2017. december 30., szombat

Némi kaja beszerzése

Mára rádöbbentem, hogy mivel kimarad a több napos pesti út, ezért újratervezés szükséges.
Idáig nem foglalkoztam azzal, hogy mit fogok tudni megenni itthon pár napig, aztán rájöttem, hogy bizony kellene némi enyhébb beszerzést abszolválni. Már tegnap majd megőrültem, annyira belefáradtam, hogy semmi olyan nincs itthon, amit meg tudnék enni vagy kívánni. Pedig tényleg nem üres a hűtőnek az "én felem" sem, de nem megy semmi.
Folyton főzni nem éri meg nekem most úgy, hogy egyszer eszek belőle, aztán meg napokig imádkozok, hogy valahogy ne menjen már kárba, meg hát a hűtőben is foglalja a helyet. Úgyhogy kitaláltam, hogy vennék pár "egyszer használatos":) kaját, úgy biztos jobban ellennék, mintha kötelező lenne a saját főztömet napokig enni vagy elpocsékolni.
Ilyet meg leginkább a Tescóban lehet, a többi helyeken nem igazán van nagy választék.
Gyalog mentem, mert szombat lévén félórás buszjáratokkal nagy valószínűséggel az ember nem fog ki azonnali vagy rövid időn belül induló buszt.
Megállapítottam, hogy az istennek nem erősödöm. Olyan, mintha nem én lennék, a föld felett vánszorognék vagy mifene. Általában eddig még mindig kibírtam, de végig érzem magamban ezt a labilitást, gyengeséget, enyhe kóválygást és erőtlenséget.
Nem töltöttem most sem sok időt a Tecsóban, mert nem akarom kihívni a sorsot. Ha jön az ájulási probléma, ott nincs megoldás. Nincs hova lerogyni pár percre. Tehát igyekezni szoktam.
Behajítottam a kosárba három készkaját és egy ötös virslit is találtam nagy nehezen, ráadásul épp a bécsi roppanósból, aminek bizalmat szavaztam emlékeim alapján. Nekem egy pár is elég lett volna, azt hiszem, ebben az évben egyáltalán nem ettem virslit... ezért mostanra úgy gondoltam, tán bejönne egy-kettő az év végén. Leszoktam róla már a betegségem előtt is szinte, mert olyan szarok a mostani virslik -- tisztelet a kivételnek --, hogy igazán meg kell nézni, milyet vesz az ember... Ezerféle virsli, és akkora kiszerelések voltak, hogy már majdnem letettem róla, mikor megláttam a roppanósból az ötöst. Ennél kisebb nyilván nincs.
Még akartam nézni vedres halászlevet, de természetesen nem volt.
A sorállás több volt, mint maga a körbeszaladás a vásárlással. Kicsit aggasztó is volt, hogy mi van, ha itt rosszul lesz valaki...? Aztán nagyon igyekeztem terelni a figyelmemet. Végül szabadultam.
Még a külső házi hentesboltban vettem 10 dkg tepertőt és 10 dkg békéscsabai vastagkolbászt (ez utóbbi emlékeztetett a nagyanyámék disznótorában készült paprikás házi vastagkolbászra. Nemhiába, Füzesgyarmat nem esik messze Békéscsabától).
A busz természetesen megint úgy jött ki, hogy 20 percet kellett volna várni rá, úgyhogy hazagyalogoltam, ezen is túlvagyunk.

Szilvi a Lidlben meg a Sparban volt a végső vásárlásokat intézni. Nevemben bevásárolt anyám macskáinak is.

Telefonáltunk anyámmal is, Istvánnal is.
Este hozták Bencust.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése