Rovarirtást várva

Délelőtt egy érzékeny mosásra beraktam a gépbe mind a 12 turbánkendőmet/slityakomat.
Nem volt idegem és hátam hozzá, hogy kézzel mossam át őket, ugyanis szabadban lógtak 6-osával két vállfán, ugye, majd' 1 éve... Nagyon súrolni nem kellett, ez az érzékeny mosás meg nem tett kárt bennük. Szépen átmosódtak és megszáradtak. Sorba hajtogattam, nejlonba soroltam őket -- és szívből reménykedem, nem lesz többé szükség rájuk! Egy-egy slityakról eszembe jutnak programok, melyeken pont "ők" voltak a fejemen. Voltak kedvenceim, melyeket többet hordtam a többieknél. Volt egy "alapvető" itthoni, ő szolgált nap mint nap, reggeltől fekvésig itthon... három évszakon át!
Most már nem akarom látni őket nap mint nap, lógni a vállfákon, emlékeztetve az elmúlt borzalmakra.

Amúgy meg rovarirtás van mára előirányozva, "kedvencem". Az utolsó őszinél mit összeparáztam, hogy végig tudom-e csinálni az előkészületeket, az összepakolást és takarítást. Most ezen már nem izgultam, de most Szilvi segített is -- múltkor hamarabb végeztem, mint ahogy ő hazajött, de végigcsináltam és kibírtam. Most már azért jobb az állóképességem.
Összepakoltam a fürdőszoba és a vécé lenti összes cuccát, belesorolva a kádba. A konyhai mosogatószekrény tartalmát a konyhasarokban lévő két kosárba, egyúttal középre húzva. Padlós dolgokat felpakolva, macskaebédlő cuccai felpakolva, almos szintén eltéve ideiglenesen -- és ezúttal Szilvi mosta fel az összes linóleumos helyiséget. Mikor megszáradt, a szükséges dolgokat leraktuk (a macskásakat muszáj), de úgy, hogy a rovarirtást ne akadályozza. Innentől aztán az akció megtörténtéig MI alkalmazkodunk a kényszerhelyzethez.


Unokatestvérem telefonált, megbeszélgettük a helyzetemet. Sajnálta és értetlenségét fejezte ki, hogy így végződött a rehab-ügyem. Ezt nem sokan értjük, de már napok telnek el, míg eszembe jut. Amiatt sajnálom csupán, hogy továbbra is kínlódnom kell a munkásügyi kp.-tal és az aktív korú támogatás miatt teperni, és izgulni még három évig, hogy ki ne küldjenek közmunkára.

Eljött az idő, amikortól két órahossza intervallummal várni lehet a rovarirtót.
Vártuk, vártuk. Tovább is egy órával, mint a záróidőpont. Már a gyereknek fürdenie kellett volna, de 8-ig csak kitartottunk. Egyébként... ilyen még nem volt. Amikorra ki volt írva a rovarirtás, mindig jöttek. Direkt ezért küszködtünk, hogy ne legyen az, hogy nem vagyunk elpakolva.
8 óra után szépen, kárvallottan visszapakoltam minden helyiségbe.
Szerencse, hogy egyébként nincs rovar, de hát pont azért van irtás, ugye, hogy megelőzzük a dolgokat.
Szóval ma megint volt egy pofára esés. De legalább megint tiszták a vizes helyiségek...
BK-nézés vigaszként.:)