2018. január 12., péntek

Onkológián és anyámnál

Mára kaptam időpontot a Kenézybe, onkológiára. 11 és 12 közötti időre hívtak, kb. 11.20-ra értem oda. Lejelentkeztem a kartonozóban, mondtam, hogy leletekkel kell jelentkeznem.
Itt mindig borzasztó sokan vannak, de a mostani tömeg akkor is rettenetes volt, még ha hozzászoktam is már. Szerencsére sikerült egy behívott ember helyére leülnöm, mert állni nem sokáig bírtam volna.
Hát szóval, mi tagadás, kíszen vótam, mikor negyed 3-kor végre-valahára sor került rám! Én egyébként viszonylag jól tudok várakozni, de ez 3 órahossza volt! Úgy félidőtől már kezdtem besokallni: zsibbadt a lábam, fájt a fenekem, hasgatott a hátam. Időnként felálltam és tettem pár lépést, de nagyon nem mertem elmenni, nehogy elfoglalják a helyemet. Ráadásul ez a T alakú váróhelyiség teljesen zárt, csak a belőlük nyíló rendelőknek vannak ablakai az udvarra; nagyon meleg volt, következésképpen tiszta álmos és oxigénhiányos lett az ember.
Természetesen itt is tisztázzák kiíráson a helyzetet, miszerint a hívás nem érkezési sorrendben és nem is előjegyzés szerint történik (ezt már megszoktuk), tehát már az ember kicsit sem ideges, amikor sokkal később érkezetteket hamarabb behívnak, mint aki előbb érkezett. Valószínűleg oka van.
Ez a negyed 3-as időpont azért durva volt, és még igen sokan ott ücsörögtek. Azért biztosan sorra kerültek 4-ig, 3 rendelőben...
Ott volt a saját orvosom is, mégis a főorvos szólított be -- szerintem szétosztották a betegeket arányosan, hátha gyorsabban megy a dolog.
Nem is bántam, frappáns, gyors és határozott volt a felülvizsgálat.
Kértem a múltkori laboreredményemet, hiszen decemberben mikor sorra kerültem, még nem volt eredmény bő 2 órával a labor után. A lelet teljesen normális volt!
A főorvos megdicsért a mellkasi, hasi CT és a mammográfiás röntgen- és UH-eredményemért. Kaptam újabb 3 hónapra Letrozolt, amire rákérdeztem, hogy meddig kell ezt nekem szednem... Mire a főorvos határozottan felelte, hogy: 5 évig! Tudtam, hogy évekig, na de... 5 évig; Máriáááám!
A tápszerre is rákérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy hogy lesz folyamatosan szedve, hiszen még ha napi egyet iszom meg, akkor is 24 nap. Nem beszélve arról, hogy eredetileg napi 2 van rendelve! Most akkor ezt fogom csinálni két hetente, ezt az itteni félnapos ücsörgést? Ezeket persze nem mondtam, csak kérdeztem, hogy hogy lesz az ilyen sűrűn kiíratva; mire szerencsére adott egy orvosi rendelkezést a háziorvos részére 1 évre! Tehát ez is meg lett oldva.
Közben kinyomtattak számomra mindent, készen lettünk. Legközelebb 04. 13-án kell jönni, kaptam egy hasi UH-ra is aznap előjegyzést, és labor is lesz, majd pedig újra az onkológia.
Csak pár óra múlva jutott eszembe, hogy naná, hogy az esetleges fogászati beavatkozásról újfent elfelejtettem érdeklődni! Nem igaz...!

Amikor kimentem az épületből, felötlött bennem, hogy ha nem jobbra indulok és megyek egy megállót a Pesti utcáig, hanem balra, akkor a Bartókon elég hamar eljutok anyámhoz. Szerintem feleannyi út, mint mikor otthonról megyek. Gyors ötlet volt, és már mentem is. Nem siettem, tényleg nyugis séta volt. Meglepődtem, mennyire ismeretlen már számomra a Bartók, szinte semmi nem volt ismerős abból, ami életem első 28 évéből az volt ezen az utcán!
Gyakorlatilag 10-12 perc alatt anyámhoz értem.
Éppen fát vágott szegény, vigyáztam, nehogy megijedjen, ha ráköszönök.
Nem lehet úgy találni váratlanul sem, hogy nem dolgozik valamit!

Kb. két órát töltöttem ott, beszélgettünk, elmeséltem neki e mozgalmas hét nagyját.
Mivel épp a favágás előtt töltötte meg a káposztát, feltette főni, és "megétetett". Kicsiket szokott csinálni, kettőt meg is ettem natúr, minden nélkül.
Kimentem a kertbe, megnéztem, nem bújtak-e még elő a hóvirágok... mert sok helyen már igen. Itt még szunnyadnak.

Az első fél órában nem láttam a kiscicát, pedig mondta anyám, hogy bent van. Csak hát meglehetősen félős, vad cica mindenkivel szemben, aki nem anyám. Igen nehezen merészkedett elő a gyönyörűség, és akkor is csak ő közelíthette meg. Ment az ölébe, dorombolt, simizhette. Mikor nála volt, akkor én is meg tudtam simogatni. Ki is használtam, jóóó sokat simiztem a puha, selymes kis habosmákos testét. Nem győztem vele betelni.:)












Anyám pakolt némi töltött káposztát, és adott egy fagyasztott tyúkot is. Tesóm többet is vett neki (ő minden olyan helyet ismer, ahol bármit is jó áron lehet kapni), és egyet úgyis nekem szánt, hogy majd Danival elküldi.
Fél 5 után hazafelé indultam, gyalog. Már sajnos, sötét volt, úgyhogy természeti szépségekben nem sokat lehetett gyönyörködni, de mára kisétáltam magam.:)

Otthonról telefonálnom kellett anyámnak, hogy hazaértem. Mivelhogy aggódott értem, na.:)
Ezután megnéztem a tegnapi Elifet, és este a BK-t.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése