Szerdai dolgok

Bencusnak ennyi volt a téli szünet, mától iskola. Annyira nem volt boldog... Annyi házi volt, hogy több mint felét a szünetnek végigtanulták...

Szilvire bíztam némi csekkbefizetést és bérletvételt.
Fél 12 körül kaputelefon volt, hozták a kenőcsrendelésemet, amit most fizettem ki, mert nem volt választható a sima utalás.

Az eltűnt, majd meglett, kék macis kézimunkát hímeztem, miközben Honesty a saját kajája felfalása után (ami egy teljes tasak Félix) beszippantotta a Haramia DM-esét is; ennek következtében két alapos csomagot vukkolt nekem ajándékba, nehogy már öt percig ülhessek. Egyiket a fehér, másikat a szürke rongyszőnyegre. A likvidálás és a szőnyegtakarítás közben ilyenkor nem szoktam szépen nézni és mosolyogni! Ráadásul ilyenkor, mikor túlzaba miatt vukkol, hamarabb is lesz éhes megint...

Pihenésképpen megnéztem az Elif tegnapi részét, mivel ugye, visszaálltunk a régi kerékvágásba a hétköznapokkal.

Később csetelgetések jobbra-balra, s az egyik, szinte napi szinten csetelős ismerősöm kissé felidegesített. Nem volt szándékos, tudom én, csak tudatlanságból állított olyan dolgokat, melyek miatt felment bennem a pumpa. Azt írta, hogy én úgyis hiába várok az öregségire, mert nincs meg a 40 évem. Jelzem, ő már 12 éve nyugdíjban van, akkor más szabályok voltak, mint ma. Írtam én neki, hogy picit szerintem én naprakészebb vagyok, mivel benne vagyok egy ideje a problémában, jobban érdekel, mivelhogy érint. A Nők 40 nyugdíjprogram hajója igaz, hogy számomra több éve már elment, de az egészen más opció, mint az öregségi nyugdíj, ami perspektíva nekem már még létezhet egyáltalán. Az öregségihez egyáltalán nem kell 40 szolgálati év, csak el kell érni a nyugdíjkorhatárt. Oké, mindig is volt minden nyugdíjrendszerben egy bizonyos szolgálati korhatár, amit minimálisan teljesíteni kellett -- az anyámék idejében valami 8 év volt! --, most meg 32 év. De vannak bizonyos módosító tényezők, mert olvasható 20, 25 év is itt-ott. Nekem majdnem 37 évem van, hát nehogy már erre ne járjon már öregségi nekem 64,5 éves koromra, HA megérem! Ennyi év alatt azért csak lecsengettem egy csomó nyugdíjjárulékot életem folyamán, hogy gondolhat ilyet bárki is, hogy az mind ment a vakok javára, én meg -- és a hozzám hasonlovak -- dögöljenek meg, mert némelyik ilyen szerencsétlen azért elélhet 80-akárhány éves koráig is! Pont elég böjt és büntetés az, hogy önhibámon kívül a Nők 40-ből kimaradtam.
Na mindegy, az ismerősöm nem akart bántani, mondta is sokszor, de akkor is felforrt az agyvizem, hogy valakinek ilyesmi felmerül a gondolatába azok után ráadásul, hogy megkérdezte, hány évem van.

Este a BK-val és Szulejmánnal vigasztalódhattam.