Húsvét anyámnál

Esőzés egész nap!
Ha az általányt nézzük a szerencsénket illetően, hát nem volt meglepő ez az állandósult esőzés mára.
A délelőtt készülődéssel telt.
Miután Dani jelentkezett, mondta, hogy mielőtt megy majd biciklivel anyámhoz, felugrik és elviszi a göngyöleget, ne én cipeljem. Így is lett, persze ez már úgy fél 12 környékén. De legalább tényleg nem kellett semmi cuccot vinni, én csak az anyámnak szánt ajándékokat vittem.
Délelőtt anyám is telefonált, konstatáltuk, hogy minden okés.
Szilvivel dél körül indultunk, és hát olyan mázlink volt, hogy legalább ernyő nem kellett. Nem mondom, hogy elállt az eső, á, azt nem! De épp csak szemerkélt, nekünk ehhez nem szokott ernyő kelleni. Elég nagy szél fújt viszont. Amikor szélcsend állt be, egész kellemes idő volt egyébként.
Mamunak odaadtam a hatalmas puffasztott rizses táblacsokit meg a két csomag kávét -- örült neki.:)
Ő is festett hagymalevéllel tojást.
Dani segített teríteni, meg a tálalásban is. Később fát is vágott és hordott be. (Csak hallgatólagosan és mellékesen jegyzem meg, hogy én hülyét kapnék ezzel a fával való kínlódással. Olyan nedves a fa, hogy vért izzad az ember, míg meggyújtja, aztán meg hogy életben tartsa, és le ne égjen. Míg ott voltunk, háromszor égett le... állandóan a "rakjunk a tűzre", "hogy áll a tűz", "jaj, istenem, már megint leégett!" -- és társai. De ezeket anyám ezt úgyis jobban tudja, csak hát mit lehessen tenni...)
Szilvi otthonról hozott rengeteg cuccal díszítette fel az asztalt.

Meggylikőrrel koccintottunk kaja előtt. Volt három csirkéből húsleves grízgaluskával és sok zöldséggel; aztán sonka és főtt tojás, sült kolbász, valamint torma, majonéz és mustár.
Anyám képes volt és sütött túrós rétest és zserbót is.

 
Én jó sok levest ettem, de azon túl is megkóstoltam mindent. Citromos Gössert ittam kaja után, ezt minden további nélkül tudom inni, nem is emlékeztet a sörre.
Még az asztalt sem kellett kinyitni, hogy csak hárman voltunk -- anyám nem szokott asztalhoz ülni.
Öcsém pedig előzőleg járt ott, ő is kapott és vitt el levest, sütit; unokahúgom most nem tudott jönni, mert a Mekiben be volt osztva délutánra dolgozni...
Délután Szilvi előszedte és anyámmal átnézték azt a jó sok zöldség- és virágmagot, amelyek vétele Szilvire volt bízva.
A kertbe lehetetlen volt kimenni, beindult az eső és szünet nélkül esett. Pedig láttam, hogy a kert elején már jácintok tömkelege nyílik...
Anyám végre egyenesbe tette magát, aztán szinte elfeledkezve az időről, órákig beszélgettünk.
Fél 7 körül mondtam, hogy most már aztán készülődni kéne -- ismerem, mi szokott ilyenkor lenni: órákig pakolászás, mert anyám odapakolja gyakorlatilag szinte az összes kaját.
Hát tényleg így is lett, vagy egy órányi pakolás.
Dani a nekünk szánt nehezebb cuccokat bevállalta, hogy biciklin hátizsákban elviszi, aztán majd áthozza. Úgyhogy nekünk csak az apraja maradt; bár Szilvi elhozott pár ruhaneműfélét, amelyet Etelka vitt anyámhoz, hogy válogassunk belőle (én is elhoztam egy könnyű nyári blúzt).
Együtt indultunk, eléggé szakadó esőben. Dani aztán elbúcsúzott tőlünk és biciklivel nagyjából 5 perc múlva biztosan hazaért.:)
Mi pedig gyalogosan, de azért így, hogy nem kellett cipekedni és ketten voltunk, hamar eltelt az idő, úgy tűnt, ripsz-ropsz hazaértünk.
Később Dani átjött és hozta a nehezebb kajás dolgokat.

Feltöltöttem a fotókat és átmentem rajtuk, vágtam, javítgattam Photoscape-pel; valamint raktam is fel a netre belőlük.
Jó kis nap volt -- és holnapra nagy alvást terveztünk, ami ránk fér... bár az enyém Haramia miatt mindig feltételes, és legtöbbször rózsaszín leányálom...:)
A kis szülinapos újabban itt alszik ebben a roppant kényelmes, 37-es cipősdobozban, a bejárati ajtó mellett.:)