2018. február 28., szerda

Hónapzáráskor

Anyám telefonált.
Ma mozgalmas napja volt szegénynek, mert várta a fát, ezzel mindig gond van, mert sosem akkor jön, amikorra eredetileg meg van beszélve, mindig változnak a dolgok. Már több ember is volt az évtizedek során, akik hozták a fát, de ez a probléma mindig fennállt.
Szerencsére öcsém intézi a rendelést, vele tartják a kapcsolatot a szállítók, s ha úgy jön ki a dolga öcsémnek, akkor oda is megy anyámhoz erre a napra. Nyilván a szállítók sem szórakozásból változtatják meg a tervet akár többször is egy akció során, de hát attól még idegesít ez mindig mindenkit. Anyámnak több elmegy fára a tél során, mint nálam a központi fűtésemre. És akkor még pluszban, amennyi munka van még azzal a fával, hiszen azt be kell hordani, aztán meg folyamatosan vágni kell és nap mint nap behordani... fűtés, salakozás, vigyázni, ki ne aludjon... Mindez egy szobában és egy konyhában; meg időnként a fürdőszobában -- egymagára.
Ma mindenesetre öcsém is ott dekkolt több órán keresztül, mire fel végül is délutánra kiderült, hogy csak nem ment a fa.
Ezek mellett még Szilvi is meglátogatta egy gyors tescózás után anyámat, vitt neki dolgokat, meg háztartási munkával kapcsolatos dolgokat beszéltek meg, ami az ő aktívkorújához szükségeltetik -- a bejelentést mindenképp közösen kell megcsinálni, mert anyám a bejelentő, de Szilvi az, aki tudja, milyen adatok kellenek, hogy s mint -- anyám nem tudná, nem is látná már ezeket. Ezzel kapcsolatban anyámnak nem is lesz más dolga, Szilvi intézi az egész ceremóniát, már ő kért csekket az adóhatóságtól anyám nevére, és nyilván ő fizeti be a havi ezrest.

Danival cseteltünk, ahhoz képest, hogy 11-re ígérte magát anyámhoz, háromnegyed 12 volt, hogy hozzám jött előtte. Almot hozott, valamint bepakoltunk egy csomó pitlit, szárazkenyeret, befőttesüveget a hátizsákba -- s még most indult anyámhoz. Biciklivel, hóban, északi szélben. Mondta, hogy egyszerűen nem tudta magát hamarabb összeszedni, délutános egyébként.
Úgyhogy jól összegyűlt a nép anyámnál.
Két gyerekem egymástól függetlenül ment, mindegyik vitt anyámnak kajaféleségeket, szerencsére nem kerültek fedésbe a cuccok, amiket kapott tőlük.
Dani hamarosan jött is, hiszen neki fél 2-kor indulni kell dolgozni.
Hozott sima, lé nélküli, félfövéses töltött káposztát nekem, valamint paradicsomosat Szilviéknek. De kaptunk meggyes piskótát is és lekváros piskótatekercset. Mindezeket anyám úgy csinálta, hogy kapott öcsém is mindent rendesen, és Dani is szokott egyemberes adagot kapni. Hihetetlen egy asszony!
Szilvi valamikor fél 3-kor jött haza, órákig mesélte aztán, hogy "mi volt Mamunál".:)) Megkapta anyám csekkjeit is, befizetésre -- mert hát két napja volt nyugdíj. Egy csekket ezeken felül Dani fizetett be telefonon azonnal, mert az már sürgős volt.

Megnéztem a 119. Elifet, este BK, Szulejmán volt éjfélig...
A két utóbbi között meg akartam fürödni. Nem tudom, mi történt, de valami biztos volt, mert ilyen nem szokott lenni: nem volt meleg víz. Már mikor Szilviék fürödtek, utólag ő is mondta, hogy nekik sem volt már rendes, szinte forró víz, hanem éppen hogy csak meg lehetett gyorsan fürödni, ráadásul barnás színe is volt a víznek időnként. Meg is bánta, hogy megfürdött, mert az egész napos fagyoskodás után az embernek az, hogy esténként betanyázik egy kád forró vízbe, az marha nagy dolog, hiszen végre felmelegedhet, kiengedhet. Na, abba a vízbe, ami neki jött, már ezt pont nem lehetett. Mire meg én mentem, nem is volt kérdéses, hogy itt ma nem lesz fürdés és felmelegedés.
Az biztos, hogy karbantartás nyáron szokott lenni. Szerintem valami csőelfagyás, bármilyen meghibásodás, aztán meg javítás lehetett, ami miatt ez történt.
Mindenesetre lavórba való, tűzhelyen melegített víz behordása sem játszott már késő éjjel, mert az ember ilyenkor lavórban mosdásnál is jéggé fagyott volna. Úgyhogy arc, fog mehetett hideg vízből, egyebek iránt meg isteni áldás a nedves törlő, ami mindig van, szerencsére.

2018. február 27., kedd

Tél lett

Tényleg beindult a hó! Eleinte nem nagyon látszódott, mi fog ebből megmaradni, de mivel nem hagyta abba 1-2 óra után, így volt rá esély, hogy tényleg fehér lesz minden egy darabig.
A hideg és az északi szél is kegyetlen. De hát minden relatív, és nincs ebben semmi különös, mikor legyen --12 fok, ha nem most. Inkább az a furcsa, amikor néha egész télen nincs hó és mínuszok.

Megnéztem az Elif 118. részét, majd délután egy 1988-as amerikai filmdrámát, Könnyek az esőben címmel. Este meg természetesen BK.
Netezés, cseten való levelezgetés szokás szerint, játék, olvasás.

2018. február 26., hétfő

Hidegek

Reggelre mínusz 10 fok lett. A nagyobb gond inkább a napokig tartó erős északi szél volt, ami igencsak lehűtötte a lakás északi részét. Rázta a félig leeresztett redőnyt a konyhaablakon, kissé lengett a függöny is, s a hőmérséklet a konyhában és Szilviék szobájában 19 fok volt, de a szél miatt ennél sokkal hidegebbnek tűnt. Az én szobámban nem volt szél, és a 22 fok is sokkal barátságosabbnak tűnt, pedig az sem kimondottan ücsörgésre való
Az biztos, hogy ezen a héten be kellett öltöznünk itthon is. A radiátorok közepes fokon vannak, nem akarnám, hogy elszámoláskor majd kéthavi fűtésdíj jöjjön ki.
Jelezték, hogy jön a hó, ami szinte hihetetlen lesz, tekintettel arra, hogy én mindig csak olvasom a neten és látom a rengeteg havas fotót, de itt ezen a télen sem volt idáig 2 napnál tovább tartó centis hónál több, az is csak egyszer. Aprószemű és rövid havazás megindult párszor, de legtöbbször az estét sem érte meg. Inkább eső és havaseső dominált idáig. Kíváncsi leszek erre a beígért hóra, ami végül is hozzánk is eljut -- a nagy hideg okán valóban van esély rá.

Du. megnéztem A szultána 2./58-59. (156-157.) kétórás, soron következő részét.
Elolvastam M. C. Beaton: Agatha Raisin és a végzetes kezdet c. krimisorozat első részét gépben.
Anyám telefonált.

Este BK, majd megnéztem A fekete özvegy c. 2008-as amerikai krimit.

2018. február 25., vasárnap

Főzés, hajfestés

Vékony csirkemellszeletekhez adtam borsot, bazsalikomot, oreganót, tárkonyt és kaprot, s karamellszínre pirítás után pár percig főzés pár kanálnyi vízben, végül sajtmártást kevertem hozzá.
Mi sem természetesebb, mint hogy nokedlit készítettem mellé.
Volt vagy 70 deka a csirkemell, úgyhogy pár napig Haramia sem panaszkodhatott... ;-)

Délután hajat festettem, a múltkori hajfesték másik felét elhasználva. Anyám telefonált pont akkor, mikor már épp pár perc híja volt a lemosásnak, úgyhogy mondtam neki, hogy visszahívom.
Lerendeztem, ami még hátra volt -- szokatlan dolog még nekem sampon- meg hajbalzsamillatokat érzékelni! --, aztán visszahívtam anyámat. Tudtam, hogy a vele megszokott másfél óra beszélgetést nincs értelme elkezdeni, míg a hajfestés le nem zajlik.

Bencét hozták 7 előtt.
Megnéztem az Összetört álmok c. amerikai filmdrámát.

2018. február 24., szombat

Kávés kihívás

Délelőtt végére értem Ruth Ware: Sötét erdő közepén c. könyvének. Nagyon bejött nekem, már a borítója is roppant tetszett; izgalmas volt.
Hamar nyertem is általa egy kihívásplecsnit a Molyon.

Kávé
címmel indított kihívást Dorka50, 194. résztvevő voltam.



Sziasztok! Nagyon sokan szeretnek kávézni nemcsak a valóságban, hanem a könyvekben is. 
Ezért arra gondoltam, készítek egy kávés kihívást. 
Az olvasásokat csak a kihívás kezdetétől fogadom el, illetve a könyvek minimum 200 oldalasak legyenek! 
A plecsniért: 
– Hozz Én és a könyv linket! Értékelés nem muszáj, elég a csillagozás. 
– Hozz idézetet, amely bizonyítja, hogy a könyvben valóban szerepel kávé. (Nem fogadom el: kávészínű, kávé ízű, kávézó...)
Kérem, hogy a teljesítéseknél figyeljétek a kihívás kezdetét. Az olvasásoknak a kihívás ideje alatt kell megtörténnie percre pontosan. Tehát csak azok az olvasások érvényesek, melyek 2018. 02. 12. 15:58 utániak!
Köszönöm és jó olvasást mindenkinek!

Mint írtam, Ruth Ware: Sötét erdő közepén könyve esett kézre éppen. Természetesen vittem szöveges értékelést is, és kávés idézetekben egyáltalán nem szűkölködött a könyv. Megkaptam a 321. plecsnit.


*

Bencét elvitték negyed 2 körül, megnéztem az Elif 117. részét.
István telefonált, később küldött át nekem 5 db 2 órás Szultánát! Mivel Popika írta, hogy az előzőeken ő is túlvan, átküldtem neki is. Azt hiszem, ezzel igencsak elleszünk jó darabig...

Este megnéztem A mi kis falunk II./4. részét, majd a Vigyázó tekintet c. amerikai thrillert.

2018. február 23., péntek

Péntek

Leginkább mezei nap.
Délelőtt a hűtőből szelektáltam, maradékok sorsát intéztem, a velük járó sok mosogatással.
Spenótot főztem jó fokhagymásan, tükörtojással.

Szilvire rásóztam 4 receptemet, kiváltotta, aztán még tescózott egy sort, reménykedve némi akciós Félixben. Tudtam én, hogy lesz még böjtje a tavaly év végi, mintegy két hónapon át tartó leakciózásnak -- az idén meg hiába várjuk, csak hébe-hóba van, de nem igazi. Bár már szinte bármilyen Félix-akció megfelel. Múltkor négyes csomagolásban talált olyat, hogy 3+1 -- az egy aprószemű fincsi tápot jelentett. Illetve tudott szerezni  olyan akciósat, bár nagyon korlátozott mennyiségben akciózták, hogy dobozos, 24 tasakkal. Ez is remek végül is, kár, hogy csak kétféle összeállítású doboz kapható.

Olvastam, majd megnéztem az Elif 116.-t, este a BK-t.

2018. február 22., csütörtök

Háziorvosnál

Bence ma már ment iskolába. Na nem mintha a takonykórból pár nap alatt gyökeresen ki lehetne kászálódni, de ilyen alapon a gyerekek zöme egyáltalán nem járna iskolába... Alapszinten feszt taknyos nagy részük.
Ma a blogpótlással utolértem magam, teljesen naprakész vagyok.
Az a baj, hogy mire ezzel megelégszem és vállon veregetem magam, úgy tűnik, szempillantás alatt megint eltelik két hét, amit hüledezve veszek tudomásul, és már megint pótolhatok.

Honestyt fésültem, s végre sikerült csimbókot likvidálni. Jó irányban feküdt, sikerült az akció finoman, gyorsan; úgyhogy megszabadítottam a bundáját pár nem kívánatos góctól is a tompora környékén.

Lesúroltam a tűzhelyet zsíroldós cuccal, ez is igen eredményes lett.

Délutánra összeszedtem magam és elmentem a háziorvoshoz. Nulla fok körül volt az idő, hideg széllel. De így is örüljek, hogy nem esett semmi.
Érdekes, lépten-nyomon olvasom, hogy bárhol is havazik -- hát, nálunk ha esik valami, az leginkább eső vagy havaseső. Ha némi hó esik, fél napig sem marad meg, ezen a télen a télfotózás sem inspirált még látványilag sem; egyszerűen alig volt némi hó, ami akadt, el is tűnt.

A rendelő várójában most nem voltak annyian, mint a múlt héten, de ott lennem is annak csak annak töredék idejéig kellett. Ugyanis érkezésem után Juditka kb. 5 perc múlva kijött, ilyenkor szokta szétdobni a már megírt recepteket, és beszedni az új betegektől a cuccost. Jeleztem neki, hogy már meg is jött a végzés a rehabtól, odaadtam a levelet. Átnézte, és ideiglenesen most nála lesz a levélnek az a része, amely az idézésemet tartalmazza. Megbeszéltünk pár dolgot, és hogy kb. a jövő hét vége felé jöjjek. Mostantól fogják összeállítani a háziorvosi repertoáromat, amit majd vinni kell a bizottság elé. Van ennek konkrét neve is, nem rövid; de pont azt a papírt vette el Juditka... persze vissza fogom kapni majd.
Be sem kellett menni, úgyhogy el is jöttem -- ezen is túlvagyok.
Bementem az ottani Coopba, vásároltam, ami kell; majd hazaporoszkáltam.
Addigra Szilviék is hazaértek az iskolából.

Olvastam, neteztem, játszottam, Elifet néztem. Este pedig a BK-val, és később, éjjel a Míg a gyanú el nem választ c. amerikai krimivel szórakoztattam magam.

2018. február 21., szerda

Szerdai dolgok. -- Pig Dragon 1900

Szilvi részletes elszámolásokat szokott csinálni, forintra. Dátum szerint, és hogy melyik bolt, mit vett, akciós-e vagy sem; piac, postai befizetések -- minden tényleg forintig kiszámolva.
Tehát nagyrészt ő vásárol, és a nekem (és macskáknak) vett dolgokat külön adminisztrálja, nyilván az adott pénzt is, így tudni lehet, hol tartunk, mikor kell megint saját vásárlásra/kiadásra pénzt adni. Most egy hónap adminisztrációjának a lényegét pótoltam az általa vezetett füzetből csak úgy az asztali naptáramba. Ez így van nálunk évek óta, de leginkább az elmúlt egy év óta gyakorlatilag napi jelleggel, a hasznavehetetlenségem miatt. Értsük jól.:)
Én csak akkor térek be egy bótba, ha amúgy is menőkém van valahova.

Felvettem egy helyi számú mobilhívást, valamiféle bankos volt, aki a számlámra érkező munkabéremet akarta, hogy valamit csináljak vele (komolyan nem értettem), de szerencsére hamar sikerült rövidre zárni, mivelhogy nincs munkabérem.

Megcsináltam a PigDragon 1900. szintjét! Anno én nem hittem, hogy ezek a játékok ilyen szinten végtelenek... kíváncsi lennék, egyáltalán van-e valahol végük.

 
Megnéztem a nálam lévő, jelenleg utolsóként küldött, "hosszú távú" Szultánát, azaz a 2. évad 56-57 (154-155.) részét. Hihetetlen jó.

Ezek után olvastam, majd este megnéztem a BK-t és az éjfélig tartó Szulejmánt. Hát, aki dolgozik, az nem csoda, ha kihagyja... Nagyon későre rakják. Nem tudom, miért nem lehet felcserélni az Éjjel-nappal Bp. c. borzalommal... ha valaki azt akarja, úgyis fent marad, a Szulejmán nem kicsivel értékesebb.

Csendben eszembe jutott a mai dátum kapcsán, hogy ma lenne a 39 éves házassági évfordulóm. Tegnap meg az unokatestvéremé lett volna, a 38.

2018. február 20., kedd

Megjön a végzés

Ma is blogpótlásokkal foglalkoztam sokat.
Főztem krumplipürét, és jó fűszeresen összegyúrt apró fasírokat sütöttem.
Már sültek a fasírtok, főtt a krumpli, mikor postáscsengetés hangzott.
Tényleg ő volt, s vele nagy meglepetés: már meg is jött az RSzSz-től a hivatalos ajánlott levél! Jó vaskos. Lányos zavaromban nem jutott eszembe a személyi igazolványom száma, pedig jó ideje már elvileg megjegyeztem és tudom is használni. Ez a postás meg elfogadja bemondásra is, nem froclizik tízszeri személyes iratátnézéssel-forgatással, adatok kikérdezésével, rám nézve való képi ellenőrzéssel stb., és hogy még a liftből is visszalép, hogy még egyszer hadd nézze már meg. Az előző postásunk ilyen volt, már féltünk tőle, az ember úgy érezte magát, mint valami bűnöző. A pénzt is háromszor visszakérte megszámolni... sőt, Szilvinek nem adta oda a gyerektartást, mert a küldeményen nem volt ott a Kovácsné, Szilvi meg még nem tudott áldozni rá, hogy levetesse a nevet, pedig nem jókedvéből hordja. Az mindegy, hogy évek óta idejárt és ismerhetett bennünket, akkor sem lett lazább; meg az is mindegy, hogy a lánykori név a lakcímmel együtt véletlenül egy az egyben stimmelt. Rend a lelke mindennek elvégre. Akkor emiatt még ráment 3 hét, mire Szilvi valahogy el tudta intézni, hogy megkaphassa a pénzt, és ez az egész úgy pont karácsony előtt kezdődött!...
Gondolom, sok volt ezek miatt a panasz, nem mindenki tűri az ilyeneket csendben, mint mi -- lényeg az, hogy egy idő után más postásunk lett, és nagy hálával tölt el mindig is bennünket, hogy normálisan végzi a munkáját.:)
Na igen, csakhogy most olyan váratlanul ért a dolog, hogy hirtelen se kép, se hang, nem jutott eszembe a szám; úgyhogy elő kellett kapni a személyit.
A végzés lényege, hogy március 8-ára, reggel 8-ra vagyok hivatalos a bizottság elé járulni.
Naná, hogy nőnapkor, elvégre beadni meg Valentájn-napon sikerült...:DD
Egyébként 04. 15. van megjelölve ügyintézési határidőnek, illetve 60 nap. Hát ez kb. annyi.

Délután Elif-nézés, tápivás, este BK, majd éccaka megnéztem a Gyilkos félelem c. amerikai thrillert.

2018. február 19., hétfő

Hétfői gondolatok

Bencus beteg lett; nem influenza, csak megfázásos/elkapásos takonykór, de ezzel sem tanácsos iskolába menni.
Úgyhogy Szilvi reggel bejelentette az ebédlemondás miatt, délben pedig elment a mai kajáért. Mivel ez a lehetőség megvan, az iskola közel van, nem szokta kihagyni, és sokszor két napig is eszik azt a kaját, elfogy. Nyilván, mint mindig minden téren, sokan szidják az iskolai kaját, pedig hát semmi gond vele; változatos, jóízű. Az iskolában Bencus nemigen tudja felét sem megenni, mert azt mondja, alig van idő az evésre. Így gondolom, rengeteg a pazarlás. Láttam múltkor egy pörköltadagot, szerintem tisztességes felnőttadagnak is megfelel, sőt. A köretről nem is beszélve. Ha vesz az ember felnőttnek szánt dobozos készkaját, ennek a pörköltadagnak jó, ha harmadát tartalmazza!
Délben elment a kajáért, ugyanakkor intézett némi sürgősebb vásárlást és befizetett két csekkemet a postán. Délután meg elmentek az orvoshoz. Nem mintha sok értelme lenne, mert egy gyakorló anya úgyis tudja, miket kell szedni; nem is írnak fel semmit, hiszen ezek mind recept nélkül kapható cuccok. Elsősorban az igazolás miatt kell minden alkalommal menni, így Bencének tulajdonképpen ilyen 2-3, nagy ritkán, ha a héten úgy alakul, 4 napos hiányzásai vannak, orvosi igazolásokkal. Ráadásul irgalmatlan sok a beteg, zsúfoltak a várók, ha valaki addig nem volt beteg, nagy eséllyel számíthat rá, hogy onnantól igen. A szülő is igazolhat 3 napot, csak az ember fél ezt kimeríteni, tartalékolja.

Amúgy megint blogpótlással telt a nap igen nagy része, megint két hetet kellett pótolnom, de igen jól haladtam.
Daninak átküldtem anyámról meg a kiscicáról készült fotóimat. Azt beszéltük, hogy kiválasztunk egy jóképű cicás fotót, és Dani kinyomtattatja úgy A5-ben a DM-ben, keretet vesz hozzá, hogy kirakhassa. Hátha megnyugvást hoz neki, ha ránéz a gyönyörű macskájára...
Naptárra nézve, anyáméknak ma lenne a 63 éves (!!!) házassági évfordulója... és ebből már papa 35 éve halott.

2018. február 18., vasárnap

Bagolyszínező 5.

Ma minden volt: havazás, havaseső, majd eső. Délutánra meg kisütött a nap.
Neteztem, leveleztem, játszottam.
Ezután pár órát színezéssel foglalkoztam, nem nyughattam addig, míg el nem készül az 5. baglyom.


Miután lefotóztam, újfent megnéztem egy következő A szultána kétórás részt.

2018. február 17., szombat

Szombat

Reggel végre rászántam magam, s a piperedobozomat szelektáltam, kiselejteztem százéves, 15 éve nem használt, beszáradt, széttört, nem működő dolgokat, egyúttal ki is cseréltem a viseltes cipősdobozt egy félretett (majd jó lesz valamire) újszerűre.

Később elmentem a közeli Sparba, ahol vettem főznivalót és egyéb hiánypótlásokat konyhailag és háztartásilag; hazafelé vettem fel pénzt az ATM-ből.
Bencét kora délután elvitték.
Megnéztem az Elif 112.-t és A szultána (2./52-53. /150-151) soron következő 2 órás részét.

Frissen vett apró csirkealsócombokból főztem paprikást, mellé főtt tésztát. Bepakoltunk Haramiával.

Dani jött este fél 8-kor, hozott almot. Épp végszükségállapot volt, következő almozáskor máris kellett. Beszélgettünk, odapakoltam az anyámnak szánt göngyölegből, ami máris összejött, és Dani is kapott egy jó adag főtt tésztát paprikás csirkével. Egyúttal elvitte a mázsás tisztaruhás zsákját.

A mi kis falunk II./3. részét néztük, utána még kiolvastam P. F. Thomése: Árnykislány c. könyvét.

2018. február 16., péntek

Péntek

Időközi ruhaforgatásokkal délelőttre beszáradt a sok mosott ruha, így szépen beszedtem, behajtogattam és zsákba pakoltam a cuccost. Ez is mindig pipa és győzelem.:))
Ezután újra Honesty-fésülés következett, mert bár tegnap fésültem, de nem voltam megelégedve.
Viszont az almozása után nyomok voltak itt-ott, helyileg kellett felsúrolni-kimosni-szőnyegtisztítózni; s ilyenkor a feneke körül is rendet kell rakni. Hosszú szőrű macskáknál mindez kifejezetten szívderítő, aprólékos meló.

Megnéztem az Elif 111. részét, majd A szultána 2. évad/50-51. (148-149.), soronkövetkező kétórás adagját is. Ilyen részletes paraméterekkel jön a letöltéssel, azért másoltam most fel az egész sort.

Szilvi tescózott, hozott némi akciós, négyes Félixet, A4 képkeretet és vedres halászlevet nekem.
Beleraktam a legutóbbi hímzést a képkeretbe, eltelt vele kis idő. Előzőleg már kitaláltam, hogy hova fog kerülni, elég nehéz hozzá, hogy gombostűs nem lehet, de már régóta nincs befúrt facsavar, mindent a 20 éves furmányok hordoznak. Damillal szoktam manipulálni, hogy egy csavaron akár 3 kép is lógjon, egyre hosszabb szálakon persze. Sikerült, falon van.

Este BK, ráadásul hajat is mostam.:) Ez nekem nagy szó, hiszen bő félév kimaradt ebből a szempontból... fejet mosni egészen más fogalom.

2018. február 15., csütörtök

Tápszerhalmaz

Délelőtt Honesty fésülésével töltöttem nem kevés időt. Hatékonyabb lehetnék, ha ennek az időnek a háromnegyede nem a nyaldosásának elhárításával telne el...

Hagymás rántottát sütöttem és ettem, mintegy másfelet. Ez azért haladás a félhez, egyhez képest.
Jött Dani, meghozta a közelibb gyógyszertárból a két nagy doboz tápszert. Mivel egy recepten két "adag" van, így muszáj egyszerre hozni. Még jó, hogy közel van hozzá a gyógyszertár, és így gyakorlatilag hozzám is, mert ezeket biciklivel nem lehetett volna hozni. Egyik fért bele a hátizsákba, a másikat ölben hozta. Itt az "adag" 24 db 200 ml-es Nutridrinket jelent. Tegnap ment kiváltani, de nem volt -- mondták neki, hogy megrendelik, és holnap mehet érte. Az egyik dobozban málna-joghurt, a másikban vanília-citrom ízű tápszer volt. Mindez csekély térítéssel 4570 Ft-ra rúgott, amit utólag adtam oda Daninak.
A hátijába odapakoltuk az anyámhoz viendő cuccokat. Szokásos üveg- és dobozfélék, göngyölegek, száraz kenyér.
Később újra jött, ezúttal anyámtól hozott sárgaborsólevest és pár rántottcsirke-darabot sült krumplival. Természetesen a krumpliköretnek ilyenkor Szilviék örülnek leginkább, én inkább a levesre pályázok, és max. egy rántott alsócombot tudok magában elnyammogni. Ha nem megy, Haramia segít.

Megnéztem a 110. Elifet, este BK.

2018. február 14., szerda

MÜK és Rehab központ

Jelenésem volt a MÜK-nél, még szerencse, hogy beírtam előre az asztali naptárba, különben a kiskönyvet csak akkor veszi elő az ember, ha gyanakszik az időpontra.
Ilyenkor felkelés után a szokásos rendezkedés, magam, macskák rendezése során egyből indulásra készülök, tehát csak addig vagyok itthon, amíg muszáj és nem végeztem el mindent.
10 előtt kint voltam a buszmegállónál, két busszal mentem fel a városba. Kissé szemetelt az eső, de nem nyitottam ernyőt, szerettem volna megúszni a dolognak ezt a részét.
Ott szokásomhoz híven lerövidítettem az utat a Gambrinus köznél, ahol mindig sasolom "A cicát" az antikvárium kirakatában. És ott volt! Most nem aludt, hanem ült. Egykedvűen nézett a világba. Azt már olvastam róla, hogy nem igazán vesz tudomást az őt figyelő bámész közönségről, én sem vettem még észre, hogy valamikor is rám nézett volna.
Mivel nem láttam a környékén embert, az eső ellenére igenis, előszedtem a fényképezőgépet:)), mert különben nem is én lennék.


Ez nagyon jó ómennek ígérkezett a mai napra. Fülig ért a szám, holott a munkásügyi központba megyek... Úgy döntöttem, hogy szerencsét hoz nekem A cica.

Sort álltam a recepciónál. Sajnos, elmúltak azok az idők, amikor egymás után három alkalommal is már itt bepecsételtek, kiírták a következő időpontot és már jöhettem is. Régi szép idők. Ilyen már nincs, mindenkinek, mindig kötelező "szobára menni".
Azt is megállapítottam, hogy a sorból ítélve -- holott nem nyitási idő volt, hanem úgy középen jártunk az ügyfélfogadási időben -- nem igazán csökkent a munkanélküliség. Most is meglehetősen kanyarogtunk, de pláne, amikor jöttem visszafelé, kunkorodott vissza a sor vége szinte a bejáratig.
Megkaptam a sorszámot, és elnézve a rohadt magas lépcsőszintet, első emelet ide vagy oda, nem fogom szégyellni... elvégre azért van a lift, hogy egyes vínasszonyok ne kapjanak szívinfarktust a lépcsőzéstől.
Van egyébként páternoszter is, hú, de szerettük gyerekkorunkban! Emlékszem, szolfézsos barátném apukája ebben az épületben dolgozott, és mi sokszor belógtunk csupán páternoszterezni. Néha már megismertek bennünket...
No de mostanra kicsit félek ettől, pedig ez lenne közlekedésileg itt a legegyszerűbb. Már nem olyan a reflexem, nem tudok ugrándozni. Tavaly tavasszal Szilvivel kipróbáltuk, ő még sosem utazott ezzel. Hát, kicsit meghökkentő volt számomra, jó gyorsnak tűnt; nem lett semmi gond, de úgy döntöttem, ebben a legyengült állapotban nem kísértem a sorsot.
Nagyjából fél órát várakoztam, mire behívott a számkijelző.
Megszokott ügyintézőm fogadott, adategyeztettünk, beírt egy-két dolgot, s mivel ide munkakeresőként járok, nyilván be kell írni, milyen munkát keresek. A korrektorit mondtam, azt még tényleg el tudnám látni, de azt már nem tettem hozzá, hogy csak itthon.
Megkaptam a pecsétet és az időpontot; mondta a hölgy, hogy a következő jelentkezésem szintén internetes lesz, mint a múltkor!, és csak az azt követőre kell megint fizikailag jelentkezni. Meglepett, mert azt hittem, azt csak egyszerinek kaptam, így ennek is lehetett örülni.
Miután befejeztem itteni jelenésem, kint el kellett döntenem, hogy hazafelé vegyem-e az irányt, vagy netán menjek és keressem meg az Erzsébet utcán az RSzSz épületét. Tegnap este ugyanis erőt vettem magamon, és a nyomtatványokon kitöltöttem a még hiányzó válaszokat, melyek nem igazán voltak vagy érthetőek, vagy egyértelműek számomra. Úgy voltam vele, ha nem jó, legfeljebb adnak másikat és kitöltöm azt. A biztonság kedvéért -- hátha mégis odamegyek -- reggel azért elpakoltam ezt a dossziét is! Tudtam, hogy én ezt előre nem tudom eldönteni, majd itt és most fog kiderülni, megyek-e vagy sem...
És igen, mertem menni. Ez számomra nagy döntés volt, ha otthon kell eldönteni, hogy idejövök, úgy azt hiszem, tovább húzódott volna -- de itt most, miután ugye, már A cica is inspirált, és hogy kipipálhatom a MÜK-ot, hát "mertem". Az eső még mindig szemetelt.

Apropó, nyomtatvány. Popika segítőkészségének köszönhetem, hogy már itt tartok, ugyanis ő felajánlotta nekem még év elején, hogy hoz nekem ehhez a dologhoz -- amit akkor szintén ő vetett fel -- papírokat. Volt a TB-nél is, mert úgy tudta, ott kell kérni, de mint kiderült, az Erzsébet utcára tanácsolták. És amikor elkísért január 9-én a mammográfiára a Jerikón, akkor hozta magával a papírt is. Hát ezért indultam így be ezzel kapcsolatosan.

Gyalogosan sétáltam el. Megtaláltam az épületet, egyébként nagyjából a szomszédságában van a régi, Szív utca sarki MÜK épületének.
Szélcsendes, nyugis volt minden. Egy recepciós jóembernek elmondtam, mit akarok, mire ő adott nekem egy sorszámot, és intett, hogy ott az ablaknál fognak majd szólítani, addig foglaljak helyet. Nagyjából öt embert láttam előttem, de mint kiderült, ketten nem az ablakhoz várnak, hanem vizsgálatra. Szóval elég hamar szólítottak. Előadtam, mit akarok, hozzáfűzve, hogy kitöltöttem a papírokat, de nem biztos, hogy minden jól van.
Átnézte pontról pontra, ami jól volt, pipálta, helyenként kérdezgetett. Egy helyen kihúzott valamit, egy helyen utánaírt egy infót. Különösebben nem volt más gond.
Az utolsó munkahelyem időintervallumát illetően kérdezte, hogy ezt tudom-e igazolni valamivel. Másodpercet gondolkoztam, hogy úristen!; de aztán eszembe jutott, hogy hát hiszen a munkaügyis dossziémban mindig ott hordom a MILL-lapomat, igen, hát hogyne tudnám igazolni!
Úgyhogy bevette a MILL-lapomat is, megbeszéltük, hogy azt majd vissza fogom kapni.
Ezt követően mondta, hogy az első körön túlvagyunk, majd várható egy végzés, amelyben a bizottság előtti megjelenés dátumát is fogják közölni. Ezek után eljöhettem! Hurrá, ezt is kipipálhatom végre.
Elállt az eső is eddigre. Kint elkezdtem visszafelé sétálni az Erzsébet utcán, gondolkozva azon, hogy hogyan is kéne most hazamennem, milyen járművel, mikor megláttam egy buszmegállót. Azonnal eszembe jutott, hogy hát ez a 30-as egy megállója épp hazafelé. Minden összejött!
Leszállva bementem a 100-as boltba, vettem ezt-azt, majd itt a környéken eddig nem látott dolgokat fotóztam.

 
Otthon, miután elrendezkedtem, nagy ambícióval kezdtem hozzá a mosásnak. Két színes és egy fehér mosást csináltam, teregettem; épp csak hogy elfért...
Megnéztem az Elif 109.-et, István telefonált.
Ja igen, ma volt Valentin-nap. Kaptam Istvántól netes képeslapot, szép képeket ide-oda. Én is küldtem neki.
Este még a BK, Szulejmán volt hab a tortán.
Esztertől hosszas, kedves hálalevélben megtudtam, hogy megkapta a csomagomat, és nagyon-nagyon örült.

2018. február 13., kedd

Csomagfeladás -- háziorvosnál

Délelőtt összeállítottam köszönetem jeleként a viszont-csomagot Eszternek.
Hat darab -- három vastagabb, új és három régebbi, vékony -- antológiát szedtem össze, melyekből még volt itthon nekem tiszteletpéldány. A vékonyakban kettőben egy-egy, a többiben több versemmel is szerepelek, átfedések nélkül.
Az általa küldött dobozba pakoltam, és mivel maradt egy kis hely, agyam törtem előzőleg, hogy mit is kéne oda... míg feltaláltam: egy frissen vásárolt gyömbér-citrom filteres doboz teám pont odaillik. A kis helyekre, amelyek még maradtak, pakoltam némi légbuborékos cuccot, és kész is volt.
Rég nem adtam már fel csomagot, csak rémlett, hogy elég szigorú szabályok vannak: csomagolás, átragasztások, plusz még madzagos átkötés is. Szerencsére találtam itthon némi keresgetés után mindent, úgyhogy sikerült mindent összehozni.


Összerántottam magam, mert az orvoshoz is szándékomban állt menni. Úgy terveztem, hogy előtte feladom a csomagot. Nem tudtam pontosan, hogy hogy is zajlik ez, mióta a postánk számkijelzős-hívásos lett, tutira nem adtam fel csomagot. Régen tudom, hogy kétszer álltunk sorba legalább, és ki kellett tölteni egy csomagfeladási vényt.
Most odamentem először is egy ablakhoz, ahol nem állt senki, és gyorsan kértem egy ilyen vényt. Mire mondta a hölgy, hogy már nincs ilyen, vegyek egy 7-es sorszámot, és mindent az ablaknál csinálnak, géppel állítják ki a csomagkísérőt. Szuper.
Így is történt. Tulajdonképpen csak kérdéseket tettek fel: sürgős-e, törékeny-e, utánvét lesz-e. Mondtam, hogy egyik sem. Értéket nem kérdeztek, még az lett volna talán, ami fontos.
Mivel ezek az antológiák igen súlyosak, 1,60 kg lett a csomag, 1530-at fizettem. És már fel is volt adva. A hölgy aszonta, hogy 3-4 (!!) munkanap... Kicsit meglepődtem, de úgy látszik, mindenkinek ezt mondják, Eszter is úgy tudta, és az övé is megjött már másnap. Persze én azért elhittem, írtam is este Eszternek, hogy hétvége felé fogja kapni a csomagot, mert így mondták.
Természetesen ő is megkapta már másnap egyébként!:))) Úgyhogy tényleg nem szükséges elsőbbségivel adni fel, így is megkapják másnap... szerencsére.

Ezek után elbandukoltam a Tócós térre az orvosi rendelőbe.
Vagy egy órát ott ücsörögtem, az volt a csendes véleményem, hogy ha most nem kaptam el az influenzát, akkor sose... Sokan voltunk és a betegek zöme hörgött, fújta, krákogott...
Juditka kijött ugyan, oda is adtam az iratokat és listát, amiket vittem, de jeleztem, hogy most szeretnék be is menni (így nem kellett a receptekkel sietnie).
Közben ugye, anyámmal is egyeztettük pár napja, hogy neki is kellene íratni, szerencsére akkor így írtam össze az enyéimet és az övéit, 3-3 hónapra kérve.
Beadtam egy műanyaggyűjtőben a december óta gyűlt vizsgálateredményeket, a szakorvosi rendelvényt egy évre a tápfelírásról. Ezek után már csak várni kellett.
Bekerülve mindezeket és összegezve az elmúlt évet gyorsan átbeszéltük a doktornővel, közben Juditka nyomtatta a recepteket. Mondtam neki, hogy közben arra jutottam, hogy szeretném elindítani a leszázalékoltatásomat. Csupán azért lepődött meg, mert azt hitte, hogy már biztosan rég nyugdíjas vagyok. Hát mondtam, hogy nem, és hogy én már nem apellálok a munkára, ha 6 éven át nem kellettem állandóra sehol, akkor majd biztos nem most fognak utánam esengeni, mikor már én sem bírnám. Egyébként láthatja mindenki, aki akarja, hogy nem rohantam egyből az elbocsátásom után beadni ezt a cuccot, bár már sokan javallták akkor is. Nem, megvolt bennem a jó szándék, hogy én még dolgozni akarok. Nyáron már 6 éve lesz, hogy fht.-n vagyok! Az évek során egyre többen javasolták volna ezt, és én mindig visszakoztam, mintha valami csodára várnék. Hát lehet, hogy nagy baromság volt. De most már, ezzel az utolsó műtéttel és betegséggel, hogy még 5 évig -- ha megérjük -- kell folyamatosan ugrándozni mindenféle vizsgálatra és szedni a Letrozolt, azzal régen túllépek majdan az öregségin is. Sőt, lényegében 3 év múlva azon lennék. Úgyhogy majd meglátjuk.
A doktornő mondta, hogy adjam be a papírokat nyugodtan az RSzSz-hez, és majd ha kijön a végzés az időponttal, na, akkor menjek majd rögvest hozzá, mert nekik kell pár nap ahhoz, hogy összeállítsák az orvosi repertoáromat. Mondtam, hogy rendben.
Én egyébként úgy tudtam, hogy a beadáskor már vinni is kell ezt az orvosi cuccot. De nem. Majd akkor, ha a bizottság elé kell menni.
Úgy vagyok vele, hogy itt már a jelen helyzethez képest tényleg nem veszthetek. Max. nem kapom meg, és akkor tovább kell még 3 évig szarakodnom a munkásügyi központtal, a jelentkezésekkel, az aktív korú felülvizsgálattal, az éves 30 nap alkalmi munkával és annak igazolásaival, az ezzel járó nyugdíjas bérlet utáni járkálással... Már az is nyereség lenne, ha ez a rész kimaradna az életemből.

Bementem a gyógyszertárba, kiváltottam az életmentő Bisoprololomat. Ezzel kapcsolatban hetek óta észlelem, milyen problémás a szívem. Mivel mikor elfogyott, úgy gondoltam, hogy ha szedem helyette ideiglenes pótlásként a gyógyszerfelíratásig a Betalocot, akkor kibírom -- hát nem, rohadtul nem ugyanaz! Csak nem vágtam, hogy azért érzem a szívemet minden percben, mert ez van a háttérben, hogy nem szedem a Bisoprololt. A doktornőnek is mondtam ezt, hogy nagyon kikészít a szívem, és amúgy is a gyengeség van rajtam, a szívem rátesz még pár lapáttal. Mikor mondtam, hogy már pár hete elfogyott ez a gyógyszer, hát ő erre lecsapott, hogy naná, hogy rosszul vagyok, a Bisoprololt nem szabad abbahagyni, a Betaloc egyáltalán nem váltja ki! Hogy máskor jöjjek 1 héttel azelőtt íratni, hogy elfogyna!
És egyébként tök igaza lett, mert másnaptól végre újra elkezdtem szedni, és szinte estére visszaálltam a megelőző állapotra, ami ég és föld az utóbbi hetek problémáihoz képest!
A tápot még nem mertem kiváltani, mert ez a gyógyszertár igen messze van ahhoz, hogy a táp nagy dobozát cipelni kelljen! Ráadásul otthon vettem észre, hogy úgy írta fel a doktornő, hogy egy receptre két dobozzal írt. Hát két dobozt egyszerre még Daninak sem lesz könnyű valahogy kiváltani és biciklin elhozni... Vagy kocsi kéne hozzá, vagy az, hogy gyalogosan ketten menjünk érte, és kézben cepeljük haza az egy-egy dobozt... Na mindegy, az nem annyira életbevágó, mint a Bisoprolol volt!
Anyámnak kiváltottam egy Betaloc ZOKját, és egyelőre mást nem.
Hazafelé úgy kerültem, hogy bementem a Sparba. Feltankoltam ebből-abból, paradicsom, narancs, ruszli...

Otthon megnéztem az Elif 108. részét, este meg a BK-t.
Jött Dani, jó nagy zsák szennyest hozott, s egyúttal elvitte az anyámhoz szánt göngyölegeket, persze a frissen kiváltott gyógyszerét és a háromhavi receptjeit is odaadtam Daninak, hogy ha megy, vigye.
Dani hozott Szilviéknek egy-egy asztali mobiltartót, vagy egy hónapig érkezett neki, gondolom, netes rendelés volt. Nekem is ilyet hozott, de még tavaly nyáron.

2018. február 12., hétfő

Hétfő

Régen nem színeztem már, most "megkívántam". Bagoly mellett döntöttem.

Megnéztem A szultána soron következő 48-49. részét.
Fantasztikus eseménydús így nézni a filmet. Nem szakítják meg a reklámok, és valóban nagyfilm hosszúságú, sőt! És ahhoz képest, hogy ezekben a filmekben mindig egy csomó lassítás, percekig tartó szótlan mimika megy, így most mégis arra jutottunk (Popikával együtt, neki is ez a véleménye), hogy rengeteg minden történik benne. Ráadásul nagyon izgalmas, irány- és sorsdöntő, végzetes események. Nem lehet abbahagyni. Csak sajnálhatják azok, akik nézték és továbbra is szerették volna nézni...:( Ez tényleg nagy kitolás azokkal.

Este BK, sok csetelés, olvasás, játék.

2018. február 11., vasárnap

Vasárnap

Megnéztem a soron következő 2 órás Szultána 45-46. részét.
Mákoslaskát főztem, s miután ettem, sorra vettem videóról A dal 3. válogatóját.
Szerintem ezzel láttam is A dalban előforduló 30 számot, melyekből majd kikerül a győztes dal az Eurovíziós dalfesztiválra. Igazándiból nekem kevés szám tetszett a 30-ból. (Dánielfy Gergely, Vastag Tamás és valamilyen Ádám, aki harmonikás és most együttesben lép fel -- szóval az ő számaiknál ért csupán el a borzongás:) ). Így nem is igazán fogom az elődöntőket végignézni, max. majd a döntőt.

István telefonált.
Késő este megnéztem a Meztelen hazugság c. amerikai krimit.

2018. február 10., szombat

Szombati vásár

Reggel összekaptam magam, és átmentem az iskolai vásárra. Kb. kéthetente fordul elő ez a vásár, decemberben voltam utoljára. Tényleg elég jól be lehet vásárolni bármiből, mert van itt minden.
Már régóta megjegyezgettem dolgokat, hogy mik kellenének. Pl. egy váltás melegítőalsó. Vagy szemezgetek mindig a háromrészes, füles, zománcozott szeletsütővel (mivel a teflont végképp nem engedhetem meg, be kell érjem azokkal a tizen-, huszonévesekkel, amelyek még használhatók).
Most nem kellett sorbaállni kosárért, szerencsére.
A végére aztán tényleg jól bevásároltam. Megvettem a háromrészes szeletsütőt. Egyenként is lehetett volna, nem volt muszáj mind a hármat, na de így legalább van választék. Kiszámoltam, hogy csak a középsőt vettem én, a másik kettő, a kisebb és a nagyobb a héten érkezett ajándék utalásból épp kitelt.
Vettem egy melegítőalsót magamnak, váltásként, mert mindig gond van, mikor le akarom mosni magamról -- régit kell előszedni, ami már tíz sebből vérzik.
Vettem 5 méter fatapétát, 4 különböző LED-es izzót (itt a legjobb árban kapni), egy csíkos lepedőt, aminek tartása is van, egy visszérkenőcsöt, egy csomag 60 literes, erős szemeteszsákot, ami féláron van a normálboltokban kaphatókhoz képest,  egy csomag kicsi S akasztót, 2 szemüvegtokot, valamint ajándékba egy pulóvert és egy szobapapucsot.
Ezután hazaérve lepakoltam, és újra lementem, ezúttal a DM-be. Vettem 1-2 hiányzó tisztálkodó szert, meg Haramiának tálkás kaját.
Jól végeztem dolgom.:)

Miután elpakolgattam, bekapcsoltam a gépet.
Ez a hétvége irodalmi berkekben gyászt hozott mindazoknak, akik ismerték az illetőt: ma reggelre meghalt valaki, akinek december eleje óta nyomon követem a történetét... Nagyon sajnálatos és nyomasztó dolog. Mindig, naponta figyeltem az eseményeket körülötte... és hát jók voltak a megérzéseim.:(

Megnéztem az Elif 107.-et.
Csengetett öcsém, aki anyámtól hozott zellerlevest és egy jó adag üres palacsintát.
Egyből ettem is mindből, a palacsintákba Katám szilva-körte lekvárjából tettem.

Este megnéztem A mi kis falunk II./2. részét.

2018. február 9., péntek

Fotózás plüssökkel

Maradékokat szelektáltam a hűtőből, mert ez többnyire az én dógom... Ezzel azt érem el, hogy egy csomót kell mosogatni, valamint félig lesz a szemetes.
Szilvi tescózott, hozott Félixet, valamint két csekkre is adtam rávalót.
Anyám telefonált. Kiscica nincs, már lemondott róla. Bár nem reklámozza, mert mindig is nagyon erős volt... mindig olyan volt, hogy anélkül tűrte a csapásokat, hogy összeroppanna; de azért látni lehet, kissé belebetegedett a macskája elvesztésébe.:(
Az idősebb (a kiscicánál idősebb, de amúgy az is 1 év körül, ha lehet) fekete kandúr már régebb óta is csak vagy kétnaponta jár haza enni, aztán megy megint...

Megnéztem az Elif 106.-t.
Fotóztam Bencust, már régóta terveztük, hogy a tavaly őszre lezárult vitateames cuccokkal és a nemrégi coopos jószágokkal meg kéne ejteni a fotózást; hiszen ők mind a két akcióbeli összes plüsst megszerezték! Honestynek persze mindig, mindenütt asszisztálnia kell. A dolgok történése csak akkor nyerhet igazolást, ha Honesty tanúsítja.:)

   



Aztán persze Honesty sem lett elhanyagolva...


Este BK, majd videóról megnéztem A dal 2. válogatóját.

2018. február 8., csütörtök

Szülőis nap

Esett megint egész nap!
Akartam menni nagy keservesen már végre a háziorvoshoz, már kezdtem összeszedni magam, aztán kiderült, hogy ma Szilvinek szülői értekezlet lesz, ahogy 4-kor hazahozza a gyereket, már fordul is vissza. Tehát ugye, én "vigyázok" Bencusra, de különben meg gyakorlatilag ez most már semmi teendővel nem jár. Szilvi odakészít neki mindent, elvan a tévével. Csak hát maga a tudat, hogy van valaki a gyerekkel. Ez mindenkinek számít.
Mondjuk, nem időpontos volt nekem ez a dolog, csak azt mondtam, hogy nem ártana azért kiírni ezeket a dolgokat, direkt ezért van a konyhában is egy asztali naptár. Ha mondta két hete, hogy ma szülői, na biztos nem fogom folyamatosan észben tartani... És már azóta készülök az orvoshoz, mióta István is pont csütörtökön volt itt, mert nincs Bisoprololom és tápom sem.
Azért akkor már, mivel még volt idő addig, elugrottam a Sparba, mert ezt terveztem az "orvos utánra". Kicsit eláztam, mert csak kapucnit raktam fel. Nem zuhogott annyira, de ernyővel nem akartam még a szatyron kívül kínlódni. Bevásároltam pár dolgot, amiket már kigondoltam, kajafélék, gyümölcsök, egyéb konyhai dolgok.
Hazaérve Szilvi nemsokára indult is, hazajöttek, majd nemsokára indult vissza szülőire.
Ahogy Szilvi már itthon háborgott egy csomó mindenen előzőleg, meg főleg mindenki előtt egy igen kontrollálatlan, "ki, ha én nem" anyuka -- nagy vitákra voltam felkészülve. Ehhez képest nem volt semmi. Minden szülő fülét-farkát behúzta és senki meg sem szólalt! Na nyilván nem Szilvitől vártam volna, ő legfeljebb akkor szólalna meg, ha már elkezdte valaki, meg hát amúgy is mindig ő a jegyzőkönyvvezető. De az a vérmes anyuka folyamatosan uszított, hát azt gondoltam, majd jól összedől a ház.

Elif 105., BK, majd megnéztem videóról A dal 1. válogatóját.

2018. február 7., szerda

Mindenféle

Tegnap a kései órákban másik kedves ismerősöm jelentkezett, hogy szeretne nekem "valami csekélységgel" kedveskedni, elfogadom-e.
Gondoltam, esetleg... valami saját könyv lehet-e, mi más, előre is öröm.:)
De nem az volt, hanem a levelezésünk kapcsán kiderült, hogy szeretne valamivel meglepni, de majd én vegyem meg magamnak, amit szeretnék... Természetesen nem akartam, hogy ilyesmivel terhelje magát, tudom, hogy neki sem habostorta az élet. De azt mondta, hogy ezt már régebben nekem szánta.
Így aztán ma délelőtt meg is kaptam tőle háromezer utalást, majd olyasmire költöm, amit egyébként nem vennék meg magamnak, lemondanék róla. Nagyon kedves, annyira meghat mindig a segítőkészséggel, jószívűséggel találkozás, hogy elrívom magam.:) Nagy köszönet a szívjóságért!:)

Megnéztem az Elif 104. részét, majd telefonált István.
Ezután a Lány a liftből amerikai családi filmet néztem meg, majd újra telefonált István, mert közben amolyan gépes problémáim adódtak, hogy a Jegyzettömb txt-cuccaimnál az istennek nem lehetett jól beállítani a nyelvet, vagyis hogy ne kérdőjelek jöjjenek az ő, ű betűknél. Illetve mikor beírom, akkor még rendben van, csak mikor újból behívom a fájlt, na, akkor másztak el az ominózus magánhangzók kérdőjelekké. Addig-addig variálta, míg a fájl régebbi, még wordben szedett részében is "megromlottak" azok a bizonyos magánhangzók! Aztán végül is megoldható lett a probléma, csak az újonnan elcsesződött fájlban ki kellett végig javítani az ő, ű betűket. Ezt István megcsinálta, nehogy már kardomba dőljek. És onnantól nem játszik ilyeneket, valahogy mégiscsak sikerült átállítani, mert egyébként az istennek nem akarta engedni, mindig visszaállt, ahova ő gondolta.

Este BK, Szulejmán -- éccaka hajmosás.:)

2018. február 6., kedd

Csomag érkezik

Most szombaton nem volt Szultána. Egyszerűen fogták és abbahagyták így, mindenféle lezárás nélkül. Nem igazán vágja az ember a TV2 húzásait, főleg amit a Szultána körül csinálnak állandóan. Összevissza pakolgatják időpont szerint is, ez a szombat délutáni adás pl. senkinek nem volt jó... de legalább adták. Már decemberben is leálltak vele valami baromság miatt egy hónapot, most is, de most ráadásul még az sincs mondva, hogy nyugi, majd valamikor folytatják.
István "kitalálta", hogy ha gondolom, magyar felirattal tudja nekem küldeni a folytatást... Ezek ráadásul a magyar részekhez képest reklám nélkül is kétórás részek! Bár a címükben így is két rész van megjelölve. Mondtam, hogy oké. Megkérdeztem Popikát, hogy ilyen alapon kéri-e ő is a folytatást, mert akkor át tudom küldeni időszakonként. Persze miután megnéztük, ahhoz, hogy újabb feltöltések férjenek a drive-ra, nyilván egy idő után le kell törölni. Így mindig jelzi Popika is, hogy megnézte-e már, mert ő nem tölti le gépre, hanem ott helyben nézi meg. Kérte, úgyhogy ezentúl így fogjuk nézni a Szultánát.
Tehát ma megnéztem a filmcím szerinti 43-44. részeket, lényeg, hogy attól kezdve, ahogy abbahagyták a történetet.

Jelezte nekem Eszter, kedves versrajongó ismerősöm, hogy tegnap csomagot adott fel nekem, pár nap múlva biztos megkapom. Erre mit ad isten, nemhogy nem pár nap volt, hanem még egy egész nap sem. Tegnap du. 2 körül lett feladva, és ma már fél 11 körül meg is érkezett! Pedig nem elsőbbségivel volt...
Nagy meglepetés volt számomra. Konkrétan a betegségemmel kapcsolatosan, de immunerősítő stb. cuccok voltak, egy részüket nem igazán tudnám megfizetni... Süngomba, Flavin7, magnézium-C-vitamin pezsgőtabletta, Floraliv, Normaflore. Na meg kávé és egészséges édesség. Az első kettő maga több, mint egy tízes... De nem tudtam, nem is lehetett őt lebeszélni, annyira segíteni akart.
Nagyon örültem, és végtelenül hálás vagyok.


Aztán kitaláltam, mivel fogom viszonozni...:)

Megnéztem az Elif 103. részét, este meg a BK-t.

2018. február 5., hétfő

Hétfő

Rájöttem, hogy még nem utaltam a közös költséget, pedig mindig azonnal szoktam, ahogy pénzt kapok. Na persze, mert most hétvége is hó elejére esett, kiment a fejemből. Úgyhogy ezt megejtettem.
Ezek után blogot pótoltam, mert szokásomhoz híven mindig elmaradok.
Szilvinek ma 1-re kellett menni a gyerekért az iskolába valamiért...
Tulajdonképpen nem igazán történt semmi, sokat neteztem, csetelgettem, a hímzés kicsit hiányzik... de olvasok helyette, meg hát ezer dolgot tudnék csinálni, ha lenne elég idő, de mindig úgy kifutok belőle.
Este BK-t néztem, majd a Beszélj! c. amerikai filmdrámát.

2018. február 4., vasárnap

Vasárnap

Nem kívántam semmit, volt még a csirkecombból is, de valahogy semmit.
Délután mégiscsak odatettem egy marék csirkelábat pörköltnek... :D Ezt mindig magában szoktam enni, de még úgy, és éhen sem bírtam még ebből sem háromnál többet elszöttyögtetni...
Van ez így. Mondjuk, ideje lenne már kiíratni a tápszeremet.

Késő délután jött Dani, almot hozott, hálisten.
Bepakoltam a hátizsákjába az anyámhoz szánt göngyöleget, összehordtam a száraz kenyérdarabokat-héjakat, majd Dani elbiciklizett anyámhoz.
Vett és vitt neki kajaféléket, amiket amúgy anyám sosem venne meg magának.
Küldött bablevest, madártejet, egy-egy kisdoboznyi rizset, sült krumplit, pár rántottcsirke-darabot, egy-két sültpulykaszárny-darabot, befőttet.
Dani elvitte a tisztaruhás zsákját.
Bencust hozták estefelé.
Ma volt a Sztárban sztár + egy kicsi döntője. Nagyon jó volt mindegyik döntős, szinte lehetetlen volt választani. Akikre tippeltem, ők győztek. Szuper volt!:)

István telefonált, és jó sok emberrel csetelgettem ma a nap folyamán.

2018. február 3., szombat

Esős szombat

Mivel időről időre istentelenül felhalmozódnak a félixes dobozok, kénytelen vagyok likvidálást beiktatni még akkor is, ha tényleg sajnálom ezeket a tök stabil, masszív dobozokat...
Már rengeteget felhasználunk a lakásban itt-ott, bármire; de hát a végtelenségig ezt sem lehet. Felhalmozásnak sincs értelme, mert nem tudjuk hova; valahol tárolni kell, itt nincs kamra vagy pince... A szemétledobóba nem lehet begórni, mondjuk, egy reklámszatyorban, mert ahhoz túl könnyűek, fennáll a dugulásveszély. Így aztán, sajnos, szét kell valahogy ollózni lapjaira, és úgy szemetesbe dobni. Ma ezt csináltam vagy egy órahosszat reggel, friss erővel. Mert ne higgye bárki, hogy ez könnyű. Annyira erős a doboz, hogy az ollóhoz is meglehetős erőkifejtés kell hozzá. Tőlem mindenképpen.
Esős nap volt, ha tisztességesen látni is kellett, villanyt kellett kapcsolni.

Megnéztem az Elif 102. részét, majd anyám telefonált. Nagyon szomorú, mert egy ideje eltűnt a kismacskája. Lehet vagy 4 hónapos összesen...:( Mikor hozzákerült novemberben, öklömnyi volt. Bőven szopós korban... És hát ahogy találgattuk, őt valószínűleg bedobták a kerítésen anyámhoz, máshogy egy ilyen apró macska nem kóborol még el. Hidegek voltak, és pár napi kinti etetés után anyám megadta magát. A kismacska kitartóan ordított az ajtajában, ki az, aki azokban a hidegekben ilyennek ellenáll?
Annyira jól megvoltak, és anyám nagyon megszerette. Pont ezért nem akart saját macskát, mert már annyiszor csalódott: megszereti, és akkor egyszerre csak történik vele valami... Azt hiszem, igazi állatszeretők többször is megtapasztalhatták már ezt. Olyan nagy a csalódás, hogy azt mondjuk: soha többet. Én is így voltam Toncsi után, bár ő kutya volt...
Viszont nem lehetett nem kiengedni. Annyira benne volt a cicában a "kint" imádata, ha nyílt az ajtó, mint akit puskából lőttek, úgy rohant kifele. De hát mindig visszajött. Már tervezgettük a tavaszi ivartalaníttatását is...
Vigasztaltuk anyámat, hogy még visszajöhet... példákat hoztunk, kinek hány napja eltűnt macskái is megkerültek. De a napok telnek... és hát még olyan kicsi volt. Még az is lehet, valaki befogta és jó helyen van. Bár így lenne! Olyan szép volt, olyan tökéletes kis habos-mákos macskaanyag, látszott rajta az is, hogy gazdás. Persze... ki tudja, mi lett a sorsa. Mindig azt mondom, leginkább arra gondoljunk, hogy befogadták.:(


Bencét elvitték kora délután.
Cseteltünk Danival, István telefonált.
Nagy örömünkre elkezdődött A mi kis falunk 2. évadja, ma volt az 1. rész.
Éjszakába hajlóan még megnéztem egy krimit, Ártatlanul vádolva címmel.

2018. február 2., péntek

Maciesküvős keresztszemes

Ma van a medvés akció; persze volt napsütés, ha nem is sok...
Én ugyan bele nem szólok, medve nélkül is úgy alakul az időjárás majd, ahogy akar...

A hímzésnél a fehér kontúrt is elkezdtem már tegnap, ma pedig folytattam. Ez nem olyan látványos, pedig kétszálas, de alig-alig látható a hímzésben. Mindegy, rend a lelke mindennek, én meg szoktam csinálni mindent úgy a hímzésekben, ahogyan az utasítás szól.
És... hihetetlen, de egyszer csak készen lett! Ha jobb az erőnlétem, biztos táncot lejtettem volna!:)
Mindegy, szerintem nagyon szép lett. Ezennel ki is fogytam a hímeznivalóimból. Van ugyan félkész állapotban egy nagy, több évvel visszamenőleg óta, de az nem kongré, hanem sűrű szövetanyag, azon tényleg rendesen van vaklálnivaló, és az egy Mucha-kép... Szóval lehet, hogy visszafanyalodok, ha hímzésileg ki leszek éhezve.
Vizes ruhán át kivasaltam a hímzést, s végre készen is állt fotózásra.:)


Közben megérkezett István utalása és a postás is csengetett -- megjött a "gyesem", azaz a 22800.
Képes voltam rávenni magam, hogy neki is tökfedő nélkül nyissak ajtót. Nekem is szoknom kell, és ő is hadd örüljön...:DDD

Szaggattam két tojásból nokedlit, és kiolvasztottam egy 5 alsócombból álló fagyasztványt, természetesen paprikásnak csináltam meg. Ebből mindig jót tudok enni -- és Haramia is.
Megnéztem az Elif 101. részét.
Szilviék bementek az iskolába, megkérdezni a házikat, meg hát megkapták a félévi bizonyítványt!
Bencusnak három négyese van, a többi ötös és példás.
Jó az. Én tudom, mi meló van emögött, ami nem a gyerek értelmi szintje miatt van, csak a többszörösen maximális mennyiségű házi feladatokra, szinte alig teljesíthető rengeteg elvárásra és néha bizony igencsak értelmetlen és felesleges szankcionálásra értendő.

Este BK, majd Gyilkosság receptre c. krimi.

2018. február 1., csütörtök

Mezei csütörtök

Összekészítettem az iratokat a háziorvoshoz, mennem kéne gyógyszereket íratni.
Beszedtem a száraz ruhákat, összehajtogattam, glédában besoroltam a zsákba. Ezen is túlvagyunk. Mindig fellélegzés, ha ezen a szűk helyen összecsukhatom a szárítót.:)

Sajnos, reggel óta problémák adódtak vécézés szempontjából. Szorulásfélével kezdődött, aztán mikor megszabadultam, átment hasmenésbe. De nem elégedett meg 1-2 alkalommal. Úgyhogy úgy döntöttem, én így nem merem kitenni a lábam.

A hímzésben a fekete kontúroknál tartottam. Ez azért jobb az utóbbi két nap színes és vaklálós hiánypótlásainál, és végre a kontúrok segítségével tökéletesen kezd kialakulni a színkavalkádos rész.
Megnéztem az Elif 100. részét, hurrá!, majd kocsonyát ettem.

Délután cseteléses levelezgetések, este bundáskenyeret sütöttem, sajtot ráreszelve, mikor még meleg.
Vártam a postást, de nem gyütt.
Este BK.