2017. május 18., csütörtök

Sírkő rendezése -- temetőzés

Már tapasztaltságból cselekedtem, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám: történhet az emberrel bármi. Tehát, nem feltétlenül ugyanúgy zajlik minden egyes kemó, gondolom. Én azért megelőlegeztem a Sorsnak, hogy pár napig még biztos jól leszek relatíve.
Tehát, mivel nem hagyott nyugodni a sírkő, főleg, hogy már kész van és csak megnézésemre vár, de a másik meg, hogy 20-a volt határidőnek szabva, és ha jövő héten mennék rendezni a maradékot, akkor már lehet, nem leszek jól.
Szóval a temetőbeli sírköves csop. vez. h. jóembert felhívtam, mondtam a fontos paramétereket, amiből rám ismerhet, meg a tényeket, hogy látta a család, meg vagyunk elégedve, és szeretném még most a héten rendezni a dolgokat, lehet-e attól függetlenül, hogy hivatalosan még nem értesítettek és még nincs 20-a. Hogyne, lehet. Mondta, hogy menjek az irodába, húzzak sorszámot a 3. gombbal, és lehet intézni.
Szilvi mondta, hogy elkísér, ennek duplán nagyon örültem, tényleg. Ő is ott volt velem, ő is ugyanezt választotta, ráadásul lesz velem valaki, hiszen soha nem lehet tudni... pénzt viszek stb.
Mivel az előző szűk éccakák után most majdnem 10-ig aludtam, addigra Szilvi is hazajött az iskolából (ma ment Bencus először a héten) és a Pennyből; úgyhogy már csak el kellett készülni, meg odafigyelni pár dologra. Ilyenkor már rutinból folyik a sok készülődéses-macskás-gyógyszeres-hasmarsos dolog, nincs üresjárat.
Kb. dél körül indultunk.
Szilvi bement buszjegyet venni a Coopba, utána kimentünk a 22-eshez. Ültünk a buszon, meglehetősen jó idő volt, a buszon konkrétan meg lehetett sülni, pedig egy rövidujjúra csak egy mellényt vettem.
Kint a temetőben most direkt végigmentünk a főkapuhoz, hiszen most először mi is meg akartuk nézni az új sírkövet. Egyúttal kiszámoltam, hány sírunk, sírom esik útközben -- most külön utak nem fértek bele, mert az iroda volt a legfontosabb egyébként, és vissza kellett érnünk az 1. kapuhoz minimum 2 körül, mert pénztár pl. csak 3-ig van. Szóval vettem 7 szép gerberát, csak úgy díszítés nélkül, natúr, és megindultunk.
















Nem vittünk semmiféle szerszámot, kelléket, nem azért mentünk, és hát tulajdonképpen anyámék pár napja voltak kint, akkor ő apámnál megcsinálta, amit meg tudott.
Mi minden sírnál lényegében csak vizeket cseréltünk, az elhullott pünkösdiket elhordtuk -- a rózsaszín még stabil! --, és beleigazítottuk a gerberát a megfelelő helyre. Illetve az apáméra hordtam pár fordulóval vizet, öntözni.
Apámnál:




























Nagyanyámnál:






Jucikánál:














Aztán kis gyaloglás után megpillantottuk az urnaligetet, élesnek cseppet sem mondható szememmel azonnal megláttam már messziről, a szokott helyen keresgélve a sírkövet!
Nagy örömmel, megelégedéssel vettük tudomásul, hogy minden oké.
Igaza volt anyámnak, tényleg gyönyörű lett, és nincs benne korrektorszemmel sem hiba.:))
Az anyám által hozott virágok mögé csak ide, a két vázára való tekintettel, a szimmetria kedvéért két gerberát hoztunk. Egyébként a kővázákba "gyárilag" raktak egy-egy kivehető műanyag betétvázát is,
szóval vízcsere oké, és járda is van a sír mellett -- szóval nagyon király. A két régi leszúrható műanyag váza eltűnt, de gondolom, benne a sok elfeketedett, halottak napi cuccal nyilván ment egy az egyben a szemétbe. Továbbá a fejfa sincs meg, de azt sem sajnáljuk, mert meglehetősen elkorhadt már a farésze, ráadásul eleve az egyik hibája volt a temetésnek, hogy a szervezéskor a fejfákhoz vezettek oda a keresztek helyett, mit tudtam én, hogy kereszt volt-e a teremben, vagy miért nem oda vezettek, ha rk.-nak az dukál... azt hittem, tudja, mit csinál az ügyintéző, én meg még soha nem csináltam temetést. Ahova vezetett, csak húszféle fejfa volt. Gondoltam, kutyakötelességem ebből választani. Pedig már akkor túl voltunk egy csomó mindenen, pl. újságbeli gyászjelentések, szóba került, hogy egyházi szertartás lesz meg hogy rk., szóval szerintem az akkori ügyintézőnek kellett volna a bemutatóteremben a "jó helyre", avagy a keresztekhez, és nem pedig a fejfákhoz vezetnie. Ettől függetlenül engem nagyon zavart anno ez a hiba, még ha nem is tehettem róla... (Egyébként anyám világosított fel erről, mikor rákérdezett, hogy miért nem kereszt...) Most viszont pont ezért nem foglalkozom vele, hogy valószínűleg azt is kidobták. Max. a kis aranyszínű névlapot próbáltam volna esetleg leszedni róla, és eltenni...
Az idézet Arany Jánostól való, sk. kerestem rövidet és sokatmondót.









Mindezen megelégedések után kimentünk a krematórium felé vezető útra, és már láttuk, hogy szorít kissé az idő, tehát szegény Ervin most tényleg nem fért volna bele. Utunkba esett a másik oldalon Zoli sírja, melyre ráfért volna egy söprögetés és lemosás, de erre sem jutott idő; annak is örültem, hogy valahonnan tudtam szerezni egy flakont, egy belevaló követ nehezéknek, vizet hozni és felállítani a Zoli-könyv mögé.


Ezután igyekeztünk levágni egy részt azzal, hogy ott Zolitól igyekeztünk jobbra vezető utat találni, és a temetőfalig eltalálni. Sikerült is, ezzel nyertünk szerintem vagy 5-10 percet. Már majdnem az első kapunál jártunk, mikor a családi sírbolt is az utunkba esett, oda tartogattuk az utolsó gerberát. Kivittük a szárazakat, és a középsőbe friss vizet téve, beleraktuk a gerberát.


S már ott is voltunk az irodánál, 2 óra múlt pár perccel. Húztam egy sorszámot, ittunk egy pohár hideg vizet ilyen ballonos szerkentyűből, jólesett.:)
Aztán behívtak, kb. 5 perc volt, míg a hölggyel lerendeztem, hogy jöttem kifizetni az elkészült urnasírkő maradékát. Elkészítette a papírokat, majd mondta, hogy kint várjunk, s szólítani fognak a pénztárnál.
Kb. 5 perc volt, mire szólított, hogy Jószay Mária Magdolna. Természetesen nem hemzsegtünk annyian, hogy vártam volna, hogy valaki más ugrik fel:)))), és mire odamentem, már helyesbített is a pénztáros hölgy, hogy "vagyis Magdolna Mária. Mennyire szép neve van!" Nahát, ezt mostanában egyre többször hallom! Mindenesetre azelőtt ez nem így volt jópár évtizeden keresztül, nem nagyon voltam megelégedve, de később megbékéltem... még ha a Máriát nem is használom, de hivatalosan muszáj.
Kifizettem a maradék 67 ezret (így összesen 167 ezerbe került), és némi ivás után boldogan eljöttünk.:)
Kifelé az őr megismert bennünket még a múltkorról; váltottunk pár szót.
Aztán megvártunk egy 22-est és hazafelé vettük az irányt. Ekkorra már nagyon meleg volt egyébként. A piacon vettem egy kis házikóbászt, hátha megkívánnám. Hát, nem vittem túlzásba... Nem tudom, de max. háromnegyed zsemlét vagy kis fél szelet kenyeret tudok megenni egy héten egyszer (a többi napokon száraz rágcsákkal vagyok el, vagy pirítóssal), ehhez ettem pár falat kolbászt, de nem volt igazán étvágyam. Mindegy, nem hányok, nem vagyok rosszul, ez a lényeg.

Ma is 2x1 Medrol és ugyanennyi Quamatel.
Ma, 24 órával a kemó után kell az első Nivestimet benyomni. Késtem vele 2 órát, de szerintem ez nem baj, elvégre csak nem injekciózhattam magam a temetőben.
Szilvi is még teljes kényelmességgel tudott menni a gyerekért.

Eznap rengeteget beszéltem telefonon, mert egyrészt István már a temetőben hívott, mondtam neki, hogy hol vagyok, és beszéltük, hogy majd otthonról beszámolok.
Mivel sok beszámolnivaló volt, így sokat beszéltünk, egészen elment a hangom.
Alighogy benyomtam a Clexane-t, anyukám hívott, tudta, hogy be vagyok sózva, és hogy voltunk-e a temetőben. Innen megint másfél óra beszélgetés következett, úgyhogy már tényleg alig volt hangom.
Mindegy, sikeres nap volt -- boldog voltam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése