2017. június 25., vasárnap

Vasárnapi mezei életkép

Hajnaltájt égzengésre ébredtem, esett, dörgött, villámlott. Nem olyan rövid ideig.
A macskák lerendezése után azért visszadeglettem, az esőt direkt szeretem alvás körül hallgatni egyébként, és már a dörgés sem volt vészjósló.
Jó volt, hogy tök csend volt a házban, ilyenkor, hogy a gyerek nincs itthon, Szilvi sem tüsténkedik egyáltalán -- mivel ha jövés-menés, zaj van, én sem tudok aludni. Nyilván kihasználja ő is, ha alhat.

Dél körül Dani hívott, hogy anyámmal beszélt, aki mondta, hogy engem hívott az este, de nem voltam elérhető -- nem tudom, nem hallik, hogy foglalt? Nem ugyanaz azért, mintha ki lennék kapcsolva. Csinált saját termésű zöldbablevest, csontos hús főtt benne, szóval biztos finom -- ezt szeretné, ha Dani elhozná, ha el tudja. Dani kb. dél körül ébredhetett kb. anyám hívására, mert még mikor engem hívott, akkor is nagyon álomittas volt a hangja. Csak kérdezte, hogy előtte feljöjjön-e, vigyen-e valamit anyámhoz. Mondtam, hogy nyilván vannak itt dolgok, de kellene alom is, meg kifizetném akkor a végre rendeződött és általa kifizetett mobilszámlámat, valamint itt van beszedve a mosott ruhája. Valahogy úgy kéne besorolni a dolgokat, hogy jó legyen, ne legyenek üres fordulók.

Aztán felhívtam anyámat, elmondtam, hogy volt az esti dolog, foglalt volt, lemerültem, gondoltam, várok kicsit, aztán elfelejtettem... nem hívott vissza, így reméltem, nem sürgős; én meg este 10-kor már nem akartam zaklatni, hátha alszik.
Anyámmal még be sem fejeztem, mikor a vonalas csörgött; úgyhogy elbúcsúztunk, mert a lényeg megvolt. Katám hívott, szerintem az utolsó csengetésnél kaptam fel (5-6 után bemondják, hogy pillanatnyilag nem kapcsolható vagyok). Beszélgettünk egy sort, nem túl sokat, csak mert régen nem beszéltünk már.

Ezután hajat... mit hajat? Fejet mostam. Picikét hamarabb megvan azért, mint a derékig érő hajammal... Megtörlöm és száraz. Kész röhej. Nem is tudják a kopasz férfiak, mekkora időtakarékosságuk van a hosszú hajú nőkkel szemben "fejmosás" szempontjából...
Emlékszem, nagyanyám mindig is fejmosásnak hívta a hajmosást egyébként.

Úgyhogy fél 2 körül megjelent Dani alommal meg olcsó 3%-os serrel, kifizettem a telefonszámlát, úgyhogy ez majdnem 5000 volt, így annyit adtam. Ezután bepakoltuk az anyámhoz szánt göngyöleget, előzőleg összeszedett két zacskónyi száraz kenyeret-héjat, ő ideadta a nyugtát a telefonszámla-befizetésről, majd biciklin elment anyámhoz.
Olyan két óra múlva jött, mert természetesen őt is megkajáltatta anyám, meg még neki is pakolt; De küldött nekünk bablevest, külön a húst, valamint bundás kenyeret, merthogy a bableves akár főzelék is lehetett volna, és hátha valaki úgy szereti, ha feltétként eszi mellé. Küldött még egy pitli málnát is.
Kipakoltunk, közben valahol még Dani magának is bevásárolt különböző innivalókat, az is nála volt, de lehetett otthon, mert az anyámtól ő kapta dolgok viszont nem voltak nála... Na mindegy, részletkérdés.
Elég bonyolult volt itt mindent úgy vinni-hozni, hogy mindenkinek közben vásárolva is legyen, és még a végén a számla se lett elfelejtve, valamint a ruhát is elvitte a végén.

Én nekiálltam bablevest enni hússal, s bár az ízeket kevésbé éreztem, de éhes voltam, úgyhogy ettem.
Estefelé cseteltem, játszottam, versírtam, blogokat pótoltam meg ilyenek. S*ggem teljesen elültem...
Többször is elkezdett esegetni napközben az eső, de majdnem éjfél volt, mikor megint feljött egy igen zajos és fényszórós vihar, amely igen hosszan eltartott.
Mivel óriásakat dörgött, ki is kapcsoltam, húztam fürödni, lerendeztem az esti dolgokat, és ledeglettem -- bár míg a nagy csattogás és villódzás volt, úgysem tudtam "megszűnni".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése