2017. október 31., kedd

26. sugár, fotózás


Ma délelőttre kellett mennem a Klinikára, ami igen tág fogalom. Mindenesetre nem érdemes itthonra elkészülni reggel, mikor nemsokára indul az ember, és öltözgethet át stb.
Inkább itthon ülök még elkészülve, beöltözve, mint aztán sebbel-lobbal készülődni, átöltözni picit később. Amúgy is annyit kell öltözgetnem a sugár óta, hogy már kivagyok tőle... Lásd a múlt pénteket. Négyszer le, négyszer fel...
10 körül indultam, fél 11 után már a Klinikán voltam. Bedobtam az ajtónyíláson a jelentkezési lapomat, ahogy mondták. Hát, mindenesetre negyed 1 volt, mire behívtak. Nem voltam elragadtatva a gyorsaságtól, de akkor még nem tudtam, hogy gyakorlatilag ez lesz a legjobb időm ebben a ciklusban! Ennél csak sokkal hosszabb időket töltöttem itt!
Sokkal rövidebb időtartamú sugarat kapok -- egyetlenegyszer adagol a gép --, és hát gyengébb is, és csak egy helyre, nem mozog felettem jobbra-balra a műszer.
Megvolt a 26. sugaram, ebből is az első a gyengébb ciklusból.

Miután szabadultam, szokás szerint fotóztam egy keveset a Klinikán.








 






Bementem a klinikai zöldségeshez, hogy feltankoljam a kandírozott gyümölcseimet. Ezekkel hetekig elleszek, sőt.


24-essel mentem haza, félútig álltam. Most tudatosult bennem, hogy azért az esti idejárásnak is voltak előnyei. Többek között az, hogy soha nem kellett aggódnom, hogy nem lesz ülőhelyem a buszon...
Na, itt napközben, kora délután nyilván tumultus van a járműveken, tele van iskolásokkal, egyetemistákkal a busz.

Otthon, miközben próbáltam gyorsan átöltözködni úgy, hogy közben kentem is magam, papírtörlőket pakolgattam, közben fejfedőcsere, félpucéron rohangálás stb., hát természetesen csengettek.
Villámgyorsan illedelmessé kellett pakolnom magam, mert postásos csengetés volt, tanácsos ajtót nyitni, és Szilvi sem volt itthon... szóval ha nem akarok két nap múlva külön postára menni...
Szerencsére sikerült idejében ajtót nyitnom. Az egyébként holnapra esedékes fht.-mat hozta a postás egy nappal előbb, lévén, hogy holnap ünnep. Persze akkor sincs semmi, ha ünnep után jön az fht., máskor is volt már olyan is, nem lehet kiszámítani és esküdni erre a kiszámíthatóságra, mert hol így, hol úgy.

Dani ma munka után elment anyámhoz, akivel meg volt beszélve, hogy leszedi az őszirózsáit és csokrokba köti, hogy tudjuk kivinni a temetőbe. Danival pár napja elküldtem két nagyobb szatyortáskát a virágok hozása céljából, ezekbe anyám belepakolta a csokrokat, és Dani most ezeket elhozta, gyalog. Ő a biciklijén nem tud ilyen szatyrokat hozni.
Nem hozta be hozzám, hanem magához vitte. Így megszabadultam a virágokkal való teendőktől. Vagyis, hogy ki kell szedegetni mind a 30 csokrot (mint kiderült, anyám ennyit csinált) annyi vízbe, hogy épp beleérjenek, és holnap pedig indulás előtt ugyanúgy visszarakni. Mi ilyenkor csokronként újságpapírba csomagoljuk a szárakat, hogy ne ússzon vízben minden. Dani leegyszerűsítette a dolgokat. Másnap a vizet leengedte a kádból (odarakta a csokrokat, kevés vízbe), és hagyta, hogy lecsepegjenek. Mivel nincs újságpapírja és türelme sem ilyesmire, így tette vissza a szatyrokba a csokrokat, de semmi gond nem volt ebből. A szatyrok moshatók, kitörölhetők.
Át is küldte nekem fotókon, hogy hogy néznek ki elhozva, majd a kádban.


Mivel Bencusnak őszi szünete van ezen a héten, így most nem vasárnap hozták haza, hanem tovább maradt két nappal, és ma este került haza. Így holnap ő is fog velünk jönni a temetőbe.
Még este megnéztem az Elif tegnap leadott részét, meg a BK-t is.

2017. október 30., hétfő

Az erős 25 sugár vége

Reggeli alapvető teendők után gyors készülődés, majd lementem dolgaimat intézni.
Posta, ahol két csekket befizettem; majd a Coopban bevásároltam, és a lényeg, amiért lementem: valami ajándékot akartam venni a radiológián dolgozó két hölgynek, akik egész hónapban osztották nekem a sugarat. Mivel nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindig, úgy éreztem, megérdemlik ezt a gesztust. Ahogy észrevettem, többnyire mások is hasonlóképpen szokták kezeléseik végén honorálni a tanúsított jó szándékot.
Nekem a terápiám első hetében nem ők voltak, azt másik két hölgy végezte -- az szeptember utolsó hete volt. A végére szűrtük le, hogy havonta váltanak műszakot.
Ez a kettő viszont egész hónapban dolgozott velem.
Lényeg, hogy vettem egy-egy Ferrero Rocher bonbont és egy-egy arany Omnia kávét, egy-egy ajándéktasakot.
Otthon előkészítettem, beraktam a szatyromba, remélve, hogy nem látszik ki semmi.
Szerintem jól néztek ki:


Megnéztem a szombati Szultánát.
Ma mentem utoljára esti sugárra a Radiológia új épületébe, ma kaptam a 25.-et. A hátralévő 8-at a Sugárterápia főépületében fogom kapni, ami gyengébb és rövidebb időtartamú sugár lesz, választhattam a délelőtti beosztást.
Lekéstem a 22-est, hamarabb jött most 1-2 perccel. Így a pár perc múlva jövő 45-össel mentem fel, plusz villamossal ki a Klinikára.
Háromnegyed 7-re értem be. Hétfő lévén most először fordult elő, hogy nem volt tömeg! Nem is értettem, hogy lehet ez. Hétfőn, kedden, de néha még szerdán is mindig csúcsforgalom volt idáig!
Most egy ember volt előttem, utánam jöttek azért még, de így elég korán bekerültem.
Mikor az öltözőből behívtak, az ajándékokkal mentem, szerencsére az egyik hölgy ott volt épp az öltöző utáni részben. Rábíztam mindkét tasakot, megköszöntem a velem való szíves foglalkozást, s pár szó után mentem is hátra, megkaptam a 25. sugarat. Ezzel az erősebb fokozatú résznek vége.
Egyébként a 20. sugárig nem is volt különösebb bajom, utána kezdtem megpirulni. Persze kezdetektől kenegettem, este fürdés után mindig, most meg pláne -- de nem nagyon akart (legalábbis nem gyorsan) javulni. Mostanra a bal kulcscsontom égett meg a legjobban, egyértelmű, hogy miért: valahogy eszembe sem jutott, hogy oda is jut a sugárból, ezt nem érzi az ember, bejelölve sem volt. Ergo nem kentem. Csak azt láttam már, hogy jól meg van pirosodva, és egyre pirosabb lesz. Akkor kapcsoltam, hogy valószínűleg oda is megy a sugárból... így az mindenképpen elég csúnya lesz egy ideig. Mostantól kezdve úgy alszom, hogy a fürdés után bekent bal részekre papírtörlőket borogatok az éjjeli póló alá. Mivelhogy nem akarnám, hogy minden ruhám hót trutyi legyen, a kenőcs megfogja.

A kezelés után kellett úgy bő negyedórát várakoznom a 24-esre, de 8-ra otthon voltam.

2017. október 29., vasárnap

Esős vasárnap

Egész nap rendesen esett az eső. Kihalt és szürke volt minden.
István küldött két filmet, melyeket megnéztem.
Az egyik a Kedi -- Isztambul macskái c. film volt, nagyon kedves, bájos dokumentum jellegű film, néha észrevettem, hogy végig mosoly ült a képemen.:)
A másik is macskás volt, teljesen véletlenül. A macskák társasága c. könyv alapján készült, melyet nyilván vagy hat éve olvastam is, a filmnek Minus volt a címe. Remekül megcsinálták.
Este megnéztem a Sztárban sztár 8. részét, jól elszórakoztam rajta.

2017. október 28., szombat

Lazulós szombat

Végre sikerült bepótolnom a blogban a hézagokat.
Örültem a hétvégének, végre nem kell menni sehova.

Anyám telefonált, ügyködünk pár napja, hogy Dani hogyan és mikor tud hozzá menni, a mai nap van megbeszélve, kivételesen ma Dani nem dolgozik. Így aztán csetelgettünk délelőtt.
Tartottam tőle, hogy ha nem aludt délig, akkor be fog aludni, mire anyámhoz kéne mennie, úgyhogy résen kell lenni, nehogy éccakába hajlóan ébredjen fel.

Bencét elvitték fél 2 körül.
Megnéztem a tegnapi Elifet.
Istvánnal cseteltünk, átküldött egy filmet, pár dolgot.

Délután, mikor már majd' két órája elmúlt a megbeszélt körülbelüli idő, hívtam Danit, s úgy lett, ahogy gondoltam: elaludt. Na, mindegy, nem újdonság ez. Magához tért és átjött biciklistül. Bepakoltuk az anyámhoz viendő szokásos göngyöleget és szárazkenyeret, küldtem neki kalácsot és két piskótaszeletet, majd Dani elbiciklizett hozzá.
Már háromnegyed 8 lett, mikor Dani megjött, mert először hazament, letette a biciklit és kipakolta, amit ő kapott. Logikus volt így, mert máshogy megint nem tudta volna a múlt hét óta itt dekkoló tiszta ruháját elvinni.

Anyám küldött virslivel, zöldséggel, nokedlivel dúsított sárgaborsólevest; főtt tojásos rakott karfiolt, pár rántottcsirke-darabot. Meg hát a tegnap kapott nyugdíjából némi segélyt. Dani az e-bankján keresztül befizette a nagyanyja csekkjeit, aki kp.-ban odaadta neki az összeget.

Dani elhozta a saját dugóhúzóját, mivel mi a hagyományossal itthon nem boldogulunk. Az, hogy én nem, az hagyján; de Szilvi sem, pedig ő erősebb és sok ilyen erőnléti dolog összejön neki, ami nekem nem. Az van, hogy egy vörös és egy rosé is itt verte a mejjit már egy ideje, mert nem bírtuk kinyitni.
Nem vagyok boros, sosem voltam. Ha ittam valamit, az sör volt. Viszont azt a nyár óta nem bírom inni, mert még mindig keserű az ízérzékelésem alapból, úgyhogy négy doboz sör július óta ott dekkol a hűtő aljában. Viszont még hivatalos szintről is azt hallottuk többen is, akik sugárra járnak, hogy 1-1 deci borovicska napi szinten jót tehet, és többen mesélték, hogy szívesen be is tartják.
No, én nem tudom natúr inni, csak úgy, hogy felesben ásványvízzel. Úgy kapok egy enyhén savanykás itókát, ami valóban jobban esik a ritka, normálisabb kaják után, mint ahogy a sörre gondolni sem bírok. Amúgy meg gyümölcslére kaptam rá az utóbbi hónapokban, iszom a körtelét, őszilét, szőlőlét, almalét, narancslét; reggelire, gyógyszerbevételre, vagy ha csak szomjas vagyok, akár éjjel is. A sugárral muszáj vagyok figyelni erre, hogy igyak rendesen.
Ha tudok enni pár falat kaját, ami olyan, hogy akár meg is kívánhatja az ember, no, ilyenkor szoktam a fröccsöt meginni. Ha nem esne jól, tutira nem bírnám inni, mint ahogy a kávét is gondolatban kívánom, de meg sem bírom kóstolni nyár óta. Egyedül az automatás változatát tudnám elképzelni, hogy megkóstolom, de azt meg nem merem, mert az automata nyilvánvalóan nem itthon dekkol, és hát ugye, fennforoghat hasmenés, ami végzetes lehet, ha nem itthon vagyok. Nem szórakozunk inkább.
Szóval Dani a saját dugóhúzójával kinyitotta a két üveg bort, így beraktam a hűtőbe, majd apránként elfogy.
Elvitte a tisztaruhás zsákját, elbúcsúztunk.
Persze kapásból megkóstoltam a kajákat!

Megnéztem az X-faktor 11. részét, azaz a 3. élőadást.
Ezután következett a Férj és féleség c. könnyű kis film, azt is megnéztem.
Egyik reklám alatt Szilvivel órákat állítgattunk vissza, van belőlük mindenhol...

2017. október 27., péntek

Bemérés a Klinikán, fotózással

Megint visszafelé fogok haladni a pótlással, mert így soha nem érem utol magam. Hiába, sok időt elvesz ez a napi szinten több órányi elmászkálás. Ha a készülődést is számolom, sokszor 4 óra is odavan a délutánból-estéből. Napközben pedig nem "fussa" mindenre.

Mivel a tegnap esti sugárnál kész tények elé állítottak, miszerint ma napközben be kell mennem a Sugárterápia fő épületébe és a doktornővel találkozni, beállítani és -jelölni rajtam ezt-azt; hát ma úgy keltem, hogy nemsokára előre rendbe is pakoltam magam, hogy véletlenül se késsek le semmiféle buszt. Előbb fél 2-re mondták a bemenést, majd miután én jeleztem, hogy a doktornő igen gyakran 1 óra után már előadást szokott tartani az egyetemen, valamint ő maga mondta, hogy néha pénteken hamarabb "elengedik" őket, nem biztos, hogy sikerülni fog a találkozás. Így fél 1-ben maradtunk. Kora délelőtt azért nem volt tanácsos menni, mert az itteni asszisztensek sem gondolták, hogy kétszer menjek egy napon a Klinikára, tehát célszerű lenne utána a sugarat is megejteni -- viszont ők fél 2-kor kezdik a műszakjukat, így nem lett volna praktikus sokkal korábban menni, hogy sokat kelljen várni.
Fél 12 után el is indultam jó borús, szeles időben. Ezer szerencsém, megúsztam eső nélkül az egész napot! Délután gondoltam vissza nagyon erre, amikor is itthon már készülődni szoktam: esni kezdett az eső! Ez nagyon nem lett volna jó, úgyhogy nagy mázlista vagyok!
22-es jött pontosan, konkrétan alig 22 perc után le is szálltam a Klinikánál!
Meg kell jegyeznem: egész úton gyönyörködtem a fákban még így is, napsütés nélkül, és úgy is, hogy már igen sok fa lehullatta leveleit... de így is töméntelen rácsodálkozásom volt a természetre. Teljesen kiestem a nappali járkálásból, már rég sötét van, mikor én indulok, nem igazán feltételeztem, hogy még mindig ilyen csodálatos minden. Komolyan, néha ríni tudnék ennyi szépség láttán!
A Klinika területén ez az érzés még csak fokozódott, sűrűn gondoltam a táskámban lapuló fényképezőre, de visszafogtam magam. Első a kötelesség! És lesz elég megoldandóm, még így is kétes kimenetelű lehet a dolog pl. akkor, ha a doktornőt, mondjuk, már lekéstem. Akkor nem tudják beállítani rajtam az utolsó 8 sugár paramétereit, ami pedig fontos lenne már keddtől.
Nyilván nem tart el addig ez a program sugárral együtt sem, hogy besötétedjen, úgyhogy ha csak nem kezd el esni az eső, simán fogok tudni fotózni utána is még.

Elsőként abba az épületbe mentem az asszisztensnő eligazítása szerint, ahova sugárra járok. Furcsa volt ide nappal belépni, és látni, hogy nappal nem is olyan elhagyatott, mint este. Pl. van Információ, ami recepció, porta jellegű. Ott elmondtam a hölgynek, hogy letelt egy része a sugárnak, és találkoznom kell odaát XY doktornővel, de előzőleg innen ki kell kérnem a kezelési lapomat. (Valamiért ezt tegnap este nem adhatták ide hazahozatalra.) A hölgy igen készséges volt, egyből bement a vizsgálóba, és pár perc múlva már jött is egy dossziéval. Mondtam neki, hogy megbeszélés szerint még jövök vissza a mai sugárra, most, ha már itt vagyok, hogy ne kelljen kétszer jönni. Mondta, hogy természetes.
Na, akkor átmentem a sugárterápiás főépületbe, ahol a recepción elmondtam, hogy XY dr.-nővel szeretnék találkozni, mert valamit be kell mérni rajtam. Ő telefonált egyet, mondta, hogy nincs bent a doktornő (ekkor halálra rémültem!), de szerencsére csak vizsgálóban volt... és közösen kitaláltuk, hogy kb. hova is kéne nekem most menni. Én annyit tudtam besegíteni, hogy rémlett az asszisztensnő által említett "Gyorsító" fogalom, hogy majd ott csinálják velem ezt. Így a recepciós csajjal elmentünk balra, az itteni sugárosztó helyiségek elé, ahol én foglaljak helyet a váróban, ő pedig bement a dossziémmal. Úgy 10 perc múlva jött ki, szólt nekem, hogy nemsokára szólítanak.
Ha mondjuk, végig kellett volna várnom az ott tobzódó betegeket, pár óráig biztos ott rostokolhattam volna. Kicsit aggódtam is, de egy újabb 10 perc után tényleg behívtak.
Nagyon kedvesek voltak itt is, vetkőzzek le szokásosan, és jött egy hölgy, bejelentette, hogy itt van a doktornő is, és nemsokára következem.
Így történt. Felfeküdtem egy asztalra, fölöttem egy gépezet, és rajtam meg azon állítgattak összevissza valamiket. Azután pedig tintával újabb célkereszteket rajzoltak rám, újabb helyekre. Teljesen úgy néz ki a felsőtestem, mint egy korrekt tetkósé.:D
A lényege az egésznek az, hogy ma konkretizáltuk le, hogy 25 sugarat kapok az eddigi helyen, és kapok még +8 sugarat, ami már gyengébbnek kell hogy legyen az előző 25-nél. Tehát jól sejtettem a papírom alapján, hogy hiába hallottam én azt, hogy 30 sugarat fogok kapni, a papíron mégis az van, hogy 50+16. Vagyis: 25+8 ez magyarul, azaz summa summárum -- 33 sugarat kapok én, nem 30-at.
Ezt a gyengébbet állították most be, ezt a 8-at itt, ebben az épületben fogom kapni, és itt tényleg választható a lehetőség: délelőtt óhajtok-e jönni, avagy délután! Az egyéni mázli vagy pech, hogy éppen akkor mennyien gyűlünk itt majd össze. Nincs perces időpont tehát.
Megállapodtunk, hogy eddig van nekem 23 sugaram, ma megkapom a 24.-et, hétfőn pedig a 25.-et, melyek még ugyanolyanok lesznek és ugyanott, mint az eddigiek. Keddtől viszont ide fogok járni, délelőttönként. Kaptam egy jelentkezési lapot, mely 8 napra szól, és majd ha megérkezem, nem is kell a recepcióhoz mennem, hanem egyből ide. Bedobom az ajtónyíláson a jelentkezési lapomat, és várom a soromat.
Nahát, sokkal okosabb lettem tegnap óta!
Egyúttal a doktornővel való találkozás is megtörtént. Mivel látta ő is, hogy igencsak meg vagyok pirulva, mondta, hogy lehet kissé jegelnem a pirítást.:) Ezt úgy értik, hogy nem jégtáblákat kell magamra helyezni, hanem törölközőbe csavart mirelitet.:)) Na persze nem pocsékoljuk a ződborsót, hanem majd jégakksit használok erre a célra.
Felöltöztem, majd átmentem a másik épületbe.
Ott ismét az információs hölgyet zavartam meg ebédelés közben, hogy itt vagyok, és hogy mivel visszakaptam a dossziét, majd beadjam, ha kijön valaki? Mondta, hogy dehogy, hát beviszi ő! Mondtam, hogy maradok akkor sugárra, ő meg erre, hogy még nincsenek itt a délutánosok. Igen, hát 1 óra volt még csak, a délutánosok, a mieink meg fél 2-re jönnek. Mondtam, hogy sebaj, megvárom őket! (Ezért nem volt tanácsos, mondjuk, 10-re jönni.)
Úgyhogy innentől még egy fél órát elüldögéltem. Közel sem voltunk annyian, mint este szoktunk lenni a hét első 3 napján! Viszont sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, jöttek-mentek a fehérköpenyek.
Jött is a két asszisztensnő már negyed 2-kor, ebédjeikkel a kezükben.:)
Így a váltás körüli fél órában nem nagyon volt a betegek körül mozgás... morogtak is páran, de legtöbben, főleg a prosztatás urak nagyon jól elvoltak, hangos beszélgetésben.
Én már ekkor tökre lenyugodtam, a mai nap fennforgásaiból a nehezebbjén túlvagyok! Alig vártam már, hogy lőhessek ki a parkba, fotózni!:))
A műszakváltás után elsőként szólítottak, úgyhogy hamar túlestem a 24. sugaramon. Nagyon éles észre vall:))), hogy a másik épületben történő vetkőzés-öltözés után nem és nem vettem vissza a mejjtartót, hiszen itt úgyis mindjárt megint le kell vetni! Ezzel időt és kínlódást redukálhattam le.
Itt is megerősítették az itteni sugárhoz szükséges célkereszteket, hogy legalább hétfőig még azért ki kell tartaniuk!
És lőn vége a kötelező projektnek!
Kint nagy vehemenciával kaptam elő a fényképezőt, és bár borús volt az idő, nem féltettem én magamat, hogy rossz képek lesznek; fő, hogy nem esett az eső. Igaz, napsütésben szebbek lettek volna, de így sem panaszkodhatom!
Azt az egyet nagyon sajnálom, hogy idefele jövet a Gyermekhematológiánál a bejárati lépcsőfokokra végig faragott halloween-tökök voltak kirakva, mindegyik máshogy! És hogy akkor nem fotóztam le! Merthogy gondoltam: majd visszafele! Na nyilván nem voltak már kirakva, mikor visszafelé jöttem...:(
Azér' bódog vótam, hogy fotózhattam jópár szép színeset.




























Ezek után a klinikai kisboltban vettem egy Jókai bablevest és egy sajtos rolót.
Kínlódom, ugyanis pár napja észlelem, hogy ahelyett, hogy javulna az étvágyam és az ízérzékem, hát romlott. Mostanra már annak sem érzem az ízét, aminek már pár hete azért éreztem... és ha lehet, még sokkal nehezebben kívánok meg bármit is. Ezen a héten már kínkeserves volt valamit enni. De legalább ne gyötörne a rohadt éhség! De gyötör, és NEM bírok enni! Ez oly idegesítő, hogy kipurcanok bele. Szerintem mégiscsak a sugár lehet rám ilyen hatással, hogy visszamentem a kemó utáni állapotokra. Két hónapja, hogy kaptam az utolsót, ehhez képest nudlit sem javult nálam ez a dolog.
Plusz még ugye, ha nem is égtem még elevenre, de azért rendesen be van sötétedve az a részem, és meg is van duzzadva a tájék. Kellemetlen minden hozzáérés, a ruha, a mosdás, a kenés, minden. Nem reklámozom, mert eredetileg nem szeretik, ha kenjük, de esténként fürdés után nyilván bekenem a pirított részt Culevit kenőccsel. A sugár előtt is kentem már, de csak a hegek környékét. Most az egészet, ahol piros. E kenőcsöket ajándékba kaptam, két darabot, nem olcsók. Takarékoskodtam is rendesen, és még csak mostanában fogyott el az egyik.

Fél 3 körül értem haza. Akkor úgy láttam, most már ideje lenne azért valamit magamhoz venni, úgyhogy majdnem megettem a Jókai bablevest. Mit ne mondjak, a bab hót kemény volt benne, de éhes voltam, és bár csak a levének éreztem az ízét, az jólesett.

Szokatlan volt, hogy délután nem kell készülődni! De baromi jól esett.
Megnéztem az Elif tegnapi részét, megcsináltam a fényképeket.
Ezen a héten is túlvagyok a hétköznapokon.