2018. március 10., szombat

Végre szombat

Kezdődik megint ez a baromság, megint igazolni kell a mobiltelefonok tulajdonjogát. Azzal kezdődött a reggel, hogy egy hármas sms érkezett a szolgáltatótól. Tavaly sem értettem, de most sem, hogy mi a francnak van erre szükség, ráadásul évente. Tavaly körmönfont volt a dolog, én neten sem voltam képes megcsinálni, mert hihetetlen, de jelszót is kértek... no, itt megakadt bárki. Ráadásul pl. anyám tutira nem fog elmenni egy szolgáltatóhoz sem, 10 éves telefonok eredeti papírjai sem valószínű, hogy megvannak, de az tuti, ha meglennének, sem lenne rajtuk jelszó...
Úgyhogy Dani bevállalta a telefonjainkat, mindet elvitte a szolgáltatóhoz, és a magáévá nyilváníttatta. Érdekes, hogy ott simán elhaladtak ilyen probléma mellett, mint jelszó. Úgyhogy legfeljebb majd megint rásózom ezt a gondot.

Megnéztem az Elif 127. részét. Bencét elvitték fél 2 körül.
Dani jött, hozott egy nagy zsák szennyest. Bepakoltunk a hátizsákba egy csomó szárazkenyeret és göngyöleget, majd elment anyámhoz, hordott be fát nála.
Később újra jött, anyám küldött egy nagy "veder" toroskáposztát.
Én pedig Daninak pakoltam egy adag krumplipürét vagy hat fasírttal.

Este megnéztem A mi kis falunk II./6. részét, később meg a gépben A szultána II./62-63 (160-161.) kétórását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése