2017. május 16., kedd

Labor -- kész a sírkő -- háziorvosnál

Kedden reggel 8-ra kellett mennem a Kenézybe laborba, normál üzemmódosra -- mivelhogy ráér, hiszen a holnapi kemóhoz kell az eredmény.
Már ezen a napon el kellett kezdeni a napi 2x1 Medrolt az ugyanennyi Quamatellel. Ez az itthoni előkemó része. Micsoda szerencse, hogy ez a 4 nap itthoni kemó megtörténhet hányás nélkül, annyira drukkolok is és örülök, ha végig rendben megy, mert nem mondhatom, hogy én mulasztottam valamit, még ha önhibámon kívül is (pl. kihánynám).
A normál üzemmód miatt majd' egy órát kellett várni, míg sor került rám.
Ma mentem először turbánkendőben, a szürkéslila-fekete elmosódott foltosat raktam fel (ami 9900 volt rendelésben szegény Magdikának!).
Elég sok ismerőst láttam. Nyilván ha ilyen pontos a beosztás, akkor akikkel ugyanakkor kezdtünk, minden alkalommal többé-kevésbé számíthat az ember ugyanazokra az emberekre.
A labornál is észleltem már, hogy kissé nehezebb a vénatalálás, mint eddig, pedig nekem a ritkább vérvételes időszakokban ez nem szokott probléma lenni -- bár gyerekkoromban, emlékszem, mindig az volt. Még 5 nap múlva is látszik a helye, de legalább sikerült.
Utána ücsörögtem vagy negyedórát, mert nem láttam úgy, hogy biztosan abbamaradt volna a vérzés, egy kis szivárgás mindig volt.
Pesti utca, 24-es, hazafelé. A postán befizettem egy újabb számlát, majd felvettem pénzt az ATM-ből, aztán bementem a Coopba is.
Nem mondom, hogy nem találkoztam ismerőssel, és nem láttam kicsit döbbent tekinteteket, mikor rám néztek. Nyilván senki nem kérdezett semmit, egyértelmű... de mindenki gondolhatja szerintem, hogy nem a gázolajba mártott fejemet gyújtották meg.

Otthon nemsokára telefonált anyám, és mondta, hogy képzeljem el, végre, többhetes készülődés után (mindig eső volt vagy rossz idő) sikerült öcsémnek kivinnie őt a temetőbe, ahol rendbe tette a sírjainkat, vitt ki otthonról rózsaszín pünkösdi rózsát (nem jut eszembe a neve, mert tudom, hogy a bordó a pünkösdi), és elosztogatva csokrokban, papa sírját kigazolva azok le lettek rendezve. Öcsém ilyenkor a fullajtár, tehát aki vizet hord, szemetet visz el stb.
Ééééééés... amikor keresztanyám sírjához értek, hát öcsém vette először észre, hogy "Te Mamu! Kész van a sírkő!" (Mert azt már tudta, hogy csináltatom.) Ugyanis 20-ára volt a határidő, de végül is az már e hét szombat! Nyugodtan kész lehet 16-án... Nekem még nem szólt a sírköves jóember, de lehet, az időpont miatt még ráért neki.
Mindenesetre nagyon-nagyon tetszett nekik, azt mondja anyám, hogy ahhoz képest, hogy öcsém abszolút nem fényképez, ezt lefotózta a telefonjával, és mondta, hogy hát kicsit hátborzongató, hogy én is rajta vagyok, de hát istenem, praktikus, sok ilyen van a temetőben egyébként -- tehát nem csinált ebből gondot.
Anyám viszont fantasztikusan fel volt dobva, annyira tetszett neki, annyira örült, hogy csuda. Mondta, hogy teljesen jó, nincs benne hiba, a szövegben, nevekben sem.
Megdicsért, hogy azért ez szuper dolog, hogy ebben az állapotban, ebben az anyagi helyzetben én ezt így megoldottam. Szerinte nem sok embernek EZ jutott volna eszébe ebben a helyzetben, bármelyik szempontot vesszük figyelembe -- tehát azért az önkéntes, évtizedekig rakott nyugdíjpénztáraik hozamát másra szánják általában az emberek. Ki foglalkozna vele, hogy lesz a sírkő, ha már ő úgyis elmegy? Nyilván az foglalkozhat, akinek van rá pénze és ideje; sőt, nem is kell annak foglalkoznia, akinek VAN. De hogy pont én... azt mondja, hogy ha nem ismerne, csodálkozna, de így nem.
Szóval meglepetés volt, de így is megdicsért, hogy milyen előrelátó, ügyes és jószívű vagyok:))), pedig isten az atyám, nálunk nem szoktak még gyerekkoromban sem repkedni a dicsérő szavak. Úgyhogy ez most jólesett, és meg is győzött arról, hogy jól cselekedtem. Hát tudtam én ezt. Más elutazná, ablakokat cseréltetne, klímát szereltetne be, konyhaszekrényt, tűzhelyet vagy egyéb háztartási gépeket cserélne, amire éppen szüksége van, igénye van -- vagy ha ezekre nincs szükség, arra használná, hogy a majdani nyugdíját kiegészítse vele havi valamennyivel. Eredetileg én is ez utóbbira szántam volna...
Én meg sírkövet csináltattam, egyrészt a keresztanyámmal szembeni lelkiismeretem miatt, hogy úgy véltem, ez még nekem kötelességem; másrészt a gyerekeimet megkímélni attól, hogy milyen ciki, ha sose lesz megcsináltatva, valamint... hát itt vagyok én is így, tehát nincs kizárva, hogy duplán nincs erre a dologra szükség.
Vagyis legalább annyi az esély, hogy nem érem meg a 4 év múlva esedékes nyugdíjamat, mint amennyi arra, hogy túlélem -- és ha az első eset jön be, akkor el kell temetniük. Így ez nem lesz gond, főleg, hogy a hozam arra is szól, szigorúan el van rá téve... csak intézni kell.
Na szóval, anyukám annyira fel volt dobva, hogy még később is felhívott meg másnap is, hogy egyszerűen nem megy ki a fejéből a sírkő, és nagyon örül neki.
Mondta, hogy érzése szerint szinte előttük készülhetett el, annyira tiszta volt, egy porszem sem volt rajta... ha kicsit előbb mennek oda, lehet, helyszíni közvetítésben láthatták volna.
Természetesen én is nagyon szerettem volna látni, de holnap kemó, így kicsit még várnom kell!
Már jó ideje aggódom több időpont egybeeséséért, most már mindig így lesz, minden tevékenység, időpont a kemótól függ, meg hogy épp milyen stádiumokban fogok akkor épp létezni.
Szóval: kész a sírkövünk!:)))

Délután 4 körül felkerekedtem, mondom, éppen ideje az előző kemó zárójelentését elvinni a háziorvoshoz... valamint már 1 hete nincs Betalocom sem (a többi még van, de eléggé leszűkítettük most ezt a rengeteg gyógyszert, a szívgyógyszerek és a köszvény elleni viszont maradt). Tehát időszerű volt a 3 havi gyógyszerfelíratás is!
Második alkalom a turbánkendőre. Most a fehér-fekete csíkosat vettem fel.
Második voltam a "sorban" is, de igen sokára kerültem csak be ennek ellenére; a már bent lévő és az előttem levő sokat időztek.
Nem mondom, hogy nem néztek nagyokat, míg beazonosítottak... a doktornő és az asszisztensnő.:)
De hát nyilvánvaló.
Beszélgettünk is kicsinyég, mert elég zsúfolt a zárójelentés, abból úgyis le kell adni egy példányt, nem kell kijegyzetelni, viszont az ambulánslapot a külön infúzióról szerintem Juditka nem iktatta be, de hát mindegy. Mondtam a doktornőnek, hogy csak azután tudtam helyrejönni.
Így aztán az ekcémakenőcs kiíratása tökéletesen elfelejtődött, bár a többi gyógyszer sikerült...
No mindegy, majd ha viszem a holnapi kemó zárójelentését, majd íratok ekcémakenőcsöt. Úgyis elég majdnem egy háromnegyed évig; nem szoktam háromhavonta íratni. Csak már rég elfogyott, van, vagy másfél-két éve, hogy írattam. Takarékoskodni szoktam vele, most már, hogy nem olyan eleven az ekcémám, testápolóval vegyesen használom. Mióta nincs, csak testápolót használok, az viszont nem sokáig fogja visszatartani...
Ezután gyógyszertár következett, majd a 100-as boltban vettem 1-2 szükséges dolgot, aztán hazabandukoltam.
Igen "bőséges" nap volt.:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése