyire is várva várt esemény a Szulimán, ülve bírtam ki. Ráadásul István is táv-vírusirtózott a gépemen közben, ez mostanában gyakori jelenség -- valami nem stimmel a W10 óta, állandóan rosszindulatú fájlok stb. jutnak be hozzám, István nem győz tisztogatni, hosszadalmas (hajnalig tartó) vírusirtást végeztetni a géppel távránézésben.

2017. május 30., kedd

Anyámnál Szilvivel


Vasárnap este óta csillapodni látszott a hányingerem. Úgy látszik, mégiscsak lesz egy pár jobb napom ennél a borzasztó hétnél. Az mindegy, hogy a hasmenés szinte állandó, de mikor már némi szilárd kaja megáll a gyomromban, ha csak pár falat is, a hasmenés is ritkább és legalább nem sárga víz.
Hétfőn már határozottan éreztem a javulást. Kétszer is tudtam pár falatot enni, és végre elkezdtem újra szedni a szívgyógyszereimet legalább. Ez nagyon is valami, ha már gyógyszer lemegy, bent marad!
Anyámmal úgy beszéltük meg, hogy kedden, azaz ma megyek hozzá Szilvivel együtt, hiszen én gyakorlatilag húsvét óta nem jártam nála... már igencsak hiányzik... Azonkívül az anyák napi köszöntés gyakorlati része is sajnálatos módon ilyen sokára maradt el.
Szóval ma délelőtt a reggeli készülődés után és közben folyamatosan a hozzá való pakolászás volt, még szerencse, hogy Dani a múlt héten elvitte a göngyöleget, így csak ami azóta gyűlt, plusz a száraz kenyerek, na, az volt rendesen, mert az már Daninál sem fért. De az csak térfogatilag nagy, amúgy nem nehéz. Ezenkívül pakoltam még az ajándékot, plusz volt néhány 400 g-os macskakaja-konzerv, egy macskaszalámi... szóval két hatalmas szatyor.
Szilvire sóztam az egyiket, én a kenyereset vittem, persze ő is vitte még a saját ajándékait, külön szatyrát.
Elindultunk még konkrétan dél előtt negyedórával.
Meglepődtem, mert a lakásban még nem érezni, de kint kegyetlen fülledt meleg volt máris, pedig hol vannak még a 35 fokok. Ráadásul mázlistának is nevezhetjük magunkat, mert nem sütött a nap, egészen a Gyepűsor közepéig szűrt fény volt, borúsnak egyáltalán nem nevezhető az idő, és szerencse, hogy volt valami légmozgás, különben tényleg nagyon meleg volt.
Szerencsére Szilvi tolerálta, hogy ritkán jutok le, és akkor fotózhatnékom van.


























Már a Tócós területén is volt a házunk végi, már virágzása végét járó bokor, amit még lehetett azért fotózni, valamint teljes fényében az Angyalföld tér utáni Derék utcai részre vezető úton a kedvenc jázminbokrom. Itt egy kicsit tovább élvezkedtem...




 



 
A többi fotó már a Hatvan utcai kertben készült, a Gyepűsoron rózsákat fotóztam leginkább, valamint vörös levelű fákat, ahogy átszűrődik rajtuk a fény...



























A Kisbotoson a cuki narancssárgákat...




És úgy fél 1 előtt már ott voltunk anyámnál. Aki számunkra érthetetlenül nagy elnézéskérésekkel kezdte... merthogy teljesen bezavarodott a teendőibe meg az eltervezett napirendjébe, ugyanis váratlanul idejött délelőtt Etelka, és így nem tudta idejében elkezdeni a főzést -- az ilyesmi nála teljesen bekavar, amit nem csodálok, mert én is ilyen vagyok. Általában azért előző este már szeretem ismerni a másnapi programomat, de legalábbis reggel nagyjából biztosra menni.
Persze ez nekünk nem volt probléma, hiszen nem vagyunk déli evők, én végképp lehetek bármilyen evő vagy nem-evő, de Szilvi is elég összevissza eszik -- ettünk reggel valamit (én egy kiflit), ami teljesen elég volt még bármeddig is.
Addig is fotóztam a kertben, Szilvi pedig kiült napoztatni az arcát és a karját.

















 
Én megtaláltam a legeslegelső málnaszemet, ami nem volt még ugyan piros, de majdnem. Anyám el sem akarta hinni, mert elvileg még csak a kezdemények látszanak, de rengeteg málna lesz. Mindenesetre ez az egy szem engem várt, le is fotóztam.:) És utána jól megettem.



Mikor anyámnak lett egy kis ideje, felköszöntöttük anyák napja alkalmából.
Én öt db Danielle Steel-könyvet vittem neki, egy gombos nyári ruhát, két dezodort, meg odaadtam a kosztos macskáknak szánt konzerveket és szalámit.
Szilvi is hozott leves- és tésztaszűrő edényt, háromdarabos kis drótos szűrőt, rejtvényújságokat, édességeket, konyhakertinövény-magvakat, meg nem is tudom, még mit.
Aztán ebédeltünk: volt csirkefarháttal ("hogy valami íze legyen") becsinált gombócleves, melyben gomba is főtt. Nyilván a farhát nélkül tutira nem lett volna íze...
Ez nekem nagyon jólesett, Szilvi is imádja.
Aztán volt rántott húsos palacsinta, tartárral. Hihetetlennek tartottam, de több részletben egyet megettem tartárral. Ez annyi volt, mint másfél hét alatti kajám sem...

   
Vártam a hasmarsot, hihetetlen, de egész du. nem volt. Úgy látszik, kajálás kell hozzá, hogy az is valamilyen szinten megálljon.
Ittam sört és kávét is.
Ezután anyám pakolt a kajából, mert Szilvinek indulnia kellett fél 4-kor legkésőbb hazafelé, hogy tudjon menni a gyerekért. A kapuban csináltunk pár képet anyámmal, váltva. Én még maradtam, Szilvi elcipelte a cuccok nagyját.






 












Viszont anyámnak akkor jutott eszébe a piskóta, amit már tegnap megsütött, és hogy a krémnek való margarinokat elfelejtette jóelőre kivenni, azok pedig istentelen sokára olvadnak keverhetővé. Ezzel még órákig elkínlódott szegény, míg a diós-kókuszos masszával bekente a piskótát.
Mivel tegnap volt nyugdíj, így ideadta a csekkjeit is pénzzel, a múltkori feltöltésem árát, és a segítséget is. Plusz még Bencusnak küldött (inkább Szilvinek, hogy ő pótolja bele bármibe, ami kell) gyermeknapra és megelőlegezve a jó bizonyítványt - négyezret.
Újra csaptam egy kört a kertben, még fotóztam ezt-azt, hiányt ne szenvedjek...


 








Túl sok minden konkrétan nincs, de a bodza óriási, és még sok szép tányér van rajta.
Az egyik fekete kosztos cicát is láttam, akinek anyám vitt ki kaját.
Elég jól eltelt az idő beszélgetéssel, közben a piskóta elkészültéig, majdnem mindet idepakolta anyám, de nem volt vészes a táskám súlya, úgyhogy este 7 körül indultam hazafelé. Most kicsit jobban fújt a szél a melegben, úgyhogy elviselhető volt teljesen.
Otthon már Szilvi is ki- és elpakolt, közben észleltem, hogy felhoztak egy postai (újfajta) értesítőt, miszerint csomag járt volna itt, ha itthon lettünk volna... és holnap megkísérlik újra a kézbesítést. Természetesen mindenképp itthon lennék.

A Gyepűsoron egy építkezés előtt, az utcán láttuk... gyepszőnyeg vagy mi.